Egyenesen a 81. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválról érkezett a miskolci CineFestre Szilágyi Zsófia második filmje, a Január 2., amely a Biennale College – Cinema támogatásával készült. A filmvetítés után sajtóbeszélgetést tartottak a film alkotóival, köztük Szilágyi Zsófia rendezővel, aki számos kulisszatitkot árult el a forgatásról, illetve a produkcióról.

„Azt hiszem, engem furcsamód inkább a rutin és a monotónia érdekel, tehát azok a dolgok, amelyeket gyakran kihagynak a filmekből, mondván, hogy unalmas. A Január 2. kiindulópontja a pakolás volt. Tíz éve a Műcsarnokban láttam egy videóinstallációt, ahol fiatalok összepakoltak egy lakást. Semmit nem tudtunk az egész helyzetről, nem beszélgettek egymással, csak rakták be a dobozba a késeket, villákat, ruhákat, könyveket, és valamiért muszáj volt néznem” − mondta a kezdetekről Szilágyi Zsófia.

„Úgy éreztem, a pakolásnak van egyfajta mágiája – folytatta. – Elgondolkoztam, vajon lehetne-e olyan játékfilmet csinálni, amely a pakolás körül mozog, amelyben az van az előtérben. Utána jött az ötlet, hogy a sztori háttere egy válás, különköltözés legyen.” 

A Január 2. egy különköltözés története. Klára és Áron válnak, a költözésben Klárának egy barátja, Ági segít. Ági szerez egy autót, és reggel 8-ra megérkezik a ház elé. Tél van, január. Az eseményeket Ági nézőpontjából látjuk. A pakolás egész nap tart. Összesen hét kört írnak le a régi lakás és az új albérlet között, és bár ugyanazt az utat teszik meg oda és vissza, minden kör más

− szól a szinopszis. A különköltözést Klára barátjának, Áginak a szemszögéből látjuk, aki segíteni érkezik, kérdés viszont, hogy az, amit csinál, valós segítség-e.

A barátság a legfontosabb

Ha nincsenek meg a megfelelő főszereplők, legtöbbször elcsúsztatják a forgatást, Szilágyi szerint ugyanis nem szabad kompromisszumot kötni. A velencei programnak azonban fix kezdési dátuma volt, a stábnak hamar kellett döntenie. Figyelembe kellett venni a baráti vonalat, ezért két olyan színésznőt kerestek, akik között jó a kémia, akik el tudnak játszani egy évtizedes barátságot. 

A két főszereplő, Jóvári Csenge és Konrád Zsuzsanna − akik a forgatáson találkoztak először − nem is hivatásos színészek, ennek ellenére (vagy talán pont ezért) meglepő természetességgel nyúltak a szöveghez. Erős mondatok hangzanak el a filmben, kérdés azonban, mennyire improvizálhattak a színészek, és mennyire kellett tartaniuk magukat a forgatókönyvhöz.

„A dialógokat nem csak én írtam, hanem Mán-Várhegyi Rékával közösen írtuk. Ragaszkodtunk a forgatókönyvhöz, de csak addig, amíg valakinek nem lett egy jobb ötlete. Vannak mondatok, amiket a szereplők találtak ki, például a porszívós jelenet is improvizálás volt” − mondta Szilágyi.

Az egyik főszereplőnek rengeteget kellett vezetnie, a főszereplő valós forgalomban haladt.

Amatőr szereplőkről van szó, az, hogy ők igazi élethelyzetben voltak, szerintem még segített is nekik. Nem kellett eljátszaniuk, hogy vezetnek. Nyilván az utcán vezetni rizikós, kint felmerülhet csomó akadály, például dugó vagy rossz fény, de olyan dolgok is történhetnek, amelyek stúdióban nem. Annál a jelenetnél, amikor Klára azt mondja, »Nem tudom, hogyan fogok nélküle élni«, elmegy egy busz, ami olyan hangsúlyt tett rá a mondatra, amit nem hiszem, hogy az íróasztalnál kisakkoztunk volna.

A rendező szerint nehéz forgatáson vannak túl, húsz nap alatt kellett elkészíteni a filmet, napi 12 órát dolgoztak, ráadásul amatőr szereplőkkel, de a lányok hamar felvették a ritmust, és időben elkészültek.

„A Biennale College-ban az nagyon különleges, hogy lesz az embernek egyfajta közösségtudata. Ez a négy film, négy stáb nagyon kedvelte egymást. Tudtam, hogy ez nem könnyű film, de a fesztiválpalota tele volt. Állati sok ember kíváncsi arra, hogy mit csinálnak az európai filmesek” − mondták az alkotók a film velencei fogadtatásáról.

A filmet 2024. szeptember 15-én vetítik az Urániában, a többi hazai moziba pedig október 3-án kerül a Cirko Film forgalmazásában.