Deadpool mozis karrierje nem indult túlságosan jól, a Ryan Reynolds által játszott karaktert az X-Men kezdetek: Farkas című filmben láthattuk először, még 2009-ben, de nem volt sok köszönet a dologban, merthogy a Fox filmszériájának akkor legújabbnak számító darabjában konkrétan bevarrták a száját a képregényekben amúgy nagy dumás mutáns zsoldosnak. Ryan Reynoldsnak, mondhatni, a mániája volt Deadpool, már 2004 óta dolgozott egy normális feldolgozáson, de a Farkas-előzményfilmet ért sok kritika után még nagyobb fokozatra kapcsolt a színész, hogy hű adaptációt hozhasson a nézőknek. Egy szerencsés „véletlen”, a tervezett önálló Deadpool-film tesztfelvételeinek kiszivárgása kellett ahhoz, hogy a Fox pénzt öljön Reynolds álmába, az „R” korhatár-besorolású alkotás pedig óriásit szakított.

Nemcsak pénzügyileg tarolt a maga 782 millió dolláros bevételével (58 milliós büdzsé ellenében), hanem a kritikusok és a nézők is imádták ezt az önfeledt, véres – és mondjuk ki, teljesen bolond szuperhősös filmet. A folytatás, a Deadpool 2 hasonlóképp nagyot ment két évvel később, szinte papírforma volt, hogy trilógiává bővüljön Wade Wilson vérgőzös története.

Aztán jött a Fox felvásárlása, a stúdiót bekebelezte a Disney, és a Deadpool 3 fejlesztése megbicsaklott, jó ideig kérdés volt, hogy a píszíhez ragaszkodó egeres cég vajon bevállalja-e a mutáns gyilkológépet egy újabb kaland erejéig. Vagy talán lebutítják, és kapunk egy családbarát Deadpoolt? Nem így lett, csodák csodájára a Disney zöld lámpát adott, hogy az első két rész nyomvonalán haladva hozzák vissza az önjelölt igazságosztót – sőt: emeltek a téten, mert a július 25-től a magyar mozikban is látható filmbe behozták az X-Men egyik ikonikus alakját, Hugh Jackmant, így lett a Deadpool 3-ból inkább Deadpool és Rozsomák.

A Marvel-rajongókat felpezsdítette a tény, hogy végre egy rendes közös filmben láthatják Deadpoolt és a Farka... vagyis Rozsomákot zúzni, erre lehet legalábbis következtetni abból, hogy amikor beültünk az egyik vidéki moziba, szinte telt ház várt minket. Nagyjából annyian váltottak jegyet Deadpool visszatérésére, mint anno a Bosszúállók: Végjátékra, amit sokan a Marvel Studios utolsó, igazán remekül sikerült filmjeként tartanak számon, már ha a Pókember: Nincs hazautat és A galaxis őrzői 3-at nem számoljuk bele. Tény, hogy a Marvel filmes univerzuma megrekedt, olyan borzalmakat kellett végigszenvednünk az elmúlt években, mint az Örökkévalók, a Shang-Chi, a Hangya 3, vagy éppen a Marvelek. Most azonban befutott végre a Marvel Jézus, azaz Deadpool, és magával rángatta az adamantium karmait szívesen villogtató cimboráját, hogy kirántsák a filmszériát a pöcegödörből. Jó hír, hogy bár a Deadpool és Rozsomák időnként elveszti a lendületét, és túltolja a saját kreténségét, egyszersmind sikerrel is jár. Az idejét nem tudjuk, mikor röhögtünk ugyanis Marvel-filmen ekkorákat.

Pedig a készítőgárdának nem volt könnyű dolga, a Shawn Levy rendező által vezetett kreatív csapatnak nemcsak Deadpool MCU-ba való értelmes beépítését kellett megoldania, hanem azt is, hogy azután, hogy a Logan című filmben Hugh Jackman karaktere örök érvényű búcsút kapott, még őt is valahogy belerángassák a multiverzumos mókába. Nos, a Deadpool és Rozsomák nem finomkodik, rögtön az első jelenetek egyikében egy irtó paraszt viccet süt el a 2017-es Logan kárára. Ha tisztelettel álltak volna a múlthoz, valószínűleg szekunder szégyenérzet rángatott volna bennünket a vászon előtt ülve, így viszont percek alatt megtörik a jeget, és egy véres harcjelenetben bizonyítják: ez ugyanaz a Deadpool, akit az első két részben megszerettünk, aki mindenkinek kőkeményen beszól, legyen szó a rá vadászó TVA-ről vagy magáról a Disney-ről, a Marvel Studiosról, az azt vezető, kreatív géniusznak kikiáltott Kevin Feige-ről, esetleg az X-Ment méltatlan irányba terelő Foxról.

Deadpool még mindig Deadpool, a piros hacukás zsoldos önfeledten poénkodik kemény drogokkal, anális szexszel, hatalmas dildókkal, mint ahogy mindig is tette, eközben pedig kardjaival és pisztolyaival lyuggat ki mindenkit, aki ellene megy. Rozsomák viszont nem az a Farkas, akit eddig láttunk, hanem egy egészen lúzer, életunt és kiégett változata, akinek a töke kivan a világgal, és Wade Wilsonnal is, ha már itt járunk. Ergo a háta közepére nem kívánja a Hugh Jackman által játszott, ikonikus sárga kosztümét is megvillantó mutánst, hogy belerángassák valami világmegváltó hülyeségbe, nemtetszésének pedig irtó csúnya szájjal ad hangot. Bevalljuk, szokni kellett a csikós módjára káromkodó Logant, de pár perc alatt hozzá lehet szokni, és rendesen mosolyogni rajta.

Abból a szempontból a sztori klisés, hogy világmegváltásról van szó. Szuperhősös filmről beszélünk, hát mi forogna kockán, mint a világ sorsa? Egészen pontosan a 10 005-ös föld végnapjai közelednek, az itteni Deadpoolnak pedig, ha meg szeretné menteni barátait, szeretteit és szerelmét, akkor fel kell kötnie a legszorosabb spandexruháját, és keríteni a multiverzumból egy Logant. A részletekbe ne menjünk bele, mert spoiler lenne, lényeg, hogy a Lokiból ismert TVA egyik fejese, Mr. Paradox (Matthew Macfadyen) ultimátumot ad Deadpoolnak, aki világról világra ugrál, hogy találjon egy használható Rozsomákot. Adja magát, hogy a multiverzumban való utazása során Logan nem mindig néz ki úgy, ahogy megszoktuk, rögtön a film első harmadában nagyon vicces, és metacameóknak örülhetünk, és még a képregényrajongók is kapnak pár haláli kikacsintást a Marvel-füzetekre.

Ryan Reynolds végig sziporkázik, ahogy ezekkel a karakterekkel interaktál, a színészen látszik, hogy szerelemprojektje a Deadpool-filmsorozat, és a közötte, valamint a Hugh Jackman-féle életunt Rozsomák közötti helyenkénti adok-kapok, máskori bromance is megdobogtatja az ember szívét. Különösen akkor, amikor Deadpool kijelenti, hogy most minden kocka nyugodtan matasson a takarója alatt, mert olyan összecsapás jön a két címszereplő között, ami nedves álmokba illik.

Az akciók ebben a filmben rettenetesen véresek, kreatívak, jól koreografáltak, pontosan ezért sajnáljuk, hogy a CGI tekintetében néha kilóg a lóláb. A történetmesélés tempója is megbicsaklik, különösen a felénél érezhető egy törés és eseménytelenség, és a szokásos Marvel-formulát sem képes levetkőzni magáról a Deadpool és Rozsomák. Ugyanakkor a poénok fergetegesek, a kiszólogatások és egymásnak való, mocskos szájú beszólogatások úgy 90 százalékban ülnek, ami egy ilyen, helyzetkomikumra építő szuperhősös filmnél nagy dolog és bravúr. Sőt, meg mernénk kockáztatni, hogy a film főgonosza, az Emma Corrin-féle Cassandra Nova sem annyira közepes és felejthető, mint azt sokan állítják. Fűződik pár hátborzongató megmozdulás a karakterhez, ami bőven kompetens főgenyává teszi őt.

Még mindig Deadpoolról van szó, és helyenként Shawn Levy beleesik azokba a túlzásokba, amikbe nem kellene neki, például a Mad Max posztapokaliptikus világának megidézésekor, de ezekre a gagyibb húzásokra – ide sorolnánk még a Deadpool-hadsereget is – sem lehet igazából haragudni, mert amikor éppen a sztori leül, akkor a negyedik fal áttörésével vagy remek zenékkel – mondjuk, Madonnával – dobják fel a látottakat.

Ahogy mondják Deadpoolék, felejtsük el a multiverzumot, nem megy ez a Disney-nek, dobják ki a kukába, mindenki jobban jár. Reméljük, Kevin Feige-ék hallgatnak Deadpoolra, és hagyják a fenébe az erőlködést, mert amikor a lényegre, a karakterépítésre és a szégyentelen nosztalgiára koncentrál a stúdió ahelyett, hogy erőszakosan próbálnának „tévésorozatot” gyártani, akkor tudnak azért ők varázsolni.

És egy jó tanács a végére: aki nem várja meg a stáblista végén az utolsó jelenetet, a film legjobb poénjától fosztja meg magát – mi szóltunk, hangosan röhögve jöttünk ki utána a teremből...

7,5/10

A Deadpool és Rozsomák szinkronnal nézhető a hazai mozikban.