2025-ben szinte minden napra jut egy disztópikus jövőképet felvázoló szalagcím vagy híradás, nem csoda, hogy futószalagon születnek a világvégével mint témával foglalkozó sorozatok és filmek. Az emberiség sorsának legrosszabb forgatókönyvét most egy dominikai rendező, Leticia Tonos új filmje, a Csak lélegezz mutatja be. 

Leticia Tonos Csak lélegezz című sci-fije egyszerre borzasztóan örök érvényű és aktuális, hiszen amellett, hogy morális témákat boncolgat, a mesterséges intelligenciát helyezi fókuszba. A film vízió egy elpusztult jövőről, amely bár vizuálisan elképesztő, megtapasztalni már annál kevésbé: sivár, üres és fenyegető. 

2147-et írunk, Tanya (Sophie Gaëlle) belerázkódott az egyedüllétbe. Egy föld alatti bunkerban él, a növényeit gondozza, és több mint 4000 napja nem érintkezett más emberrel. Úgy tűnik, ő az egyetlen túlélője a Nagy Kémiai Háborúnak, ami a kihalás szélére sodorhatta az emberiséget. 

Az óvóhelyen Tanya egyedüli társa és segítője egy hatalmas, maszk formájú objektum, Vida (Élet). A Paz Vega hangján megszólaló mesterséges intelligencia gondoskodik Tanya életben maradásáról, bár ő maga közben reprodukciós kísérletbe kezd annak reményében, hogy utódjai születnek, az emberiség pedig megmenekül. Hamarosan feltűnik egy titokzatos férfi, Azarias, aki fenekestől felforgatja Tanya (és Vida) életét.

Értelem van, érzelem nincs

A férfi jelenléte újabb réteget visz a filmbe, titokzatossága és sebezhetősége azonnal sokkal érdekesebb figurává teszi őt Tanyánál. Azarias megjelenése felborítja a bunker törékeny egyensúlyát, ám a betolakodónak idővel sikerül Tanya bizalmába férkőzni. Még úgy is, hogy a kapcsolat nem indul zökkenőmentesen.

A színészek között azonban sajnos nem alakul ki kémia. Sophie Gómez és Jalsen Santana szereplői bár hiteles alakok, kissé egydimenziósak, és a karakterfejlődés is elmarad, vagy legalábbis csekély mértékben történik meg. A cselekmény sem halad konkrét irányba vagy cél felé, az egysíkúság miatt pedig az egész filmből hiányzik egyfajta érzelmi töltet, a valódi izgalom és a feszültség is.

A film esztétikailag sok inspirációt merít a különböző kultuszfilmek képi világából: a Dűnéből, a Szárnyas fejvadászból és a Csillagok közöttből is. A brutalista környezetben minden fakó, színeket is alig látunk, egyedül Tanya gondosan nevelgetett növényei csempésznek némi életet a szürke hétköznapokba.

Tonos kegyetlen világot teremtett, amelyben a levegő és a víz minden, csak nem éltető, ellenben kiszámíthatatlan atmoszférát kölcsönöz a filmnek. Amikor a szereplők a szabadban kénytelenek boldogulni, a mesterséges intelligencia felel a jólétükért. Vida azonban csak egy bizonyos fokig együttműködő…

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban felmerülő morális kérdéseket ebben a filmben filozofikus megközelítésből láthatjuk. A Csak lélegezz egyik erőssége az ember és a technológia kapcsolatának feltárásában rejlik. A néző a főhőssel egyszerre ébred rá, hogy Vida nemcsak egy eszköz, hanem önálló akarattal rendelkező, komplex karakter is. Az egyre növekvő érzelmi összetettséget tökéletesen igazolja az a jelenet, amelyikben a férfi feltűnik, a Tanyát őrző Vida pedig „vérszemet kap”.

Nem túl fantáziadús trópus, szerencsére még nem annyira elcsépelt, hogy ne lehessen belőle 2024-ben sci-fit készíteni. Kár, hogy nem sikerült jobbat.

A másfél órás spanyol–dominikai koprodukciós alkotás a 2024-es cannes-i filmfesztiválon a Fantasztikus Pavilon legjobbja lett. A Pannonia Entertainment forgalmazásában megjelent film január 16-tól, magyar felirattal látható a mozikban.

6/10