Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- sci-fi
- apple
- streaming
- apple tv plus
- második évad
- évadkezdés
- irodalom
- regény
- tudományos fantasztikum
- ajánló
- adaptáció
- rebecca ferguson
- világvége
- posztapokaliptikus
- dráma
- kritika
Visszatért a kedvenc sci-fi-sorozatunk, és izgalmasabb, mint valaha
További Cinematrix cikkek
Tagadhatatlan, hogy A siló egy kicsit a Lost nyomvonalán halad, már abban az értelemben, hogy egy misztikus, nagy költségvetésű sorozat, amelynek a legnagyobb vonzereje, hogy epizódról epizódra amennyi új rejtélyt dobál be, néha azért egy-egy választ is odarak a kíváncsi néző elé az asztalra. Az alapszituáció, amely Hugh Howey magánkiadásban megjelent regényein alapszik, rögtön megcsinálja a hangulatot némi borzongáshoz, elvégre A silóban egy olyan jövőben járunk, ahol elpusztult a világ, az emberiség maradéka pedig a föld alatt, egy hatalmas, emeletes házhoz is hasonlítható bunkerben kénytelen túlélni. Szigorú szabályok vannak, a siló elhagyása olyannyira tabunak számít, hogy akinek elhagyja a száját, hogy ki akar menni, arra védőfelszerelést raknak, megkérik, hogy takarítsa le a külvilágot mutató kamerákat, és mehet isten hírével...
Igen, kicsit diktatórikus a hangulat, a seriffnek és a korrupt politikusoknak van a legtöbb hatalom a kezében, a többiek meg afféle szorgos hangyák, akik azon fáradoznak, hogy a silóban ne menjen el az áram, legyen étel, meg miegymás. Máskülönben meghal mindenki.
Ami a mitológiáját illeti, A siló egy iszonyatosan izgalmas néznivaló, tudjuk, hogy volt egy lázadás, de nem mutatják. Tudjuk, hogy egy ponton majdnem bekrepált a főgenerátor. Na, és azt is tudjuk, hogy az előző seriff és neje odáig hajszolták magukat az összeesküvés-elméletekkel, hogy végül mindketten tettek egy, az egészségükre ártalmas kirándulást odakintre. Merthogy meggyőzték magukat, hogy az apokalipszis csak hazugság, amellyel beetették őket a hatalmasok, hogy láncot rakjanak a lábukra.
Abból a szempontból mégsem egy Lost A siló, hogy az Apple TV+ sci-fi-sorozata az ABC klasszikusához képest bőkezűbben adogatja a válaszokat. Megtehetik a készítők, elvégre csupán annyi a dolguk, hogy az amúgy remekül sikerült alapanyagot nagyjából kövessék, itt-ott bővítgessék, és ha lehet, koherens sztorivá varázsolják a végére.
November 15-én tért vissza A siló a második évad első epizódjával, nem kellett túl sokat várni rá, alig egy picivel több mint egy évet, mégis olyan tartalomdömping van a streamingiparban, hogy az embernek úgy tűnik, mintha legalább egy évszázada lett volna az előző etap. Na, és ennyi idő bőven elég is volt ahhoz, hogy kimenjen a fejünkből, hogy A siló – egy remekül alakító Rebecca Fergusonnal a középpontjában – még mindig egy kiemelkedő néznivaló. Meg lehet kockáztatni, hogy napjaink legizgalmasabb sc-fi-sorozata, bár az Apple-től, akik a Különválást, a Sötét Anyagot és a For All Mankindot tető alá hozták, talán nem annyira meglepő.
A sztori nagyjából ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt. Bár az évadnyitóban kapunk rögtön az elején egy kis tanmesét arról, hogy mi lett volna akkor, ha a 18-as siló lakói felhergelik magukat, és ha Juliette (Rebecca Ferguson) képtelen megjavítani a bedöglött generátort, végső soron mégsem érződik időhúzásnak a flashback. Nagyon szépen kötik át a készítők ezt a visszatekintős jelenetsort azzal, hogy A siló főhőse már a toxikus külvilágban sétafikál, és megtalálja ennek a másik, 2-es számú silónak a szerencsétlenül járt lázadóit.
Egy színészről mindig akkor derül ki, hogy mire képes igazán, amikor arra kényszerül, hogy egy sorozat egyik epizódjában szinte egyedül, más karakterrel alig interaktálva tartsa izgalomban a nézőt. Erre Rebecca Ferguson, aki megjárta a Mission: Impossible mellett a Dűne-filmeket is, nyilván kisujját kirázva képes. A csendes, introvertált gépész-seriff élményszámba megy, ahogy az elhagyatott 2-es silót felfedezi.
Csak hab a tortán, hogy A silóban még mindig olyan mértékű sötét, depresszív, egyszerre reménytelen és bizakodó hangulat van, amit hiába keresünk bármelyik másik jelenleg futó sci-fiben.
Tegyük hozzá, hogy a paranoid hangulat sem veszett ki az Apple TV+ sorozatából, elvégre a főszereplőnek és általa a nézőnek is ebben az alig 45 percben végig ott motoszkál a fejében, hogy valaki leskelődik-e Juliette-re. Vajon tényleg nincs egyedül a posztkommunista építészetet idéző, szebb napokat is látott bunkerben? Itt jön a képbe a Lost megint csak, a csavar a végén annak ellenére is működik, hogy számítunk rá, és rögtön indítanánk hatására a folytatást. A látszólagos eseménytelensége miatt ugyanis ez az évadnyitó teszi a dolgát, újfent felkorbácsolja az érdeklődésünket ez iránt a posztapokaliptikus világ iránt, és merülnénk is el benne szügyig. Kár, hogy hetente jönnek majd az epizódok innentől.
A fényképezés még mindig egy picit sötét, ezzel csinálhatnának valamit, a Trónok harca, a Sárkányok háza és a többi „blockbuster” sorozat e tekintetben sokat ártott a mai televíziózásnak. Na, és a játékidő kitöltésére Juliette sci-fis Indiana Jones-kalandozása sem lenne elég. Ugyanakkor az írók ügyesen játszanak a flashbackekkel. A fiatal, az anyja öngyilkosságával épp megbirkózni próbáló Juliette első napjai a siló számára idegen kerületében, a társaival és a neki otthont adó veterán gépésszel, Marthával (Harriet Walter) való összebarátkozása épp azt hozza be a szériába, ami a jelenben játszódó snittekből néha hiányzik. Egy kis emberséget és egymásba kapaszkodást a rideg posztapokalipszis közepén.
Az Apple TV+ sci-fije még mindig az erős karakterdráma, a jól kidolgozott, ugyanakkor rejtélyekkel teli világ miatt működik. És akkor a legjobb, ha valaki nem olvasta a könyveket, és a főszereplővel együtt, lépésről lépésre jár végére ennek az egész, világpusztító disznóságnak.
8/10
A siló magyar felirattal nézhető meg az Apple TV+-on.