Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- fantasy
- monty python
- évadkezdés
- pilot
- humor
- szatíra
- történelem
- időutazás
- lisa kudrow
- remake
- 80-as évek
- ajánló
- streaming
- kritika
A Jóbarátok egykori sztárja sziporkázik ebben az új időutazós sorozatban
További Cinematrix cikkek
Ha napjaink legelborultabb humorú rendezőjét kellene megneveznem, akkor egyértelműen a sokak által vérmesen utált, szerintem pedig zseniális Taika Waititire mutatnék, aki életet lehelt a Marvel vergődő szuperhősébe, Thorba, de a blockbusterektől elkanyarodva olyan kacagtató, kisebb volumenű alkotásokat is lerakott az asztalra az elmúlt évtizedben, mint a Vademberek hajszája, A győztes gól, esetleg a Hétköznapi vámpírok, nem beszélve a Jojo Nyusziról. Aki a valódi Taika Waititire kíváncsi, az a kalapácsos északi istenség helyett inkább utóbbi címekbe nézzen bele, öt perc után látni fogja, hogy neki szólnak-e ezek a filmek.
Az Időbanditáknak érdemes egy kicsit a hátterét is átrágni, ugyanis az Apple TV+ szériája egy 1981-ben bemutatott filmen alapszik, amit Terry Gilliam rendezett, az íráshoz pedig bevett a buliba még egy Monty Python-ikont, Michael Palint. A Hülye Járások Minisztériumát is megalkotó társulat legalább annyira pihent agyú volt, mint a fentebb általam hozsannázott Taika Waititi, talán ezeket az infókat tudva már nem is annyira meglepő, hogy az új-zélandi direktort választották ki a remake egyik készítőjének.
A történet sokban hajaz a Narnia krónikáira, de nemcsak abból a szempontból, hogy a hangvétel fiatalos és az egész családnak fogyasztható, hanem azért is, mert a főszereplő, a 11 éves Kevin (Kal-El Tuck) egy szép napon, amikor kinyitja szobájában a szekrényét, és arra lesz figyelmes, hogy odabent épp egy lovag menekül ádáz ellenfelei elől. Igen, az Időbanditákban – ahogy a címe is utal rá – beszélő oroszlánok helyett más és más idősíkokat kapunk. A helyzetet pedig megbonyolítja, hogy a világra amúgy is rettenetesen kíváncsi Kevinhez egyszer csak betoppan egy tolvajokból álló banda, élén Penelopéval (Lisa Kudrow), aki igaz, hogy picit úgy néz ki, mint anno Jónás Rita a Kölyökklubban, de cserébe legalább annyira elszánt és rettenthetetlen is.
Már a felütése is elég vicces ennek a sorozatnak, köszönhetően annak, hogy Kal-El Tuck személyében sikerült egy nagyon aranyos gyerekszínészt találniuk az alkotóknak, aki tökéletesen bújik bele a történelemfanatikus főhős bőrébe. A kissrác az első pillanattól megőrjíti telefonfüggő szüleit azzal, hogy csak a múlttal foglalkozik – bizonyos tekintetben tehát mindenkinek jól jön a misztikus csavar. Nyilván Kevin karaktere még nem lenne elég az üdvösséghez, Lisa Kudrow azonban legjobb énjét hozza banditavezérként, ami a szeleburdiságot illeti, talán még Phoebe Buffay karakterén is túltesz. De hogy felidézi a nézőben, az tuti. A csapatban kapunk még tájékozódni képtelen térképolvasót (Roger Jean Nsengiyumva), hét férfi erejével felérő erős embert (Rune Temte) és még egy csomó fura egyént. Lényeg a lényeg, hogy a szedett-vedett alakulat és Kevin között valami olyan groteszk kapcsolat alakul ki, hogy szétröhögi magát az ember.
Taika Waititi és készítőgárdája nem fogja vissza magát, rögtön az első két epizódban beletenyerelnek a Stonehenge rejtélyébe, kiparodizálják a trójai falovat, a majákat, vagyis semmi sem szent nekik. Ezzel remek görbe tükröt állítanak annak, hogy a történelmi legendákat mennyire túlmisztifikáljuk. Bár akadnak olyan beszélgetős jelenetek, amik laposabbak, és jó pár poén, ami elszáll mellettünk, de amikor az Időbanditákban a humor betalál, akkor szépen arcon nyom. Sőt, az arra érzékenyeket még fel is háboríthatja talán, de nyilván Waititinek ez is a célja, lerí.
Jó húzás, hogy a részek mindössze 30-40 percekre rúgnak, így az Időbanditák nem él vissza a bizalmunkkal, sőt… ahogy halad előre a történet, s ugrálnak ide-oda a karakterek, úgy válik az egész egy céltalan meséből valami mélyebben átérezhetővé, már-már dark fantasyvé. Dráma is van, amit nem lőnénk le, mert az Időbanditákat igazából főleg a fordulatok, a váratlanul bedobált időugrások adják el. Az Apple TV+ újdonsága tényleg a felfedezés öröméről szól, a gyermeki kíváncsiságról és nyitottságról, ezeket a motívumokat pedig csúcsra is járatja.
Simán meg merem kockáztatni, hogy akár a Ki vagy, doki? kiégett rajongóinak is ajánlható az Időbanditák. Ránézésre a kosztümök kicsit gagyik és gyerekesek, a szép fényképezés ellenére a díszletről ugyanez elmondható, mégis mindenfajta sutasága ellenére egy iszonyúan szórakoztató, és ami ennél is fontosabb, a Monty Python szellemiségét zseniálisan megidéző humoros sorozat ez. Ritka kincs, ami valahogy nem kapja a hype-ot sehol, pedig megérdemelné.
8/10
Az Időbanditák magyar felirattal nézhető meg az Apple TV+-on.