Ha munkahelyi komédiákról van szó, akkor a Ricky Gervais és Stephen Merchant által készített brit Office egyszerűen megkerülhetetlen. Bár mindössze két teljes évadot és néhány különkiadást ért meg, a szitkom mégis bebetonozta magát a műfajba, olyannyira alapkővé vált, hogy napjainkig összesen 12 különböző remake-je jött ki. Nyilván az amerikai lett utóbbiak közül a legsikeresebb, amelyben Steve Carell játszotta a szemétláda, beosztottjait néha kínzó, de azért szerethető főnököt.

Az NBC által jó sokáig, kilenc évadon keresztül sugárzott feldolgozás után nem is jutott sokaknak eszébe, hogy újabb angol nyelvű Office-ra lenne szükség. Csakhogy jöttek az ausztrálok, és ők is kezelésbe vették a formátumot, október 18-tól pedig az Amazon Prime-on bárki megnézheti már, mit tudtak kihozni ebből az alapanyagból.

Hozzáteszem, hogy olyan formátumról van szó, ami ősrégi, és a munkahelyi szitkomok többsége halálra véreztette az elmúlt években, évtizedekben ezt a kínos, a nézőből szekunder szégyenérzetet kiváltó humort. Erre épített például az idehaza is közkedveltnek számító Superstore, de az Űrhadosztály, és akár Az alelnök is felhozható a szellemi örökösök között. Megvolt tehát annak a veszélye, hogy az ausztrálok annak ellenére is elbaltázzák a saját Office-sorozatukat, hogy nekik azért jellegzetes humoruk van – lásd a hasonszőrű Fisket. A rossz hír azonban, hogy mindez meg is történt.

Az ausztrál Office hiába igyekszik, több szempontból is irtózatos mellélövés lett. Abból a fajtából, amit három epizód után úgy lő le az ember, hogy abban reménykedik, bárcsak jönne Will Smith a Men in Blackből, hogy az arcába vakuzzon, és teljes egészében elfelejtse ezt az iszonyatot.

Kínos az új Office, de nem úgy, hogy kicsit szégyellve magát az ember röhögne rajta. Hanem úgy, hogy a sorozat minden egyes megmozdulásán látszik: vért izzadtak a készítők azért, hogy a bevált és százszor ismételt formátumon csavarjanak egyet, és azzal meglepjenek bennünket.

Női főnök, az Office történetében először

A legkönnyebben észrevehető és legnagyobb húzása az ausztrál Office-nak az, hogy a franchise történetében először egy női főnök, a Felicity Ward-féle Hannah Howard áll a középpontban, egy Sydney-ben található csomagolócég főmuftija, aki rögtön a pilotban egészen kemény döntések sorozatával kénytelen farkasszemet nézni. A színésznővel egyébként nincs semmi probléma, bár nyilván Ricky Gervais vagy Steve Carell zsenialitását nem szabad keresni benne, a dolgozók szeretetére szinte már szánalmasan hajtó főnököt ügyesen hozza le ő is, és

Érdekes ebben az adaptációban az is, hogy megpróbálták az alapvetést aktuálissá varázsolni az írók, mégpedig azzal, hogy behozták a képbe korunk egyik nagy pestisét és megosztó kérdését, a home office-t. A kiinduló konfliktus az a szériában, hogy a felső vezetés legszívesebben mindenkit otthoni munkára küldene a cégnél, míg Hannah ragaszkodna az embereihez, így ő az, aki megtévesztéssel, érzelmi manipulációval, könyörgéssel, sírással nem spórolva berendeli az irodistákat, hogy a lélekölő négy fal között, egymással összezárva gürizzenek.

Mindezt leszámítva azonban az ausztrál Office-nak túl sok létjogosultsága nincsen. Lassan huszonöt éve még nagyokat ütött a negyedik fal áttörése, a megtört szemekkel a nézőkre való kikacsintás, vagy úgy összességében a mockumentary stílus használata. 2024-re viszont már kevés, hogy újra feldolgozzák az eredetit, még úgy is, hogy klasszikus ausztrál dolgokat próbáltak belerakni a sorozatba, mint például a Melbourne Cupot.

Szinte már tragédiába illő, hogy még a mellékszereplők sem képesek bármiféle sokszínűséget csempészni az Office ausztrál iterációjába, hiszen mégis kit érdekelne például az, hogy Nick (Steen Raskopoulos) és Greta (Shari Sebbens) vajon összejönnek-e, amikor a régebbi verziókból tudjuk, hogy mi lesz a férfi és a nő románcának sorsa. Hasonlóképp a kisfőnököt, Lizze-t alakító Edith Poor valami rémesen ihletetlen alakítással örvendezteti meg a közérdeműt. Ha hozzáadom még ehhez a második epizód érzéketlenségét, hogy végig egy elhunyt dolgozóval poénkodik a sorozat… akkor végeredményként az jön ki, hogy az új Office-ba belenézni maga az időpocsékolás. Igaz, hogy az amerikai változat is gyatrán indult, és csak később talált csak magára, de nagyon úgy tűnik, hogy az ausztrál Office egyenesen menthetetlen, még ha kap is folytatást, akkor is csak hosszabb vergődés kerekedhet ki belőle.

Aki tényleg ütős ausztrál munkahelyi szitkomra vágyik, az nézzen bele inkább a már említett Fiskbe, mert az is hasonló alapokra építkezik, és meg lehet fulladni rajta a röhögéstől. Ezen a sorozaton meg maximum elaludni, a 20 perces játékidő ellenére is annyira döcögős az egész.

3,5/10

Az Office ausztrál verziója az Amazon Prime-on nézhető meg.