A The Boys sosem volt egy színtisztán szuperhősös sorozat. A maskarás világmegmentők inkább csak afféle kabalaként működtek ebben a világban, elterelésként és szenzációként, miközben a kapitalista Vought International egyre nagyobb hatalomra tett szert. A The Boys mindig is inkább azokról az önjelölt igazságszolgáltatókról szólt, akik próbáltak véget vetni a féktelen korrupciónak, felelősségre vonni a Voughtot, és a szupikat térdre kényszeríteni.

Ám három évadot követően a készítők, Eric Kripke-ék láthatóan letértek az általuk jól kitaposott útról, és annak ellenére, hogy maradtak még sokkoló, gyomorforgató megmozdulások a szériában, a negyedik évad a megszokotthoz képest sokkal erőtlenebb kezdést produkált, mintha az írók nem találták volna a fókuszt, hogy milyen irányba vigyék el a történetet. Legyen ez egy politikai szatíra, szuperhősös paródia vagy a Marvel és DC által nyomatott hülyeségek kiröhögése? Végül Kripke és csapata két szék közt a pad alá estek, és egy olyan silány etapot tettek le elénk az asztalra, melyet időnként olyan volt nézni, mint egy rosszul sikerült magyar telenovellát.

A negyedik évad legnagyobb hibája egyértelműen, hogy a címszereplő szuperhősvadászokkal képtelenek mit kezdeni az alkotók, mindenki egy helyben toporog. Hughie (Jack Quaid) több epizódon keresztül a kórházban fekvő apját siratja, és bár ez a szál egészen kielégítő és szívfacsaró lezárást kap, mégis túlhúzzák a drámázást. Tegyük hozzá, hogy az első három évadban Hughie, aki tulajdonképpen a főszereplő volt, egészen szép karakterfejlődést mutatott be. Most ezekben az epizódokban sutba dobták az egészet, hősünk visszament egy töketlenkedő szerencsétlenbe, aki, legyen szó az élet bármely területéről, képtelen egyről a kettőre lépni.

Billy Butcher (Karl Urban), aki Hughie mentora volt, ugyancsak teleírt lapból lett egy üres A4-es papír, bár a The Boys vezetőjének képzelgései egészen érdekesek, egy bugyuta Venom-másolatot csináltak a figurából. Frenchie-vel (Tomer Capone) és Kimikóval (Karen Fukuhara) kapcsolatban nagyjából az évadzáró két-három perce ér valamit, ami önmagában lehangoló fejlemény, míg M. M. (Laz Alonso) mostanra az unalom csimborasszója lett... Ha pedig hozzátesszük, hogy Starlight (Erin Moriarty) erővesztése mennyire klisés szuperhősös húzás, amit ezeregyedszerre próbáltak lenyomni a torkunkon, akkor hirtelen sírhatnékunk támad.

A Sevennel kapcsolatban már nem ennyire rossz az összkép, az Anthony Starr által játszott Homelander olyan elánnal gonoszkodik, mint még talán sohasem, az elmebajos Superman közelében úgy hullanak végig az emberek, hogy öröm nézni. Az írók rajta kívül nagy meglepetésünkre A-traint (Jessie T. Usher) és Deepet (Chace Crawford) kupálták ki legjobban, ahogy a sorozatbeli Flasht és Aquamant néha kínozza Amerika első számú szuperhőse, ahhoz minden alkalommal újabb adag popcornt illik pattogtatni. Ehhez képest Sister Sage (Susan Heyward) nem egy jó újítás, és bár Firecrackerhez (Valorie Curry) kapcsolódik pár polgárpukkasztóbb húzás, az új arcok közül mindketten elég közepesek lettek. A régi-új és szájasabbá váló Black Noir (Nathan Mitchell) legalább néha mosolyt csal az arcunkra, őt deadpoolosabbá tenni izgalmas ötletnek bizonyult, és mutatja, hogy a The Boysnak az ordas hibái ellenére még mindig vannak erősségei. Simán utóbbiak közé sorolhatjuk még a Pókember- és Batman-paródiáit a szériának, amik hiába tartanak rövid ideig, jó (beteg) mókának bizonyulnak.

Kicsit olyan érzése lehetett az egyszeri The Boys-nézőnek a negyedik évad alatt, mintha az íróknak lett volna a tarsolyában minden részre két-három darab 18+-os, kiakasztó mozzanat, ám a közöttük lévő űrt

A politikai szállal látszik, hogy a sorozat alkotói sokat izzadtak, de kettős ügynök Victoria Neuman (Claudia Doumit) ide, halálos vírus oda, egyszerűen nem sikerült most akkora pofonokat bevinnie a produkciónak, mint amekkorákat a The Boystól megszoktunk eddig. Igen, legalább a DC-t és a Warnert ekéző egy-egy kiszóláson jókat mosolyogtunk (például a tax write offon), ugyanakkor a negyedik szezon túl sok mindenbe kapott bele – és végső soron képtelen volt a bravúrra, hogy az a szuperhősös, napjaink társadalmára ironikusan reflektáló görbe tükör legyen, amit anno megszerettünk.

Hogy ne legyünk annyira szigorúak, a nyolcadik és egyben évadzáró epizód azért helyenként hozta a The Boystól elvárható szintet, de sajnos addigra túl késő volt már. Volt már előtte hét másik rész, de ezekben annyira kevés dolog történt, annyira jellegtelenek voltak a párbeszédek, és úgy kapkodtak ide-oda a készítők, hogy arra nincsenek szavak. Legalábbis nyomdafestéket tűrő szavak...

Az ötödik évad lesz az utolsó, és bár felvezették a szuperhősök egyeduralmát, Homelander diktatúrájának kezdetét, valahogy nem érezzük úgy, hogy a sorozat valóban ráfordult volna a végjátékra. Túl sok az elvarratlan szál, amit újabb nyolc részben nem biztos, hogy le lehet zárni. Még szerencse, hogy ott van a Gen V című spin-off, melynek köszönhetően látszik, hogy a Garth Ennis által kitalált világban van még bőven kakaó.

Pont ezért fájó, hogy a The Boys, az anyasorozat így elsatnyult. A paródia önmaga paródiájává vált. Afféle szuperhősös Barátok köztté mindössze.

6/10

A The Boys negyedik évada az Amazon Prime-on tekinthető meg.