- Kultúr
- Cinematrix
- szörnyetegek
- netflix
- tévé
- sorozat
- antológia
- true crime
- ryan murphy
- megtörtént-esetek
- gyilkosság
- bűntény
- amerika
- 80-as évek
- dahmer
- ajánló
- streaming
- kritika
Vérfagyasztó évaddal tért vissza a Netflix sorozatgyilkosos szériája
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Ryan Murphy mindig is az a sorozatkészítő volt, aki bátran osztotta a sokkoló pofonokat a nézőknek. Hiába volt összességében könnyedebb, a tiniszériák zsánerén belül már a Glee is megelőzte a korát, és feszegette a határokat, az Amerikai Horror Storyról nem beszélve, a szellemházas és az őrültek házában játszódó évadok beírták magukat a kis képernyős horrortörténelembe. Aki látta, ez utóbbi állítással talán nem is fog vitatkozni. Murphy azóta sem állt le, hozza a kiborítóbbnál kiborítóbb címeket, sorolhatnám napestig: Ratched, Pose és a többi... a showrunner azonban az eddigi fényes karrierjében az i-re akkor tette fel igazán azt a pontot, amikor kiadta a kezei közül a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztorit még 2022-ben, ezzel pedig új magasságokba emelte az amúgy is népszerűnek számító, true crime alapokra felhúzott sorozatok válfaját.
A Dahmert két dolog vitte el a hátán, és csinált belőle hatalmas szenzációt. Egyrészt az, hogy Ryan Murphy egy olyan színészt, Even Peterst választotta ki főszereplőnek, akivel már az AHS kapcsán hosszú ideje együttműködtek, és jól ismerték a másikat. Másrészt a cselekmény telitalálatnak bizonyult, a meleg férfiakra vadászó, azokat elkábító és másvilágra küldő meleg sorozatgyilkos sztorija odaszögezte a tévéhez a nagyközönséget. Sőt, a Dahmert szakmai körökben is elismerték, a Golden Globe-on például négy kategóriában jelölték, ezek közül Peters férfi főszereplőként egyet el is hozott. Megérdemelten, mert hátborzongató volt, amit a Palpatine-szemű őrült bőrébe bújva a színész művelt.
Egy évados csodának tűnt a Dahmer, a fogadtatás és nyilván a nézettség miatt azonban a Netflix az alkotókkal közösen úgy döntött, franchise-t húznak fel belőle, Szörnyeteg címmel. Ennek lett a kvázi második évada a Szörnyetegek: A Lyle és Erik Menendez-sztori, amely szeptember 19-én mutatkozott be az online videótáron, és aki azt hitte, hogy a vérfagyasztást és a nézők kiborítását tekintve Murphyéknek a Dahmer után nem maradt már puskaporuk, nos, az tévedett.
A Szörnyetegek: A Lyle és Erik Menendez-sztori egy ficsúr és első ránézésre elkényeztetett testvérpárról, a Nicholas Alexander Chavez által játszott Lyle-ról és a Cooper Koch-féle Erikről szól, akik 1989-ben fogják magukat, és egy-egy sörétes puskával a kezükben lepuffantják a békésen tévéző anyjukat (Chloe Sevigny) és apjukat (Javier Bardem). (A megtörtént bűnügyről itt írtunk részletesen.)
A kiérkező zsaruknak az összetört testvérek a maffia bosszújáról hablatyolnak, sírnak, bőgnek, üvöltenek, csak hogy megússzák a börtönt. Már az első három epizód alapján bőséggel lehet boncolgatni a Szörnyetegeket, elvégre Ryan Murphyék amellett, hogy elméláznak azon, vajon miért tették a Menendez fivérek ezt az egészet, fejest ugranak, és elkezdik boncolgatni a család botrányos hétköznapjait is.
Igen. Lehet, hogy Lyle és Erik azért lövik agyon szüleiket, mert a busás örökségre és a féktelen fényűzésre vágynak mindketten, ugyanakkor a családfő, a Javier Bardem-féle José Menendez részéről kibontakozik egy toxikus, pedofil hajlamokkal rendelkező, elviselhetetlen zsarnok képe, akinek a keze alá játszik csöndes tettestárs neje, Mary (Sevigny) is.
Ettől a ponttól kezdve tényleg nehéz eldönteni, hogy ki is az igazi szörnyeteg a sorozatban.
Ha egy picit a konyhafilozófia felé szeretnék kacsintgatni, akkor azt mondanám, hogy szörnyeteg itt mindenki, az apa, az anya, a testvérek. Nem meglepő, hogy így van, mert a szörnyetegeknek nyilván a gyerekeik is szörnyetegek lesznek, már abból a hibás neveltetésből adódóan, amit kapnak.
Az írás csavaros, a Menendez fivérek először átvernek mindenkit, hogy aztán a fiatalabb tesó, Erik végül megtörjön, és a pszichológusának, Dr. Jerome Ozielnek (Dallas Roberts) kitálaljon. Az eddig vezető út meglepően rövid, már a pilotban megtörténik a nagy coming out, és Ryan Murphyék nem is húzzák az időt azzal sem, hogy a szülők meggyilkolását az arcunkba nyomják.
Nincs erre jobb szó, mert valami elképesztően véres és brutális, ahogy a Menendez szülőket másvilágra küldik a gyerekeik, közeliből látjuk azt is, ahogy az apának a fél arcát leröppentik.
Az írás csavaros, de talán túlságosan is, mert egy ponton átesnek a ló túloldalára Murphyék, és egészen hektikus lesz a történetvezetés, frusztrálóan soknak érződik a flashbackek használata, az ide-oda való ugrálás. Nagy szerencséjük, hogy ez a megtörtént eset hasonlóan sokkoló, mint Dahmer ténykedése. Illetve a színészi játékok is sokat emelnek a Szörnyetegek új, néha túl szappanos évadán, köszönhetően a saját szexualitásával küszködő, Eriket játszó Cooper Kochnak és a kopaszságát rejtegető, rendkívül hiú, Nicholas Alexander Chavez-féle Lyle-nak. Na, és Javier Bardemet se hagyjam ki a felsorolásból, aki ebben a sorozatban úgy terrorizálja a már felnőtt gyerekeit, hogy nekünk, nézőknek szorul össze a gyomrunk tőle a képernyő előtt ülve.
Ryan Murphyről van szó, így a homoerotikus vonal sem maradhat ki a Szörnyetegek: A Lyle és Erik Menendez-sztoriból. Amellett, hogy a börtönben a testvérek fiatalabb tagja összegabalyodik egy fekete fickóval, az alkotók erősen utalnak arra, hogy a fivérek között is lehetett valami vérfertőző kapcsolat. Szerencsére utóbbira csak utalgatnak, nem megy át a széria Trónok harcába ebben a tekintetben, de erről a sztoriszálról érdemes tudni, mondjuk, hogy koholmány. A készítők láthatóan minden forrást megragadtak ahhoz, hogy újfent sokkolni tudjanak a Szörnyetegekkel, és nem ódzkodtak attól sem, hogy a bulvárcikkekhez nyúljanak inspirációként.
Persze a Dahmerbe is talicskával tolták a fikciót, az ehhez hasonló, true crime sorozatokat nem lehet 9 részre lehúzni anélkül, hogy kitalált elemekkel ne turbózzák fel a sztorit. Mégis, a Szörnyetegek új évadánál itt-ott kilóg a lóláb, mert már annyira groteszkek és gyomorforgatóak a fordulatok. A szomorú, hogy ezek közül azonban, ha az ember utánaolvas, rájön, hogy a többség igaz volt.
Ez a ritka esetek egyike, amikor nem zavar, hogy a játékidő átlagosan 60 perc környékére nyúlik, a Szörnyetegek szinte a legelejétől beszippantja az embert, és az olyan horrorisztikus megoldásokkal, mint Erik önmagát fejbe lövős rémálmai vagy Lyle ébren álmodása a halott szüleiről, folyamatosan izgalomban is tart a sorozat. Nem beszélve arról, hogy Murphyék elérik azt, hogy ne csak a szörnyeteg testvérpár sorsa foglalkoztasson, hanem pár jelenet után is lerágjam a körmömet rajta, hogy vajon a Menendez fivérek kinyírják-e rögtön a szüleik után a pszichológusukat is, akinek Erik az ő szempontjukból ostoba módon kitálal.
Meg lehet nézni a Netflixen, hogy alakul a sztori, ami a hatásvadászatba hajló, látványosan fiktív történeti elemei ellenére is sokkoló néznivaló. Főleg azoknak, akik eddig hozzám hasonlóan nem voltak túlságosan tisztában azzal, mit műveltek a Menendez fivérek.
7,5/10
A Szörnyetegek: A Lyle és Erik Menendez-sztori szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.