Félelmetes belegondolni, hogy lassan négy év telt el azóta, hogy a WandaVízió első évadát a Disney+-on bemutatták. A Marvel Studiosnak azóta voltak nagyon csúnya mellényúlásai (She-Hulk, Sólyomszem, Mrs. Marvel, A Sólyom és a Tél Katonája, Titkos invázió stb.), mégis a közmegegyezés szerint a boszorkányos-robotos dramedyvel és az old school időutazós Lokival zseniális sorozatokat alkottak, és ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni. A WandaVízió sztorija ugyebár arról szól, hogy a szerelmét vesztett Wanda Maximoff (Elizabeth Olsen) képtelen beletörődni az android szuperhős, Vízió (Paul Bettany) halálába, emiatt egy Westview nevű idilli kisvárosba vonul el, ahol újraalkotja férjét, és ha már itt tart, két gyereket is képzeleg maguknak, létrehozva a tökéletes családot.

A WandaVízió nagy bravúrja, hogy a sorozat megidézi a különböző korszakok szitkomjait, de amint haladnak előre az epizódok, úgy kezdenek lehullani a színfalak. Elkezd ugyanis kiderülni a turpisság: Wanda elrabolta a város lakóit, akiket akaratuk és tudtuk ellenére tart fogságban, és innen kezd el kirajzolódni a Skarlát Boszorkány sziluettje, aki ezen a néven először a szériában bukkan fel. Perpatvarból azért nincs hiány, megjelenik a S.W.O.R.D. nevű kormányszervezet, hogy rendet tegyen, illetve az is kiderül a kilenc rész alatt, hogy Westview szomszédsága sem ma született bárányokból áll. Egyikük épp Wandáék mellett lakik, „Agnes”, salemi leánykori nevén Agatha Harkness, aki vágyik a főszereplő erejére, el is csaklizná azt minden áron. Persze egy hatalmas összetűzést követően éppen Agatha az, aki elveszti varázsát, és továbbra is fogságban marad.

Itt veszi fel a fonalat a Disney+ új, szeptember 18-án bemutatott sorozata, a Mindvégig Agatha, amely hiába hogy a WandaVízió spin-offja, simán második évadnak lehetne tekinteni. Nemcsak azért, mert a minősége egészen megközelíti az anyasorozatét, hanem annak okán is, hogy a történet nagyjából onnan folytatódik, ahol a WandaVíziónál abbamaradt.

A készítő újfent Jac Schaeffer, aki láthatóan még mindig nagy örömét leli abban, hogy régi kedvenceinket megidézze. A Mindvégig Agatha pilotjában ennek megfelelően visszatér Agnes karaktere, ezúttal nyomozónőként, és a borongós, esős, sötét hangulatból nem is tart sokáig kikövetkeztetni, hogy ez a legújabb hommage most a The Killingnek szól. Nagy kedvencem volt az a krimiszéria, szóval jót mosolygok a dolgon, főleg hogy az ismeretlen holttesthez kihívott Kathryn Hahn apait-anyait belead, hogy stílusában és kinézetében is megidézza a Mireille Enos-féle Sarah Lindent. De hol van Stephen Holder? Befut ő is, csak női verzióban, az Aubrey Plaza által játszott Rio Vidal az, aki szívja a detektív vérét.

Na nem sokáig, kétszer ugyanazt a trükköt nem lehet eljátszani a nézőkkel. A Mindvégig Agathában sokkal gyorsabban lehull a lepel, ami a főszereplő boszi szemére hullott, és felsejlik mögötte a csúnya valóság. Kedvenc gonoszunk, Agatha még mindig Westview-ban van, itt játszotta a papás-mamást, Wanda átkának köszönhetően. Sőt, a ruhásszekrényében ennek tetejében talál egy elrabolt tinédzsert (Joe Locke), aki láthatóan a világ legnagyobb sötétmágia-rajongója, afféle goth-gruppi.

Ha felmerül a kérdés, hogy innen vajon hova tovább, a válasz erre egészen egyszerű: Agathának vissza kell szereznie erejét, hogy az életére törő, egykori kovenjétől meg tudja védeni magát. Ehhez új boszorkányos gittegyletet kell építenie, és elindulnia, hogy újdonsült társaival végigjárja a Boszorkányok Útját, és megkapja, amire a szíve vágyik. Tipikus? Sokszor láttunk már ilyet? Persze. Bár a sztoriban vannak olyan csavarok, kikacsintások, amelyek meglepnek, ez a csapatépítős toposz már ősöreg, és őszintén szólva már a könyökömön jön ki.

A Mindvégig Agathát két dolog adja el mégis. Egyrészt a boszorkányos téma. Másrészt a színészi játékok, élükön Kathryn Hahnnal, aki újfent lubickol a kiismerhetetlen, picit jó, inkább gonosz főszereplő gúnyájába bújva, és akinek rendkívül jó kémiája van nem csak a netflixes Heartstopperből ismert Joe Locke-kal, hanem nyilván Aubrey Plazával is. Utóbbi az elmúlt években – gondoljunk csak vissza a Légióra, vagy a Fehér Lótuszra, fényes karriert csinált abból, hogy fura nőket hoz a kamerák előtt, hatalmas magabiztossággal. Nyilván ő a valóságban is ilyen lehet, nem játssza meg magát túlzottan, de a Mindvégig Agathában is baromi jól áll neki. Aubrey Plazának elhisszük, hogy ő még a címszereplőhöz képest is gonoszabb boszi, aki valódi fenyegetés. Nem beszélve arról, hogy a karaktere, Rio csak úgy sugározza magából  az erotikát.

A Marvel új boszorkányos sorozata a hangulatát illetően ügyesen idézi meg a régi, ijesztőbb és felnőttesebb Disney-filmeket is. Nagy meglepetésünkre pedig egészen bevállalós meztelenkedős jelenetet is kapunk benne – már ha Marvel-szinten nézzük.

Itt-ott azért billeg a mérleg nyelve, mert az első epizód nagy csatája a gagyiságát illetően felidézi bennünk a WandaVízió elszomorítóan közepes befejezését, ugyanakkor a krimis-nyomozós szál gyors lezárása után, a koven hirtelen összerántásával és a misztikus utazásra való elindulással bőven megvan a potenciál a Mindvégig Agathában, hogy lendületet vegyen. A kezdés minimum biztatónak nevezhető, és az sem árt, hogy ez a boszorkányos, „spooky” körítés kirántja a nézőt a nyári hangulatból, és valahogy elkezdjük várni a halloweeni időszakot. Már csak ez utóbbi miatt is telitalálat a Mindvégig Agatha.

Talán akkora klasszikus nem lesz belőle, mint a WandaVízióból, de hogy korrekt és bűnös élvezetbe hajló szórakoztatást nyújt ez a spin-off, az tuti.

7/10

A Mindvégig Agatha első két része már megnézhető a Disney+-on.