Ha a legikonikusabb antihősökről kérdeznénk egy sorozatrajongót, biztosan a top 3-ban említené meg Dexter Morgan karakterét, akit 2006-tól nyolc évadon keresztül Michael C. Hall alakított a Showtime-on látható Dexter című sorozatban. A történet egy törvényszéki szakértőként dolgozó, különc fickóra fókuszált, akiben különös vérszomj munkálkodott. Dexter éjszakánként olyan bűnözőket és sorozatgyilkosokat kerített kézre és végzett ki brutálisan, akik nappal elkerülték, hogy a törvény keze lecsapjon rájuk. Dexter lett a tévétörténelem egyik leghírhedtebb és legkedveltebb sorozatgyilkosa, és bár a nagy finálé sokakban csalódást keltett, mégis a mai napig mindenki mérföldkőként gondol vissza a kábeltévék történelmében erre a gyöngyszemre.

Dexter köszöni szépen, jól van. Ahhoz képest, hogy más, a kétezres évek elején taroló sorozatok (Hősök, A szökés) feltámasztásai mennyire csúnyán elbuktak, ez a széria már a második spin-offot tapossa. Január 30-án érkezett meg a SkyShowtime-ra szinkronnal a Dexter: Eredendő bűn című előzménysorozat, amely kedvenc szociopata sorozatgyilkosunk első lépéseit, diszfunkcionális családjával való kapcsolatát mutatja be és járja körbe a kilencvenes években. Ezúttal a The OA-ből és a Shadow and Bone-ból ismert Patrick Gibson főszereplésével, valamint Michael C. Hall narrálásával – utóbbit természetesen abban az esetben élvezhetjük, ha a magyar feliratos változatra szavazunk.

A SkyShowtime jóvoltából és a Dexter: Eredendő bűn premierjének alkalmából videós interjút készítettünk a fiatal Dextert alakító Patrick Gibsonnal, akit többek között arról faggattunk,

• milyen tanácsokat kapott Michael C. Halltól Dexter eljátszásához,
• nehéz volt-e kihoznia magából a benne rejlő Dextert,
• milyen érzés volt a forgatásokon újra és újra embert ölni,
• és egyáltalán, szerinte miért lelkesednek az emberek mai napig is Dexterért.

Hogyan készült fel Dexter eljátszására?

Az eddigi szerepeimhez képest most az volt a legnagyobb különbség, hogy egy már bejáratott, közkedvelt karakterről van szó. Úgy készültem, hogy az eredeti Dexter-sorozatot daráltam reggeltől estig, abból próbáltam minél több dolgot magamba szívni. Az Eredendő bűn showrunnere, Clyde Phillips több olyan könyvet is ajánlott, amelyek kifejezetten sorozatgyilkosokról és pszichopatákról szólnak, ez is nagy segítséget jelentett, mert így egy picit beleláthattam ezeknek az embereknek az agyába.

Kapott Michael C. Halltól, Dexter eredeti megformálójától listát arról, hogy mikre kell mindenféleképp odafigyelnie?

Örültem volna neki, sokat segített volna vele! Az olvasópróbán találkoztam vele, aztán e-mailezni kezdtünk, és a neki írt leveleimben sokat kérdezgettem Dexterről. Szerencsémre Michael egy kicsit beavatott a kulisszatitkokba, megírta nekem, ő hogyan látja a sorozat főszereplőjét, a lelkivilágát, mitől lesz Dexter úgy igazán Dexter. Állhatatos voltam, sokat faggattam Michaelt a karakterről, próbáltam kiszedni belőle, hogy mit gondol, a fiatal Dexter milyen lehetett, és szerinte milyen tulajdonságait kellene belőle mindenképp kihoznom az új sorozatban. Ez volt az a pont, amikor Michael egy picit visszakozott.

Michael C. Hallnál jobban senki nem ismeri Dextert, az életéből sok évet áldozott erre a sorozatra, és a spin-offokra. Azt gondoltam volna, hogy szigorúbban őrködik Dexter felett, de tényleg úgy volt vele, hogy ez az én iterációm, művészek vagyunk, rám bízza a részleteket és a fiatal Dexter megformálását.

Dexter egy egészen különc figura. Nem lehet egyszerű egy olyan fickót eljátszani, aki ennyire kilóg a sorból, nem találja a helyét az emberek között, és még egy véres hobbija is van. Hogyan hozta ki magából az önben rejlő Dextert?

Amit Michael C. Hall alakításában is észrevettem, és amit a saját játékomba is átültettem, az az a tény, hogy Dexter nem direkt viselkedik furán. Igyekszik beilleszkedni a többiek közé, normálisnak lenni, de egyszerűen nem megy neki. Kifejezetten érdekes számomra, ahogy Dexter öltözködik, generikusan, mindenfajta feltűnést kerülve. Dexter olyan, mint aki csak a tévében látott volna átlagembereket, vagy valami könyvben olvasott volna róluk, és mindezek alapján próbálná összerakni az átlagember perszónáját.

Dextert az teszi Dexterré, hogy meghallgatja mások mondandóját, és szinte robotikusan elkezdi latolgatni agyban, hogy na, erre mit kellene válaszolnom ahhoz, hogy ne nézzenek rám úgy, mint aki egy másik bolygóról jött. Michael tökélyre járatta a karaktert e tekintetben, és ez a motívum nyilván az Eredendő bűnben is visszaköszön.

Egy Dexter-sorozatból nem maradhatnak ki a gyilkosságok, amikor a főszereplő sorozatgyilkosokkal számol le, és a saját vérszomját csillapítva szolgáltat igazságot. Ezeknek a jeleneteknek a forgatását hogyan élte meg, milyen érzés volt embert ölni?

Amikor a gyilkolós jeleneteket forgatjuk, mindig megváltozik a hangulat a forgatáson, csendessé, meghitté válik a környezet, akárcsak egy véres szentélyben. Ennél bizarrabb sorozatot még nem forgattam, mert ahogy bezacskózzák a szobát, azzal együtt pár órára a teljes stáb kiszakad a valóságból, a pörgős, sokórás munkanapokból, és mindenki módosult tudatállapotban dolgozik ilyenkor. Elvégre az, hogy Dexter egy „jó sorozatgyilkos”, az alkotja a széria gerincét.

Remek, ahogy ezeket a snitteket megírják és rendezik, mert szabad kezet is hagynak az alkotók nekünk. Senki nem instruál, hogy ide álljak, aztán oda menjek. Amikor Dexter gyilkol, az mindig színpadias, afféle véres monológ, és mindig megengedik, hogy belevigyem a saját karakteremet, és hogy eldöntsem, mikor veszem fel a kést az asztalról, és mikor döntök úgy, hogy itt az ideje gyilkolni.

Persze a nézőt az nem érdekli, hogy mennyit táncolok jobbra-balra a jelenetben, a lényeg, hogy a végén leszúrjam azt a sorozatgyilkost, aki éppen Dexter kezére akadt. De bevallom, nem csak a művészies körítést, a vérengzést is rettenetes módon élveztem.

Az Eredendő bűnben egy kezdő Dextert látunk, aki keresi a saját stílusát, hogy hogyan öljön, miképp szabaduljon meg a holttestektől. Ahogy az évad halad előre, Dexter is brutálisabbá válik majd?

Igen, kezdő még Dexter, és nemcsak abból a tekintetből, hogy épp a szemünk láttára tanulja meg a gyilkolás fortélyait, hanem itt jön rá arra is, hogy mit élvez. Gyilkos ösztön munkál ebben a fickóban, vérszomja van, amit csillapítania kell, és nem mindegy, hogyan teszi meg ezt. Ahogy látjuk, egy hulla felboncolása neki nem elég, ahogy az sem rázza meg, hogy egy bűntény helyszínén egy áldozat körül kell fotózgatnia.

A későbbiekben sokkolóbbá válnak Dexter módszerei, de abból a tekintetből, hogy a durvább összhatást az váltja ki, hogy látszik majd a főszereplőn, hogy egyre jobban élvezi az öldöklést.

Dexterért mindig is sokan rajongtak, és a  régi sorozat  rajongói bázisa a mai napig igen aktív. Mit gondol, miért vált éppen ez a karakter az első szerethető sorozatgyilkossá?

A sorozat struktúrája megkönnyíti a dolgot. Dexter fejében járunk, folyamatosan halljuk a gondolatait, ettől közvetlenné válik a kapcsolatunk a figurával, és rögtön empátiát kezdünk érezni az irányában. Sőt, szurkolunk neki, mert látjuk, hogy akármennyire is véresek és törvénytelenek a módszerei, ő személy szerint meg van győződve arról, hogy azt teszi, ami a leghelyesebb. Többnyire úgy gondolunk a gonoszokra, mint akik szimplán gonoszok, pedig a negatív szereplők, a rosszfiúk ugyanúgy meg vannak győződve arról, hogy jól cselekszenek.

Mint azokban a filmekben, amelyekben világuralomra törnek, mert biztosak benne, hogy az új világrend majd jobb lesz, de így csak a gonoszságnak engednek teret. Morálisan nehéz belőni Dextert, hogy a jók és gonoszok között milyen helyet foglal el. Szürke karakter, antihős, és az antihősök még mindig izgalmat keltenek az emberekben.

A Debrát játszó Molly Brownnal és Christian Slaterrel remekül működnek együtt az első epizódokban, kifejezetten jó önök között a kémia.

Köszönöm, a forgatáson a családommá váltak ők ketten, olyannyira, hogy néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy amúgy egy sorozatgyilkos vagyok.

A Dexter: Eredendő bűn a SkyShowtime-on nézhető meg szinkronnal és magyar felirattal.