Június 17-én tért vissza a Maxon a Sárkányok háza a második évadával, és bár jóval az anyasorozat, a Trónok harca eseményei előtt, nagyjából 100 évvel korábban játszódik a történet, korántsem lehetne azt mondani, hogy Westeros kevésbé megosztott birodalom lenne, mint amikor a Starkok harcoltak a Lannisterekkel. Egy olyan korszakban járunk a Sárkányok házában, amikor a Targaryen család tagjai között belviszály zajlik, az uralkodófamília két oldalra, az Alicent által vezetett Zöldekre és a Rhaenyrát követő Feketékre bomlik, a sok hullát eredményező véres összetűzés pedig egyre elkerülhetetlenebbé válik. E két oldal viszályába keveredik bele két lovag, Erryk és Arryk a Cargyll-házból, akik hiába ikrek, képtelenek kiegyezni, hogy ki mellé álljanak, így ellentétes oldalon találják magukat.

A Sárkányok háza második évadának második epizódjában épp ők ketten, Erryk és Arryk kerülnek egymással szembe, az őket alakító Elliott Tittensort és Luke Tittensort, a sorozat 34 éves testvérpárját egy Zoom-kerekasztalos interjú keretein belül kérdeztük az HBO fantasysorozatában szerzett tapasztalataikról.

Elliott és Luke Tittensor az Indexnek arról beszélt:

• mikor szembesültek a lovagtestvérek, Erryk és Arryk sorsával először;
• rossz érzés volt-e nekik a távozás az HBO új zászlóshajó-sorozatából;
• és hány napig forgatták a nagy párbajukat.

Mind a Trónok harca, mind a Sárkányok háza hírhedtté vált a sokkoló halálesetekről. Hogyan és mikor szembesültek a karaktereik, Erryk és Arryk sorsával?

Elliott Tittensor: Tudtuk az elejétől, már a forgatás kezdete előtt, hogy véres halált fogunk halni a sorozatban. Az volt az egyik első dolgunk, hogy meghallgattuk a hangoskönyveket, hogy a lehető leginkább tisztában legyünk a szériában feldolgozott eseményekkel, és Westeros ezen korának rajzával. Teljes egészében a készítőgárdán múlt, mikor érzik úgy, hogy eljött az ideje a sztorivezetés szempontjából az ikrek tragikus párharcának. Végül a második évad elejére esett a választásuk. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy testvérekként részt vehettünk egy ekkora produkcióban. Luke-kal együtt imádtuk az anyasorozatot, a Trónok harcát, és amikor annak a híre eljutott hozzánk, hogy a Sárkányok házába keresnek szereplőket, ráadásul ikreket, ugrottunk a lehetőségre, anélkül, hogy sokat morfondíroztunk volna rajta.

Bár Erryk és Arryk sztorija megrendítő véget ért, gyönyörűnek éreztük ezt a lezárást a karaktereinknek, és hálásak vagyunk, hogy két ennyire karizmatikus ikertestvér páncélját ölthettük magunkra a sorozatban.

Nem is volt rossz érzés a távozásuk a Sárkányok házából?

Elliot Tittensor: Mint bármi máshoz az életben, ehhez is kétfajta irányból lehet közelíteni, pozitívan vagy negatívan, de én szimplán azt mondanám, hogy az a sok jó tapasztalat, amit szereztünk, felülír minden szomorúságot. Természetes, hogy amikor egy olyan sorozatról van szó, mint a Sárkányok háza, az ember folytatná a végtelenségig. Örülünk ugyanakkor, hogy ennyi ideig részesei lehettünk ennek a kalandnak, és életem végéig jó szívvel fogok visszagondolni a forgatásokon szerzett élményeinkre. Ez holtbiztos.

Sokat készültek az ikrek végső csatájára? Mennyi ideig tartott a párbaj forgatása?

Luke Tittensor: Több mint harminc órán keresztül gyakoroltunk. Tizenhatszor kétórás próbákon vettünk részt, ami nem kevés. Sokat köszönhetünk a Sárkányok háza kaszkadőrcsapatának, mert alaposan felkészítettek mindkettőnket. Nagyon tudták azok a srácok, hogy mit csinálnak. A kaszkadőrök ötlete volt, hogy Erryk és Arryk párbaja tánc és haláltusa legyen egyszerre, drámai ritmussal, teli érzelmekkel, és az ikrek tragédiája abból is átérezhető legyen a nézők számára, amilyen módon Erryk és Arryk a végső, elkeseredett összecsapásukat vívják.

Mire sor került arra, hogy bekapcsolt kamerák előtt felvegyük a díszletben az ikrek csatáját, természetesnek érződött számunkra minden egyes mozdulat. Óramű pontossággal csináltuk a dolgunkat. Felvenni az egészet úgy három napig tartott, ebből két napig a párbaj fizikai részeit forgattuk, és az utolsó napon jöttek az érzelmes jelenetek, a csattanó.

Elliott Tittensor: Kronológiailag vettük fel az egészet, ami azért is jött jól, mert ahogy haladt előre a csata, úgy lettek az ikrek egyre véresebbek, megviseltebbek, és a sminkeseknek sem kellett megfeszülniük amiatt, hogy átállások után hol így nézzünk ki, hol úgy. Annyi volt a dolguk, hogy a harcoló lovagok külsején egyre inkább látszódjon az igénybevétel, a kétségbeesés, a fáradtság, és úgy gondolom, ők is jól vizsgáztak mindezek tekintetében.

A második epizód rendezőjétől, Clare Kilnertől milyen instrukciókat, megjegyzéseket kaptak, hogy ennyire hihetően el tudták játszani ezt a testvértragédiát?

Elliott Tittensor: Már az első évad miatt megcsináltuk a házi feladatunkat, tisztában voltunk a karaktereink motivációval, és hogy keresztes lovagokhoz hasonló, kimért, erős igazságérzettel rendelkező, nemes férfiakról van itt szó. A rendezőnk, Clare abban alkotott nagyot, ahogy képes volt kidomborítani az összecsapás érzelmi oldalát. Rendkívül maszkulin Erryk és Arryk párbaja, ebből kihozni bármiféle intimitást nagy segítség és bravúr volt az ő részéről.

Volt bármilyen hatása a testvérpárbajnak az önök kapcsolatára a való életben?

Elliott Tittensor: Nem mondanám, hogy változott a kapcsolatunk, elvégre még mindig egy fedél alatt lakunk, nem költöztünk szét. Pusztán az a rengeteg idő, amit azzal töltöttünk, hogy begyakoroltuk ezt a táncot, ami a párbajunk volt, jó hatással volt arra, hogy testvérként mennyire bízunk a másikban. Tudom, hogy műanyag kardokkal hadakoztunk, de amikor betalált, az tudott azért fájni, és még így is, hogy a másikra hagyatkoztunk, előfordult egy-két baleset edzés közben. Nem kell semmi komolyra gondolni, de még mindig meglátszik a nyoma a karomon.

Luke Tittensor: Egy alkalommal véletlenül megütöttem Elliott könyökét, és a mai napig nem jött helyre teljesen. Mondhatjuk, hogy megsebzett bennünket ez a munka, mert néhányszor ő is úgy ütött meg engem, hogy fájjon. Ilyen ez a testvéri szeretet, néha fáj.

A Sárkányok háza második évadának első két része már szinkronnal és magyar felirattal is megnézhető a Maxon.