A DreamWorks Animationnek akad néhány igazi klasszikus a tarsolyában, ők csinálták a világ egyik legismertebb és legközkedveltebb animációs filmjét, a Shreket és folytatásait, de egy időben a Madagaszkár-filmekért is tömegek rajongtak, nem beszélve a Kung Fu Pandáról vagy éppen az Így neveld a sárkányodat-trilógiáról. A DreamWorks egy ideje azonban nem találja magát, sem az Orion és a sötétség, sem pedig a Jetikölyök nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, már amiket a popkultúra ingerküszöbének áttörésével kapcsolatban támasztottak feléjük. A Bébi úrról meg inkább ne beszéljünk, mert az egy inzultus a műfajjal szemben.

Mit lehet tenni, ha nem jön az új nagy durranás? Nos, vissza kell nyúlni egy olyan szakemberhez, aki letett valamit az asztalra korábban, így eshetett a választás a Lilo és Stitchet és a már emlegetett Így neveld a sárkányodat című filmeket is jegyző Chris Sandersre, hogy írjon és rendezzen egy animációs filmet a Peter Brown által megálmodott, 2016-ban megjelent és rettenetesen jó kritikákat kapott A vad robot alapján.

A vad robot története, melyet a magyar mozik október 24-e óta vetítenek, egy ROZZUM 7134-es kódra hallgató robotról szól, akinek az egysége egy hurrikánban odaveszik, a címszereplő pedig egy kihaltnak tűnő szigetre zuhan le. A vadon néhány kíváncsi lakója ébreszti fel őt, ám a szolgálatra kész gépezet és az állatok közötti kapcsolat nem indul zökkenőmentesen. Olyannyira nem, hogy a később Roz névre keresztelt robot halálra zúz egy madarat és fiókáit, egyetlen kivétellel. Innen indul el egy olyan szál, amely többé teszi Chris Sanders alkotását holmi robotos sci-finél, merthogy Rozt elkezdi hajtani a törekvés, hogy Derűcsőrt, a megárvult kislibát felkészítse a télre, a természet viszontagságaira és kegyetlenségeire, eközben pedig még az anyai ösztön is feltámad útközben az emberszabású masinában.

Ahhoz képest, hogy egy családi filmről van szó, ami egy gyerekeknek íródott sci-fit vesz alapul, A vad robot nem fogja vissza magát, amikor a vadonról mesél. Itt aztán hullanak az állatok, egy ponton a hét gyermekét nevelő vidraanya mindenféle megrázkódtatás nélkül veszi tudomásul, hogy már csak hat kölyke maradt, mert az egyik hirtelen odaveszett. Aztán jön a meglepetés, mégis hét van... de a karakter ezen sem túráztatja magát sokat, mert A vad robot világában tényleg bármikor bárki egy ragadozó vagy bármilyen más veszély áldozatává válhat.

Ja, igen. Erről a filmről érdemes tudni, hogy az állatok beszélnek benne, onnantól kezdve, hogy Roz megtanulja a nyelvüket, be nem áll a szájuk. Részben jó hír, mert ha véletlen valaki eredeti nyelven nézné, az örülhet neki, hogy a kezdetben érzelemmentes, aztán igazán szerethetővé váló ROZZUM 7134-est megszólaltató Lupita Nyong’o milyen ihletetten bújik a főszereplő páncéljába. Az pedig egészen megdöbbentő, ahogy Pedro Pascal a ravasz róka vörös bundája mögött mennyire elveszik, és milyen szenvtelenül játszik végig a hangjával.

A DreamWorks új meséje az a fajta animációs film, amely az elején főleg a szemkápráztató rajzolásával veszi le az embert a lábáról, és szippantja be. Jó sokáig tart, mire a karakterek személyisége elkezd mocorogni és fejlődni, de A vad robot esetében érdemes kivárni a második felét, amikor úgy igazán felpörögnek az események. Innentől, mármint Roz öntudatra ébredésétől és a Derűcsőrrel való anya-fia kapcsolatának mélyebb kibontásától kezdve lesz igazán élvezhető A vad robot. Olyannyira, hogy simán megríkatja az embert, részben az érzelmes zenéknek, részben a jól eltalált befejezésnek köszönhetően. Mert hát csak egy tanmeséről van szó, és illik, hogy kapjunk egy-két tanulságot is.

Jó látni, hogy a készítő még mindig nagyon ért hozzá, hogy nem hétköznapi, ember és állat barátságáról szóló sztorikat hozzon a vászonra. Ilyen volt a Lilo és Stitch, ilyen volt az Így neveld a sárkányodat, és most ilyen A vad robot is. Hiába találunk Roz testében huzalokat, hiába elektronika működteti, ez a robot a végére emberségesebb lesz, mint a gazdái. Csak éppen ő nem lázad, hanem kiutat keres ebből a helyzetből, a barátságra és a szeretetre építve. Mármint nagyon úgy tűnik, mert a cliffhanger a végén erre utal, remélhetőleg a második könyvet is feldolgozzák, és akkor még teljesebb képet kapunk arról is, hogy az ember-robot kapcsolatról mégis mit akar mondani ez a sci-fi.

Talán annyiba lehet belekötni A vad robot esetében, és felhozni hibaként, hogy az első fele a filmnek túl ráérős, a második fele meg túl kapkodós és rohanós, ugyanakkor a karakterek szépen fejlődnek a szemeink előtt, a sztori megható végjátékra fut ki, helyenként szemet kápráztató képeket mutogatnak az alkotók a természet hierarchiájában a helyét kereső Rozról és pajtásairól, na és az aláfestő zenék is szívvel-lélekkel lettek megkomponálva, megnyitják néha az ember könnycsapjait, ha akarja, ha nem.

Évek óta a DreamWorks most áll a legközelebb ahhoz, hogy megint legyen egy modern klasszikusuk, amire lehet akár egy trilógiával építkezni. A vad robot méltóképp pályázik erre a címre, nem csak animációs fronton, hanem úgy összességében a mozifilmek között 2024 egyik legjobbja és legemlékezetesebb darabja eddig.

9/10

A vad robot jelenleg is látható a magyar mozikban.