Aki látott már életében közelről távirányítót, annak nem kell bemutatni a Vészhelyzet című kórházas sorozatot, amely 1994-től egészen 2009-ig bezárólag, 15 évad alatt járta körbe hihetetlenül alaposan, hogy mit is jelent egy amerikai metropolisz, jelen esetben Chicago egyik városi kórházának sürgősségi osztályán dolgozni. A történet hiperrealisztikus volt, állandóan a fejük tetején álltak a dolgok, az orvosok és nővérek mégis utat találtak a káoszban, miközben néha rejtélyes, máskor tragikus esetekkel néztek farkasszemet. A legnagyobb pofonokat pedig nekik, és a nézőknek is azok a fordulatok adták, amikor kiderült, egy-egy eset, egy-egy jó ember nem megmenthető.

Nem csoda, hogy a Vészhelyzet olyan valóságosnak hatott, a történet eredeti írója, a Jurassic Parkot is jegyző, Steven Spielberggel szívesen kollaboráló, a Westworld-filmet író-rendező Michael Crichton a saját tapasztalatait is latba vetette, melyeket orvostanhallgatóként szerzett, amikor legépelte új projektje szkriptjét. Egy forgatókönyvet, ami húsz éven keresztül nem kellett senkinek az égvilágon, míg Spielberg be nem vetette kapcsolatait, és a dokumentarista stílusú sztorit el nem vitte a Warnernek. De csak azután, hogy kétórás pilottá dolgozták át Crichton írását.

A többi már történelem, a Vészhelyzet alapmű lett, meghatározó darabja az orvosos-kórházas műfajnak, és bár akadtak sorozatok, amik hasonló babérokra törtek (New Amsterdam, A Rezidens, Doktor Murphy, esetleg a Kés/Alatt), az NBC klasszikusát a kanyarból sem tudta egyik sem megközelíteni. Az amerikai tévéiparban is uralkodó remake/rebootláz közepén adta magát a dolog, hogy a 2020-as évek elején megpróbálják visszahozni, esetleg folytatni a Vészhelyzetet, ám a projekt kínkeservesen elhalt. Épp ezért lepte meg a Michael Crichton örökségét kezelő társaságot, amikor az egykor Carter dokit alakító Noah Wyle bejelentette, a Vészhelyzetre megszólalásig hasonló szériában tér vissza.

Jött is a per, amit Crichton örökösei a Warner és a projekthez csatlakozó ex-Vészhelyzet-alkotók nyakába akasztottak, a stúdió azonban végül sikerrel rázta le magáról a vádakat. Mondván, ez egy új projekt, a zsánerből adódó hasonlóságok akadnak, de nem akkora az átfedés, hogy bűnhődniük kelljen bármiféle plágiumvád miatt.

A The Pitt, melynek január 10-én jött ki az első két epizódja, őszintén bevallom, hogy egy olyan sorozat lett, hogy mindkét oldal álláspontja bőséggel védhető. Merthogy ez tényleg egy olyan, véresen komoly, drámai, pörgős széria, mint a Vészhelyzet volt, nagy hangsúllyal a realisztikus tálaláson, és egy olyan főszereplővel a Noah Wyle által játszott Robby Rabinavitchcsel a középpontban, akit simán hívhatnának Carter dokinak is. A helyszínt az alkotók, a Vészhelyzet-veteránnak számító R. Scott Gemmill, a Vészhelyzet eredeti showrunnere és vezető írója, John Wells és az executive porducerként is közreműködő Wyle átrakták azért Chicagóból Pittsburghbe, innen jön a kissé szemtelen magyar cím, a Vészhelyzet Pittsburghben is.

Ugyanakkor a sorozatban van egy nagy csavar, ami még átélhetőbbé teszi a sztorit. Amellett, hogy tíz körömmel kapaszkodik a nagy klasszikusba, még egy jól ismert széria fontos elemét belerakták a The Pittbe. A 24 mintájára ugyanis a részek óráról-órára, valós időben játszódnak, így nézhetünk végig egy 15 órás műszakot, annak minden felemelő és pokoli pillanatával együtt.

Egyszerűnek tűnő receptre épít a The Pitt, Robbyval együtt rohanunk egyik kórteremből a másikba, már amikor a veterán doktor nem az újoncokban és a kollégákban igyekszik a folyosón tartani a lelket. A Vészhelyzet nézői hozzá lehetnek szokva, hogy újabb és újabb betegeket, súlyos állapotban lévő embereket hoznak be a mentősök, ez hasonlóképp van itt is, sosem lehet tudni, hogy egy öntudatlan kisgyerek, egy rejtélyes okokból folyamatosan hányó idős nő, vagy éppen egy hasba lőtt fekete fickó lesz a következő páciens. Abból a szempontból is újító viszont a The Pitt, hogy itt összefüggőbb a történetvezetés, nem annyira epizodikus, otthagyjuk az egyes betegeket a dokikkal együtt, hogy aztán, amikor fejlemény van velük, visszatérjünk hozzájuk. Rengeteg szálon fut tehát a cselekmény, de az írók, nyilván a tapasztalataikból építkezve ügyesen szövögetik azokat. Nem felejtenek el senkit, az esetenkénti stagnálás ellenére is le-lezárogatják a sorsokat. Néha felemelő, de többnyire könnyfakasztó és tragikus módon.

Noah Wyle teljesen olyan, mintha rászóltak volna, hogy játsszon úgy, mintha a sokat látott Carter dokit hozná vissza a kamerák elé. Bármennyire is egyedien ható mix a The Pitt, ennek ellenkezőjéről, hogy Wyle nem Cartert imitálja, senki nem tud meggyőzni. Öröm az ürömben, hogy a színész kisujjból lehozza azt, amit le kell neki. Míg Noah Wyle korábban a Falling Skies című sci-fi sorozatban szinte leesett a képernyőről, és úgy alakított, mint egy gumibaba, itt újfent elemében van. A sok (talán túl sok?) orvosi szakzsargon ellenére is egy olyan figura Robby karaktere, akivel együtt lehet érezni, gyorsan meg lehet őt kedvelni,

Az első két része a sorozatnak egészen túlzsúfolt, ami kell ahhoz, hogy igazán átérezzük, mennyire pöröghet egy sürgősségi osztály a valóságban. Mi magunk is alig bírjuk kapkodni a fejünket, legalábbis én alig bírtam, hogy melyik beteggel éppen mi van. A The Pitt nyilvánvalóan olyan széria, ami megköveteli a száz százalékos figyelmet, de ha megadjuk neki, akkor meg is hálálja. Ennyire rövid idő alatt, ilyen sok drámai pillanatot mostanában egy sorozatban sem láttam a magam részéről, már csak ebből a tekintetből is fel lehet emlegetni a Vészhelyzetet, forrásként, de ezúttal pozitív hangnemben. Hasonlóképp, véres és gyomorforgató műtős jelenetek is láthatóak a The Pittben, szóval óvatosan a sorozatnézés közbeni evéssel...

Ami érdekes, hogy a mellékszereplők is szépen csinálják a dolgukat, az ugyanott dolgozó anyja miatt szenvedő, csillogó szemű és rögtön az első részben sokat szívatott Victoria Javadi (Shabana Azeez) például egy fénypontja a The Pittnek, de a folyton szarkasztikus Trinity (Isa Briones) is megéri a pénzét, nem beszélve a kórház Ken babájáról, Robby jobbkezéről, Frankről (Patrick Ball). És a remek színészi játékokat hozó, betegeket alakító színészeket is hasonlóképpen méltatni lehet.

Épp ellenkezőleg. Az idejét nem tudom, hogy orvosos sorozat után mikor volt utoljára, hogy magam elé meredve bámultam a képernyőre, és percekig elfelejtettem kinyomni a tévét, úgy szíven ütöttek a látottak. Talán ennél jobb ajánlólevél nem is kell egy olyan jellegű szériának, mint a The Pitt.

9/10

A The Pitt (Vészhelyzet Pittsburghben) a Maxon nézhető, az első két epizód szinkronnal és magyar felirattal került fel a szolgáltatóra.