Új résszel bővült a nagy sikerű Exhibition on Screen képzőművészeti dokumentumfilm-sorozat: 2025. február 27-én, a Pannonia Entertainment forgalmazásában került a hazai művészmozikba a Vincent Van Gogh munkásságát bemutató rész, a Van Gogh – Költők és szeretők.
Vincent Van Gogh neve hallatán az emberek többségének egy levágott fülű, napraforgókat festegető őrült zseni juthat eszébe, kevesen tudják azonban, hogy
a művész az irodalom terén is maradandót alkotott.
Levelei irodalmi értéket képviselnek. Talán egyetlen olyan olvasott festőt sem tart számon a művészvilág, mint a holland alkotót. Irodalmi jártassága festészetére is kihatott, mi több, hatalmas szerepet játszott stílusa, formanyelve, vizuális történetmesélési módszere kialakításában.
A Van Gogh – Költők és szeretők című, David Bickerstaff rendezte dokumentumfilm a londoni Nemzeti Galériában rendezett kiállítás címét kölcsönözte, ez a tárlat adja a produkció alapját is.
A filmben központi szerepet játszó kiállítás Van Gogh egyedülálló alkotói folyamatára összpontosítva tárja fel a művész dél-franciaországi éveit. A holland festő pár hónapos délfrancia tartózkodása alatt forradalmasította stílusát, ekkor vetette meg lábát avantgárd művészként is.
A festőt a történetmesélés szenvedélye éltette, a körülötte lévő világot vibráló, idealizált terekké és szimbolikus karakterekké alakította. Akárhol élt is, akárhol alkotott is, elsősorban a természet vonzotta: a hegyek, a folyók és a parkok mestere volt. A nyugalom sehol sem mutatkozott meg jobban, mint ezeken a helyszíneken, a csendes meghittséget pedig a poéták és a szerelmespárok is kiélvezték – Van Gogh is ezért festett költőket és szeretőket.
Bár képzőművész volt, Van Gogh rengeteget olvasott, ráadásul öt nyelven. Olvasási élményeit beemelte az alkotói folyamatba, vizualitását erőteljesen inspirálták a költői képek, a dallamosság, a lágyság és az aprólékosság. Megfigyelt, a finom részleteket pedig kiemelte képein.
Van Gogh a filmben nem őrültként, hanem komplex, átgondolt és kimondottan szenvedélyes alkotóként jelenik meg, aki elmélyülten és tudatosan dolgozott.
Munkáiban a színek párhuzamban álltak érzelmeivel, ezt a tulajdonságot pedig a kurátorok is kihangsúlyozták a tárlaton: a képek elrendezésében a színelmélet, valamint a tematika is nagy szerepet játszott. A film kritikai kommentárjai és a kivételesen aprólékos kameramunka garantálja, hogy a néző a lehető legtöbb információt kapja a témáról.
A közönségben ugyanakkor jogosan felmerülhet a kérdés,
a film vajon képes-e ugyanazt az élményt nyújtani, mint egy valódi kiállítás.
A válasz: de még mennyire. A dokumentumfilm nemcsak szemlélteti a festményeket, de a tartalom, sőt az alkotó lénye mögé is betekintést enged, ezáltal legalább annyira élvezetessé teszi a virtuális múzeumlátogatást, mintha a képeket eredeti valójukban csodálnánk meg.
A filmben megszólaló szakértők hol egy-egy jelenetet ragadnak ki és elemeznek, hol nagyobb összefüggéseket fejtenek ki a festővel, az adott képpel vagy a korral, esetleg helyszínnel kapcsolatban. Bár a kiállítás – és a dokumentumfilm – Van Gogh munkásságának egy szeletét vizsgálja, olyan összeszedetten és koherensen teszi azt, hogy a nézőben semmiféle hiányérzet nem marad.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
