Molly Parker igazi veteránnak számít a sorozatiparban, aki nem most kezdte az erős női karakterek játszását, elvégre a Deadwoodban egy Alma Garrett nevű, a két sarkára a férfiak között bátran álló, felső osztálybeli hölgyet alakított, de az 52 éves kanadai színésznő a netflixes Kártyavárban, majd később egy sokak által szeretett, ugyancsak netflixes családi sci-fi szériában, a Lost in Space-ben is főszerepelt. Molly Parker nemrég az Amerikában remek nézettséggel indult, Doki című orvosos sorozat főszereplőjeként tért vissza, mely január 16-tól kezdve a Maxon is megtekinthető idehaza, és heti rendszerességgel érkeznek az online videótárra az első évad epizódjai.

A Doki története egy dr. Amy Larsen nevű doktornőről, a Minneapolisban található Westside Hospital belgyógyászati osztályának vezetőjéről szól, aki egy autóbalesetet követően elveszíti az elmúlt nyolc évének emlékeit, amnéziája miatt családjáról és megszerzett orvosi tapasztalatairól is elillan minden a fejéből. Ha pedig mindez nem lenne elég, Molly Parker karaktere, az egykor szigorú és kollégái által elviselhetetlennek tartott Amy még egy komoly személyiségváltozáson is keresztülmegy a balesetet követően, ám a kedvesebbé és empatikusabbá vált főszereplőnek így sem bizonyul épp a legegyszerűbbnek a visszailleszkedés a hétköznapokba.

Molly Parkerrel és a Doki című sorozatban a főszereplő Amy legjobb barátnőjét, kolléganőjét, dr. Gina Walkert alakító, az Undergroundból és az Apple TV+-on vetített Bölcsőrablókból ismert Amirah Vann-nal a Sony Pictures Televisionnek köszönhetően készítettünk exkluzív interjút, Zoomon keresztül.

Az Indexnek Molly Parker többek között arról mesélt, hogy

• a Dokiban a gonosz vagy az empatikus Amyt alakítja-e szívesebben,
• mennyire ismerik fel az utcán azután, hogy több Netflix-sorozatban is játszott,
• miért rajonganak szerinte a mai napig az emberek az orvosos sorozatokért,
• Amirah Vannt pedig kifaggattuk, mekkora váltás volt a sorozatok weird-horror zsáneréből egy orvosos szappanoperába csöppenni.

Az interjút rendhagyó módon Molly Parker kezdte egy kérdéssel, a rövid bemutatkozást követően.

Molly Parker: Budapesten tartózkodik éppen?

Igen.

Molly Parker: Imádom Budapestet, nagyon szerettem az összes ott forgatott munkámat, különösen jó szívvel emlékszem vissza a Szabó István által rendezett A napfény íze című filmre. Mindig szívesen megyek magukhoz.

Ezt örömmel hallom! Térjünk rá a Dokira, elvégre érdekes alapkoncepciója van ennek az új sorozatnak: a baleset, az amnézia mindent megváltoztat benne. Még a főszereplő személyiségét is, aki rideg és gonosz főnökből hirtelen sokkal empatikusabb és szimpatikusabb osztályvezetővé válik. Melyik Amyt szerette jobban játszani?

Molly Parker: Anyukámnak meséltem elsők között a szerepről, és lelkendeztem neki, hogy pontosan ezért nagyszerű lehetőség, mert egy kemény, szigorú orvos bőrébe bújhatok, aki ugyanakkor vicces is, ám tudja, hogyan tartsa kézben az alatta dolgozó embereket.

Nagyszerű élmény volt elmerülni dr. Amy Larsen karakterében, már csak azért is, mert egészen mély felfedezéseket tesz magával kapcsolatban a Doki hősnője. Hogy ki volt ő korábban, kinek gondolta magát korábban, kivé vált a traumái miatt. A baleset pedig, nos a mellettem ülő Amirah Vannra kell tekintenem, mert ő játssza Amy sorozatbeli barátnőjét és kollégáját, dr. Gina Walkert, aki rengeteget segít neki mindezek boncolgatásában azzal, hogy őmellette is megbízhatóan ott van.

Amirah, milyennek élte meg a közös munkát Mollyval?

Amirah Vann: Szerencsések voltunk, azt kell hogy mondjam, mert bár nem elvárás egy forgatáson, mi ketten valóban összebarátkoztunk.

Mi a helyzet azokkal a színészekkel, akik negatív karakterek bőrébe bújnak, mint például a Scott Wolf-féle dr. Richard Miller? Velük szemben kialakul negatív érzésük?

Molly Parker: Trükkös a kérdése, de nem. Nem utáltam Scott Wolfot, köszönhetően annak, hogy egy olyan gonoszt alakít a Dokiban, aki megmarad emberinek. Amit Scott csinált, az eddigi munkái közül az egyik, ha nem a legkiválóbb színészi alakítása.

A Doki főszereplőjének szarkasztikus, másokat néha letaposó hozzáállása néha engem a Doktor House-ra emlékeztetett.

Molly Parker: Köszönöm, nagy dicséret, mert a Doktor House egy zseniális orvosos sorozat volt, amit nagyon szerettem. Hasonló felépítése van a Dokinak is, elvégre hétről hétre más esetek, rejtélyes betegségek bukkannak fel, az epizodikus történetmesélés hajtja előre nálunk is a fő szálat. Amy egy belgyógyász ugyebár, akinek sokat kell gondolkoznia, puzzle-özni, hogy mi bajuk van igazából a betegeknek, s eközben a rigolyái is előtérbe kerülnek. Ezen túl a családi drámát is hangsúlyosnak látom a Dokiban, Amy igyekszik e téren is rendbe tenni az életét, látjuk, hogy mennyi sikerrel...

Amirah, ön két nagyon különleges misztikus, horrorba hajló sorozatban, az Undergroundban és az Apple TV+-on vetített Bölcsőrablókban is szerepelt. Nagy váltás volt ezekhez képest a Doki azzal, hogy néha inkább kórházas szappanoperának érződik?

Amirah Vann: Nyilvánvalóan nagy váltás, de megfogott a Doki története azzal, hogy annyira letisztult és jól érthető. Elvégre egy olyan karrierista nőről van szó, aki új esélyt kap az életre. Izgalomban tartottak a forgatókönyvek, az állandó orvosi rejtélyekkel. Az említett sorozatok közül a Bölcsőrablók forgatása grandiózusnak érződött, de a Dokinak is hatalmas szíve van, annak ellenére, hogy a körítés teljesen más.

Molly, sok kérdést kap a mai napig a Deadwoodról?

Molly Parker: Igen, úgy tűnik, azt a sorozatot nem tudják elengedni az emberek.

Fel szokták ismerni miatta az utcán? Vagy esetleg a netflixes Lost in Space miatt?

Molly Parker: Ami azt illeti, engem soha nem ismernek fel sehol. Vagy legalábbis nagyon ritkán esik meg, pedig sokat járok, kelek a nagyvilágban. Imádom, hogy békén hagynak az emberek. Főképp annak köszönhetem mindezt, hogy soha nem öltözöm puccparádéba, úgy nézek ki, mint egy anyuka, aki éppen a családi nagybevásárlást csinálja. Elrejtőzöm, beilleszkedek a tömegbe.

Mit gondolnak, lelkesek lesznek még az emberek, ha egy új sorozat elindul a FOX-on Amerikában, vagy a Netflix és streaminges társai számítanak már csak?

Molly Parker: Nincs kétség, hogy a streamingipar megváltoztatta annak a módját, ahogy történeteket fogyasztunk. De nem szabad elfelejteni, hogy az országos networktévék is látták a megváltozott médiafogyasztást, és elkezdtek alkalmazkodni hozzá. Kezdik átvenni a streaminges módszereket, és ennek örülök, mert rákényszerül esetünkben a FOX, hogy tartsa a lépést. Végső soron a történeten múlik, hogy berántsa az embereket, és a Doki képes lehet erre a nem hétköznapi alapfelállásával.

Sokat dolgoztam az elmúlt években streaminges sorozatokon, de esetenként frusztráltnak érzem magam miattuk, mert nem bírom megállni, ledarálom az egészet, kifutok a részekből, és ott ülök, hogy na, akkor két év múlva jön a folytatás. Igaz, addigra arra sem fogok már emlékezni, mi történt eddig.

Azt hinné az ember, hogy olyan sorozatokkal a hátunk mögött, mint a Vészhelyzet, a Doktor House, a Doktor Murphy, ezzel a zsánerrel kapcsolatban nem lehet már újat mondani. Mégis, a mai napig jönnek újdonságok, amik odaszögezik az embert a képernyő elé. Mi a titkuk, mit gondolnak?

Molly Parker: Magasak a tétek, konkrétan élet-halál kérdése, hogy jó döntéseket hoznak-e a főszereplő orvosok. A műfaj keretek közé szorít, de ezen belül bőséggel lehet játszadozni, például a flashbackekkel, az érzelmi töltettel, vagy éppen Amy drámai személyiségváltozásával, ami konkrétan nálunk felrúgja az egész karaktert.

Amirah Vann: Az sem árt, hogy mindenkinek vannak kórházas élményei, legyenek azok jók vagy rosszak. A személyes élmények megkönnyítik a kapcsolódást egy olyan sztorihoz, mint a Doki.

A Doki (Doc) első részei szinkronnal és magyar felirattal nézhetőek meg idehaza a Maxon.