Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- mozi
- film
- sony
- marvel
- spin-off
- venom
- képregény
- adaptáció
- antihős
- főgonosz
- trilógia
- befejezés
- tom hardy
- sinister six
- trash
- űrlény
- horror
- kritika
A Venom 3-nál nagyobb hulladék idén már biztos nem jön a moziba
További Cinematrix cikkek
- Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe után
- Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan Odüsszeiájában
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a nap, amelytől kezdve azzal a tudattal kell felébrednem, hogy létezik egy Venom-trilógia. Márpedig a Sony 2018 óta vért izzad azért, hogy Pókember nélküli filmsorozatot készítsen, ennek a franchise-nak a részeként kaptak különálló spin-offokat a hálószövő olyan ősellenségei, mint Venom, Morbius, vagy éppen Madame Web. A kritikusok ezeket a filmeket nagyon lelkesen szedték ízekre, és nem is véletlenül, mert inkább lehetett celluloidhulladéknak nevezni őket, mintsem művészeti alkotásnak. A sormintának megfelelően iszonyúan alacsonyra célozva futott be október 24-én a magyar mozikba is a Venom – Az utolsó menet, hogy a Tom Hardy által játszott Eddie Brock és a nagy pofájú szimbióta még egyszer elharapja olyanok torkát, akik még náluk is nagyobb szemétládák. Remélhetőleg utoljára, mert Venom ezen iterációjára – bizton állíthatom – semmi szüksége a világnak.
A legelső Venom-film még egy közepesnél picit jobb, korrekt szuperhősös kaland lett, ami a kétezres évek elejének néha gagyi, sötét, erőszakos tónusával és Tom Hardy arcával képes volt eladni a földönkívüli szörnyeteget úgy, hogy a 100-ból összerakott produkció a kasszáknál 850 millió dollár felett hozott világszerte. Aztán a második felvonás 2021-ben már a bevételt illetően se tudta megközelíteni a trilógia bevezetőjét a maga 506 milliójával, a történetről nem beszélve. Egy hatalmas katyvasz lett a forgatókönyv, ami olyan érzést keltett, mintha egy zsebkendő sarkára firkálták volna oda az írók a cselekményt, akik képesek voltak elszúrni Venom és Vérontó (Woody Harrelson) nagy összetűzését.
Lehetett benne reménykedni, hogy majd a Venom 3-ban végre a főszereplő nem egy hasonszőrű szimbiótával küzd meg, ami – valljuk be – kezdett már elég unalmas húzássá válni. A pletykák az Andrew Garfield-féle Pókember behozataláról azonban nyilván hamisnak bizonyultak. Mert hát a Sonyról van szó, és esetükben már százszor kiderült, hogy kreativitásnak bőven híján vannak.
Megkaptuk tehát Knullt a Venom 3-ban. De ki az a Knull, kérdezhetné a Tisztelt Olvasó. Nos a világok elpusztítója, a szimbióták ura, egy hosszú hajú, a World of Warcraft-féle Arthasra megszólalásig hasonlító főgenya, aki Andy Serkis szokásosnál mélyebb hangján rögtön az első jelenetben megígéri, mennyire keményen elpusztítja a földet. A funkciója ennyiben ki is merül, mert egy rosszul dizájnolt Thanost megidézve a nagyjából ugyanazt a három mondatot ismételgető entitás mást nem csinál. Vagyis mégis. Egy CGI-szörnyeteget, afféle földönkívüli nyomkereső ölebet szabadít Eddie Brock (Hardy) és Venom nyakába, ami aztán 90 percen keresztül kergeti a főszereplőket.
A Venom – Az utolsó menet készítője, Kelly Marcel képes volt arra, hogy még az előző két részhez képest is alacsonyabbak legyenek a tétek.
Nem érezni, mekkora fenyegetésben van a bolygó, éppen ellenkezőleg, most egyetlen, unalmasan dizájnolt űrkutya üldözi Venomékat. Képesek voltak rá a Sonynál, hogy visszasírjam a gonoszkodó, Venomot szívesen pofozó, Ctrl+C, Ctrl+V-zett szimbiótákat. Tragikus.
A trilógia záródarabja meglepően rövid, vélhetően egy csomót kivágtak a Venom 3-ból, minderre a benne felejtett suta jelenetekből, értelmetlenül a levegőben lógó és semmitmondó párbeszédekből lehet következtetni. Nagyon úgy tűnik, hogy legjobban a Clark Backo-féle Sadie Christmas szívta meg, akiről lerí, hogy eredetileg központi figura lett volna. Ehhez képest vicces, hogy mégis mennyire dagályosnak érződik a Venom 3, még az egyetlen mókásabb szálat, az űrlényhívő, az 51-es körzetbe utazó hippicsalád sztoriját is túlnyújtják benne, ezzel szánt szándékkal tönkrevágva egy csattanósnak induló poént.
Ami a castingokat illeti, a Sony még mindig arra hajt, hogy átverje a nézőit, az MCU-ból és korábbi Pókember-filmekből válogatnak be ismert arcokat, mint például a korábban a Dr. Connorst alakító Rhys Ifanst családapának, míg az MCU-ban Mordóként látott Chiwetel Ejiofort kemény katonaembernek válogatták be a Venom 3-ba. Ehhez adjuk még hozzá, hogy az MCU-féle dimenziókapukat is villantgatják a filmben, nyilván azért, hogy az előzetesekben mutogathassák.
Pofátlan, amit a Sony csinál ezzel a Pókember nélküli Pókember-univerzummal. Nincs rá jobb szó.
A Venom 3-nak azért megvannak a maga pillanatai. Jó ötlet, hogy Eddie Brockra az előző rész eseményei miatt elkezdenek vadászni a hatóságok is, és emiatt kényszerből Venommal együtt Tom Hardy karakterének road tripre kell mennie. Az már kevésbé érthető, hogy ennek a szálnak is miért ennyire ide-oda kapkodó a vezetése, az egyik pillanatban hőseink még egy repülő oldalán kapaszkodnak, a következőben egy folyóban próbálnak nem megfulladni… mintha valami szkeccsshow-t nézne az ember, de nem a jó fajtából, mert a humor inkább kínos, mint kacagtató. Venom által megszállt ló, béka vagy hal ide vagy oda…
A különleges effektek még mindig borzalmasak, az ad hoc összeálló szimbióták, élükön Venommal úgy festenek, mint a takony, amit egy csúnya megfázásnál kifújunk az orrunkból. És bár a zenék néha megdobják a hangulatot, pont ehhez kapcsolódnak a Venom 3 legnagyobb bakijai is, egy közös éneklős jelenet a már említett hippicsaláddal, amitől egyenesen lekapartam az arcomat, illetve egy táncikálós megmozdulás a Las Vegasban random felbukkanó, kisboltos Mrs. Chennel (Peggy Lu), ami annyira kínos, hogy szinte már oda se mertem nézni.
Kínos pillanatot kínos pillanatra halmoz a Venom 3, mert a végén a nagy montázs, amelyet a Maroon 5 egyik nyálas slágerére mutatnak, felteszi az i-re a pontot. Itt már konkrétan röhögnöm kellett, és reménykedni, hogy ezt a borzalmas trilógiát olyan mélyen elássák, hogy ne legyen munkagép, amivel ki lehet kaparni onnan. A Venom 3 az a fajta film, ami képtelen kifogyni a baklövésekből, a végső, nagy harcjelenet is mindenféle izgalmat és érdekfeszítést nélkülöz. Csak ásítozik rajta az ember, de legalább nem cringe-el, mint a 90 perc maradékának a legnagyobb részében.
Már megint egy hulladék a Sonytól, se Pókember, se értelem nem szorult ebbe a spin-offba. Egészen elkeserítő, hogy a Venom 2-höz képest még úgy is jobb szórakozást nyújt a trilógia lezáró darabja, hogy ebben se lehet még nagyítóval sem koherens történetet találni. Tom Hardy mélyrepülése folytatódott tehát, régen volt már a Taboo, talán második évad sem lesz, és Az utolsó menetben látottakból kiindulva azt lehet mondani, hogy a színész valószínűleg már el sem tudná játszani az ottani szerepét.
Tom Hardy lesüllyedt, a horrorfilmekből szalajtott szörnyetegekkel még tud parolázni, többet azonban senki ne várjon tőle.
Ha már várakozás. A végére hozzá kell tegyem, hogy a Venom 3 rendelkezik a világ leghosszabb stáblistájával, és a legutolsó rövid jelenetet, amit a húszperces legördülő névsor végére pattintottak, még csak megvárni se érdemes. Ahogy azokat a neveket elnéztem, csak sajnálni tudom azt a sok embert, aki a tehetségét egy ilyen rémes szuperhősös filmre áldozta.
3/10
A Venom - Az utolsó menet jelenleg is látható a mozikban.