Steven Knight egészen fiatal kora óta az írásnak él, rádiós reklámokkal kezdte, szerzője volt regényeknek, könnyed vígjátékoknak és a Legyen Ön is Milliomos! kitalálói között volt, mielőtt a nagy presztízsű drámasorozatok felé vette volna az irányt. Napjainkban Steven Knight igazi nagyágyúnak számít a mozgóképes szakmában, aki olyan sorozatok történetét jegyezte, mint az iszonyatosan népszerű Peaky Blinders, valamint a Tom Hardy főszereplésével készített Tabu, amelynek folytatását a rajongók már régóta követelik a készítőtől.

A forgatókönyvírót új sorozata, az Ezer bokszütés disney+-os premierje kapcsán értük utol egy Zoom-interjú keretein belül, ahol szűk körben beszélgettünk Steven Knighttal. Az Ezer bokszütés története az 1880-as évekbe kalauzol, és középpontjában egy Hezekiah Moscow (Malachi Kirby) nevű férfi és jó barátja, Alec Munroe (Francis Lovehall) állnak, akik Jamaicából érkeznek Londonba, hogy szerencsét próbáljanak. Hezekiah oroszlánidomárnak állna a helyi állatkertben. Ám egy kellemetlen élmény után inkább az illegális boksz világa felé sodródik hősünk, aki nem elég, hogy se veled, se nélküled viszonyba kezd a Forty Elephants nevű, csak nőkből álló gengszterbanda fejével, Mary Carr-ral (Erin Doherty), még vérszemet kapott nemezisre is talál a ringben, Sugar Goodson (Stephen Graham) által.

Intrikus, bűnözéssel és a londoni alvilág mocskával teli sorozatról van tehát szó, melynek írója, Steven Knight az Index kérdésére bővebben mesélt arról:

• hogyan talált rá a bokszolókat, női gengsztereket és egy brutális, 19. századi Londont felsorakoztató ötletre, amelyből kinőtte magát a február 21-én a teljes első évadával érkező új sorozat,
• a sport és bűnözés összefonódásáról,
• a kosztümös, történelmi produkciók iránti érdeklődéséről,
• és szó esett arról, hogyan ír, alkot a Peaky Blinders készítője, mennyire viselik meg az időnkénti hollywoodi kudarcai, s egyáltalán, mikor jön végre a Tabu második évada.

Mesélne egy kicsit bővebben arról, hogy miképp talált rá ezekre a karakterekre, és a kutatómunkáról, amit az Ezer bokszütéssel kapcsolatban végzett?

Hezekiah Moscow-ról először Stephen Grahamnek köszönhetően hallottam, aki megkeresett, és arra kért, hogy meséljük el ennek a fickónak a történetét. Egyszersmind az érdeklődését Sugar Goodson karaktere is felkeltette, akit ő maga akart eljátszani.

Két legyet ütöttem egy csapásra, mert ebbe a sorozatba végre beledolgozhattam a Forty Elephants nevű, nőkből álló bűnbandát is. A Forty Elephants már régóta foglalkoztatott, még a Peaky Blindershez végeztem kutatómunkát, amikor rájuk bukkantam. Sietős volt a dolog, féltem tőle, hogy valaki megelőz ezzel a sztorival, túl izgalmas volt ahhoz, hogy valaki ne dolgozza fel. Csak hogy jobban értsék, egy negyven nőből álló bandáról van szó, akik abból éltek, hogy áruházakat raboltak ki, és az ellopott ruhákat egyszerre magukra vették, ezáltal amikor elhagyták a tett helyszínét, úgy néztek ki, akkorák voltak, mint az elefántok. Innen kapták a nevüket. Ki ne akarná ezt a sztorit megírni?

Fogtam tehát Hezekiah Moscow karakterét, Mary Carrt, aki a Forty Elephants vezetője volt, és összehoztam őket egy történetbe.

Azt olvastam, hogy egyáltalán nincs rá bizonyíték, hogy a bokszolóknak közük lett volna a szervezett bűnözéshez.

Biztos vagyok benne, hogy volt közük, nem is kevés. Amikor a bokszolók elértek egy bizonyos szintet professzionálisan, onnantól valóban meg tudtak élni a sportból. De ne felejtsük el, hogy a sorozat az 1880-as évek Londonjában játszódik, egy kegyetlen és nyüzsgő világban. Mary Carrt és Hezekiah Moscow-t a valóságban nem kötötte össze semmilyen feljegyzés, de ugyanakkor, ugyanott éltek, így elképzeltem, hogy milyen lett volna, ha összefutnak. Nem állítom, hogy biztosan találkoztak egymással, de benne van a pakliban, hogy megtörtént.

A horroríró Stephen King egyik híres jó tanácsa, hogy „arról írj, amit ismersz!”. Ön olyan sorozatokat jegyzett íróként többek közt, mint a Peaky Blinders, a Tabu, a Szép remények és most az Ezer bokszütés. Önhöz közel állónak érzi a kosztümös zsánert?

Amikor történeteket talál ki az ember, és az elmúlt kétszáz évre tekint vissza, több opció áll így a rendelkezésére. Nagyobb az esélye, hogy olyan sztorira bukkanok, amiben meglátom a fantáziát és azt, hogy érdemes bővebben kifejteni, kiindulópontként használni. Nemrégiben dolgoztam a This Town című sorozaton, ami az idővonalát illetően egészen közel áll napjainkhoz, az 1980-as években játszódik. Jelenleg is modernebb sztorikon dolgozom.

Nem érzem úgy, hogy a történetek között különbséget kellene tenni abban a tekintetben, hogy a múltban vagy a jelenben játszódnak. A történetek ugyanazok, az emberek ugyanolyanok, az általuk érzett alapvető érzelmek is. Ami többnyire a múlt felé vonz, az az, ahogyan felépítjük az ott játszódó világokat. Az ezer bokszütés impozánsan fest a képernyőn, London nem a hétköznapi arcát mutatja benne, hanem egy újabb, kegyetlenebb oldaláról ismerhetik meg a nézők a várost. Ez utóbbi, a felfedezés öröme valóban jó móka a múltbeli sztoriknál.

Az viszont feltűnő, hogy a gengszterek visszatérő karakterei.

Igen, a munkásosztályról szeretek írni. Ott sem csak és kizárólag a bűnözők állnak a középpontban nálam, inkább olyan emberek, akik próbálnak kitörni a saját, őket nyomasztó valóságukból és a sorsszerűen rossz körülményeikből. Nagyon gyakran azok az emberek, akik kétségbeesettek, bűnözésre adják a fejüket. Ez a törvényszegő magatartásuk pedig drámához vezet. Mindig jó embereket igyekszem a középpontba állítani, akik rossz dolgokat tesznek, de nyomós okuk van rá. Ez a nyomós ok pedig általában, hogy kitörjenek, és új életet kezdjenek.

Akadnak olyan munkái, mint a Z világháború folytatása és a már tapasztaltabb Rey Skywalkert középpontba állító Star Wars-filmje, amelyek nem valósulnak meg. Frusztrálják önt a füstbe ment projektek, vagy a forgatókönyvírói szakma részének tekinti a jelenséget?

Hollywood nagyon más a brit sorozatgyártáshoz képest, itt megcsinálja az ember a munkáját, kikerül a nézők elé, és sajátomnak érezhetem a történetet. Ott viszont, főként a nagy franchise-oknál, leadja az ember a szkriptjét, jönnek-mennek a kollégák, új írókat vesznek fel, akik ledózerolják az egészet, megint új írók érkeznek, akik átszabják a történetet. Van, hogy az alapoktól kezdek írni, máskor egy másik író munkáját kell javítgatnom. Ha valaki érzékeny az ilyesmire a saját műveivel kapcsolatban, az egyszerűen nem vállal hollywoodi munkát, mert ez egy rendszerszintű dolog.

A Tabu második évadával kapcsolatban tudna valami megnyugtatót mondani?

Ez a kérdés mindig feljön, elkerülhetetlen. Igen, tudom, hogy sokan várják, és régóta. Tom Hardyval mindketten azon vagyunk, hogy beinduljanak azok a bizonyos fogaskerekek, és egyről a kettőre lépjünk. Mindketten tudjuk, hogy meg kellene csinálnunk a folytatást.

Zárásként mesélne róla, hogyan néz ki önnél az írás, maga az alkotói folyamat?

Szokták mondani, hogy rengeteg mindenen dolgozom. Ha fegyelmezettebb lennék, kevesebb munkát vállalnék. Reggel korán kelek, és nekilátok írni, de a legtöbbször nem terv szerint haladok. Ülök a billentyűzetnél, és hagyom, hogy megtörténjen. Néha, amikor jobb napom van, akár húszoldalnyi írás lesz a végeredmény.

Mindenki álmodik, és az emberek álmaiban többnyire nagyon jók a párbeszédek. A sztori lehet, hogy zavaros, de a dialógusok mindig erősek. Amikor olyanról álmodunk, akit ismerünk, az álmainkban is pont úgy viselkedik és beszél, mint a valóságban. Ugyanezt igyekszem megcsinálni, amikor írok, az agyamnak ugyanezt a részét bekapcsolni, mint az álmodásnál, hogy a karaktereim valósághűek és hihetőek legyenek.

Az Ezer bokszütés hatrészes, teljes első évada február 21-től nézhető meg a Disney+-on.