A Jokernek sosem terveztek folytatást. Ez tény és való, a 2019-ben bemutatott, a DC-képregények egyik legismertebb főgonoszán alapuló pszichológiai thriller azonban akkorát ment a mozikban  –60-70 milliós büdzséje ellenében 1 milliárd dollárnál is többet kaszálva –, hogy szinte lehetetlenné vált, hogy ne jöjjön hozzá egy második rész.

Az író-rendező, Todd Phillips fülét meglepő módon az őrült stand-upos bohócot alakító Joaquin Phoenix rágta a legjobban, aki folyton arról beszélt a készítőnek, hogy nem bírja elengedni Arthur Fleck karakterét, mindig róla és a világot jelentő deszkákról álmodik, ahol Batman nemezise táncol, énekel és kiéli magát. A főszereplő végül annyit rugózott a témán, hogy meggyőzte a direktort, a többi pedig már történelem. A Warner nyilván nem állt az útjukba, bolondok lettek volna, és a stúdió jóval több zsozsóval, 200 millió dollárral tolta meg az idehaza október 3-tól látható Joker: Kétszemélyes téboly szekerét, bízva abban, hogy Oscar bácsi újfent bekopog hozzájuk.

Egy dolog biztosnak tűnik, és ezt szögezzük le rögtön az elején: el volt rendelve, hogy bármilyen folytatás készül a Jokerhez, az ellentmondásos lesz. Amennyiben Todd Phillipsék egy tradicionálisabb második részre szavaznak, és rátámaszkodnak a legnagyobb gengszterfilmes klisékre, a bűn császárává megtéve Arthur Fleck figuráját, akkor is rengetegen húzták volna a szájukat. Azt kiáltva, hogy a Warner csak egy újabb rókabőrt próbál lehúzni a Joker sokak által imádott ezen iterációjáról. A leghelyesebb megoldásnak az tűnhetett tehát a rendező szemszögéből, hogy jó, adjuk át magunkat a teljes őrületnek, és csináljunk egy olyan Joker 2-t, amely az első percétől az utolsóig elszállt, senkinek nem próbál megfelelni, és pont a legvérmesebb DC-fanoknak mutat be egyet.

A Joker 2. egy majdnem két és fél órás tébolyda. A nyitójelenettől kezdve egyértelmű mindez, mely a Bolondos dallamokra hajazó animált stílusban idézi fel a 2019-es film erőszakos végjátékát, amikor Arthur Fleck bátran felvéve bohóc identitását bement Murray Franklin (Robert De Niro) talkshow-jába, és ott az arrogáns műsorvezetőt a kamerák és a nézők szeme láttára puffantotta le. Todd Phillips minden elvárásunkat kiforgatja, amikor egyértelművé teszi, hogy Joaquin Phoenix bomlott elméjű Arthurja a nagy színre lépését és a társadalom szélére szorult emberek számára ikonná válását követően inkább eldobja magától a Jokert. Ehelyett afféle imposztorszindróma jeleit mutatva szenved az Arkham Elmegyógyintézetben, ahol kegyetlen őrök ütik, verik, alázzák, ahogy csak tudják. Ez lényegében az alapszituáció, amiből az új Joker-film kiindul.

Arthur Fleck szenvedése akkor vesz nagy kanyart, amikor egy napon megismerkedik a Lady Gaga által játszott Lee-vel, vagy ismertebb nevén Harley Quinn-nel, ők ketten pedig a fogságban egymásra találnak. Sőt, a két bomlott elme képzeletbeli menedéket kreál magának, ennek köszönhetjük azokat a zenés, táncos, a Broadwayt megidéző jeleneteket, amelyek miatt sokak által gyűlölt, és a megnézése nélkül elutasított folytatás lett a Joker: Kétszemélyes téboly.

Egészen meglepő, hogy mekkora divat lett mostanában a musicaleket utálni, holott készültek a közelmúltban olyan, a mainstream közönség számára könnyen fogyasztható darabok, mint a Spielberg-féle West Side Story, az Andrew Garfield főszereplésével forgatott Tick, Tick… Boom!, a Wonka, vagy éppen az In the Heights – New York peremén. Minden erényük ellenére ezeknél olykor érződött, hogy túlnyújtottak voltak, és az éneklős-táncolós jelenetek közül párat csak időkitöltésnek használtak. A Joker 2 esetében ugyanakkor – főleg Lady Gaga énektudásának és színpadi jelenlétének, valamint a jó koreográfiának, a szürke-sötét-depresszív Gotham vizualitásától eltérő, vibráló látványvilágnak köszönhetően – ezek

Érdemes tisztában lenni vele, hogy a Joker 2 műfaji kavalkád, nem lehet ráhúzni, hogy szimplán musical lenne, mert egyszersmind tárgyalótermi dráma, elvégre Arthurt bíróság elé citálják azzal a váddal, hogy öt ember haláláért is felelős. A feszültséget és izgalmat főleg ezekben a részekben kapjuk meg a filmben, ahol a Joker identitásával ellenkező főszereplő lassan mégis átadja magát gonosz énjének, és végső soron a tárgyalásán történő coming outja miatt a börtönben is kénytelenek meglátni benne az őrök, hogy miért lett Fleckből akkora celebritás.

Todd Phillips filmje amellett, hogy musicalként, jogi drámaként és szerelmes sztoriként is megállja a helyét, mindhárom zsánernek hatalmas elánnal mutat görbe tükröt. Az éneklést direkt túltolják, hogy az agyunkra menjen, a tárgyalás nyilvánossága erősen emlékeztet a Depp vs. Heard perre, valamint a románc sem úgy alakul teljesen, ahogy a DC-képregényekben e két gonosztevő között általában szokott. Itt a happy end bármely formájának még a csíráját is kíméletlenül eltapossák.

Joker 2-ként hivatkozik rá mindenki, mi is ezt tettük, talán a Warner részéről is logikusabb döntés lett volna, mint a „Kétszemélyes téboly” alcímet ráaggatni… de tényleg második rész ez? Személy szerint meg merném kockáztatni azt a kijelentést, hogy ez nem egy klasszikus második felvonás. Inkább egy epilógus, hosszúra nyúlt lezárása az első filmnek. És ha epilógusként kezeljük, akkor jobban meg is értjük a direktor szándékát, ami hajthatta, hogy ilyen művészfilmes hatású, nehezen feldolgozható, mégis katartikus finálét adjon ki a kezei közül.

A végső csattanó, a legnagyobb pofon, amit a többség kapni fog a Joker 2-től, az nem a musicales körítés, hanem az utolsó jelenet. Annak a kinyilatkoztatása, hogy – vigyázat, spoiler következik! – Arthur Fleck csak inspiráció volt valaki másnak, hogy Gotham valódi bohóca a végén megszülethessen… Nekem személy szerint ez a másik univerzumra, arra a bizonyos trilógiára való kikacsintás nagyon tetszett, váratlanul ért. Még úgy is, hogy az eredeti Joker-film különállását, spin-off jellegét egy hatalmas ütéssel veri agyon ez az ötlet.

Bár az első Joker volt az a film, amelyik nagyot tarolt a kasszáknál, söpört be komoly szakmai elismeréseket, mégse vagyok meggyőződve róla, hogy abból lesz a kultklasszikus. Utóbbi státuszra a Joker: Kétszemélyes tébolynak sokkal nagyobb esélye lehet, mely vélhetően megelőzte a korát, azért kapja olyan sok oldalról a savat. Pár évtized múlva azonban simán megláthatja benne az utókor a zsenialitást. Mert a zsenialitás küszöbére be-besasszézó film ez, egy remek Lady Gagával és egy újfent ihletetten, megrázóan alakító Joaquin Phoenixszel a középpontban, bárhogy ellenkezik a többség.

9/10

A Joker: Kétszemélyes téboly már nézhető a magyar mozikban.