Az Apple sci-fi sorozataival kapcsolatban nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire magas minőséget képviselnek, napjaink legélvezetesebb néznivalója ebben a zsánerben a nemrég visszatért Különválás, de a For All Mankindot, a Sötét anyagot és A silót is joggal dicsérik az egekbe. Nemcsak a mezei tévénézők, hanem a kritikusok is.

A siló, amely Hugh Howey magánkiadásában megjelent, magyarul is olvasható írásain alapszik, 2023 májusában indult útjára, és egy hatalmas föld alatti bunkerbe kalauzol a 10 részes első évad alatt.

Egy olyan bunkerbe, ahol az emberiség pár ezer fős maradéka tengeti reménytelen életét, ugyanis a külvilág állítólag pusztítóan radioaktív, de mivel 140 évnél régebbről nem maradtak feljegyzéseik, ezért mindenki csak arra a nagy ablakra hagyatkozhat, amin keresztül kitekintenek a szomorúan festő valóságra. A siló világának komoly és komor szabályrendszere van: ha valakinek elhagyja a száját, hogy ki akar menni, azt ki is küldik, kvázi a halálba, hogy megtakarítsa a kinti kamerákat.

A semmibe vett gépészek egyike Juliette Nichols (Rebecca Ferguson), aki egyfajta reménysugárrá válik a nép számára, a másik fogódzkodó pedig Bernard (Tim Robbins), az IT vezetője. Ők ketten vívják a kis hatalmi játszmáikat, mígnem a seriffé avanzsáló nőt magát is ki nem küldik takarítani. Itt vette fel valahol a fonalat az Apple TV+-on látható posztapokaliptikus sorozat még november 15-én, egy egészen komótosan startoló második évaddal, amelyről külön is írtunk, és az évadkezdésnél még nagyon bizakodók voltunk, hogy a streamingszolgáltató húzócíme marad olyan, amilyen eddig volt: bivalyerős, hardcore science fiction.

Nos a második etap véget ért, és azt kell, hogy mondjam, A silót ennél jobban akkor sem szúrhatták volna el, ha direkt megpróbálják kinyírni a sorozatot. Mindkét szál, amit az írók igyekeztek tovább bontogatni, kínosan lassan haladt az elmúlt hetekben, hónapokban. Igaz, hogy Juliette karaktere megismerkedett egy olyan kiismerhetetlennek bizonyuló, zavarodott lelki és elmeállapotú egyénnel, mint Solo (Steve Zahn), kettejük magánakciói, és az eddig ismeretlen, újonnan behozott 17-es silóban való kalandozásai szinte alig haladtak előre.

Bár a Dűne-filmekben emlékezetes alakítást nyújtó Rebecca Ferguson A silóban is más szinten mozog színészileg, mint kollégái többsége, és a drámázásban, a rejtélyek felfedezésében Steve Zahn méltó partnerének bizonyult, kettejükkel jócskán kiszúrtak az alkotók. Le merném fogadni, hogy a páros alig 2-3 napot töltött a forgatás lényegi részével, azt a kevés jelenetüket meg, ami volt, úgy szétszabdalták, hogy az újfent 10 epizódban előfordult, hogy 3-4-5 percnél többet nem szerepeltek a játékidőben.

Jól sülhetett volna el, ha a Juliette által hátrahagyott 18-as silóban legalább épkézláb módon tekergetik a forgatókönyvírók a cselekményt, de a főszereplő nélkül sajnos az a szál is ezer sebből kezdett vérezni. Köszönhetően annak, hogy túl sok időt fecséreltek a gépészekre, akik között egyedül a rangidős Martha (Harriet Walter) ért valamit, a többiek, nevesítve a Knoxként látható Shane McRae és a Shirley-ként visszatérő Remmie Milner komoly szekunder szégyenérzetet kiváltó teljesítményre voltak csak képesek a kamerák előtt.

A 18-as siló szálát tovább rontotta, hogy valahogy még mindig nem rúgták ki a fenébe a sorozat stábjából a Robert Simset játszó Commont. Fogalmam sincs, hogy az Andrew Tate-hasonmásversenyen is jó esélyekkel induló rappernek jön-e valaki eggyel, vagy miért szerepelhet még az Apple sci-fijében, de valami eszméletlenül látványosan kilóg ő is lefelé. Ha a következő epizódban nyírnák ki a karakterét, az is túl késő lenne már.

Ferguson mellett, hogy ne csak szidjam A siló második szezonját, a Bernard szerepében visszatérő Tim Robbins ugyancsak emberfeletti teljesítményt nyújt. Főleg úgy, hogy a színésznek meg kell birkóznia az eddigiekkel jóval gyengébb dialógusokkal, de az Oscar-díjas sztár ezt rutinból megoldja. Élmény egy ilyen összetett gonoszt a képernyőn látni, akinek a motivációi soha nem egyértelműek, és valamilyen szinten – bár embertelen eszközöket alkalmaz – mégis egy olyan fickóról van szó, aki megmagyarázza magának, hogy ő mindent a siló érdekében tesz. Na és az emberek érdekében. Igazi számítógépzsenibe oltott bürokrata Bernard, akiről újfent kiderül, hogy nem érdemes ujjat húzni vele.

A siló második évadával az a legnagyobb baj, hogy akár egy átvezető filmnek is meg lehetett volna csinálni, de hogy ennek a sztorinak az elmesélésére 5-6 rész is bőven elég lett volna, az biztos. Úgy ülhettünk le hétről hétre a sorozat elé, hogy alig moccant a cselekmény, a karakterek egy helyben unatkoztak, szinte velünk együtt. Jól meg lehetett volna írni az állóháborút, ami az évadzáróra végre erőszakos harcjelenetekbe torkollott, de úgy hatott az egész, mintha az írógárdát kirúgták volna az apple-ösök, és a gyakornokokra bízták volna ezt az etapot, mondván, csináljatok, amit akartok. Hát sajnos csak ennyi telt tőlük.

Hatalmas kérdőjel, hogy egy ekkora zuhanásból van-e visszaút. A fényképezés maradt olyan sötét, mint eddig. A zenék ugyanakkor zseniálisak A silóban, de az írást, a vágásokat, a történetvezetési tempót és a legtöbb színészi játékot illetően hatalmas minőségbeli zuhanás volt tapasztalható ebben az új etapban. Nem számítottam rá, azt hittem, tartják majd a színvonalat, de a dupla cliffhanger legalább egy picit reményt kelthet az egyszeri nézőben. Hogy van itt még puskapor a pisztolyban, csak ügyesebben kellene elsütni a csavarokat és leleplezéseket.

Valamint több Juliette-et és Rebecca Fergusont a hátralévő – és már berendelt – maradék két évadban, az ég szerelmére…

Második évad: 5,5/10

Évadzáró: 7/10

A siló első két évada magyar felirattal nézhető meg az Apple TV+-on.