Bevallom, kicsit beleborzongtam, amikor láttam, hogy az új Daredevil-sorozat azzal kezd, hogy a jól ismert trió, Matt Murdock (Charlie Cox), a legjobb barátja, Foggy Nelson (Elden Henson) és a vak ügyvéd egykori szívszerelme, Karen Page (Deborah Ann Woll) kilépnek New York utcáira, hogy egy nehéz, munkával töltött napot a közeli kocsmában ünnepelve vezessenek le. Beleborzongtam, mert 2018 novembere óta közel hét év telt el. Ekkor esett meg, hogy a Netflix három évad után elkaszálta az eredeti Daredevilt, valamelyest megoldatlanul hagyva a szuperhős és a Kingpin néven ismert, civilben Wilson Fiskként emlegetett, Vincent D’Onofrio által játszott maffiavezér konfliktusát.

A Daredevil anno nagy szám volt, a Netflixen egész miniuniverzum épült köré, a Jessica Jones, a Luke Cage, az Iron Fist, a Defenders és végezetül a Punisher egymásba fűződtek. A realisztikusra szabott, kisebb léptékű, de annál feszültebb „daredevilverse-t” ugyanakkor, miután szépen egymás után lelőtték az összes szériát, egészen a 2021-es Pókember: Nincs hazaút című mozifilmig nem láttuk viszont. Ekkor kezdtek visszaszivárogni a sokak által imádott, parlagon hagyott karakterek, például Matt Murdock, aki előbb a Tom Holland-féle Peter Parker védőügyvédjeként bukkant fel, majd a She-Hulkban a címszereplővel szűrte össze a levet, és verekedett egy rövidet az Echóban, de az öblös hangú, nagy termetű Wilson Fisk is beköszönt a megkérdőjelezhetőre sikeredett Echo első évadában, valamint a Hawkeye című sorozatban.

Az, hogy az új, a Disney+-on az első két részével március 5-én bemutatott, Daredevil: Újjászületés ebben a formában megvalósulhatott, szinte csodaszámba megy. Az eredeti készítőgárda ugyanis már négy epizódot megcsinált a szériából, amikor a Marvel Studios fejesei rájöttek, hogy nem a legjobb az az irány, amit belőttek, és vélhetően a végeredményt egyöntetűen utálni fogja a közönség. Fogták tehát magukat, és új showrunnernek behozták azt a Dario Scardapane-t, akinek író-producerként oroszlánrésze volt a Punisher sorozat sikereiben is, mellé pedig egy, az MCU-ban már bevált készítőpárost, a Holdlovagon és a Lokin közreműködő Justin Bensont és Aaron Moorheadet igazolták le azzal a céllal, hogy

Milyen jól tették, hogy így döntöttek, mert az eredeti tervek szerint Matt Murdock a negyedik részig (!) magára se öltötte volna szuperhősruháját, az átírások és újraforgatások után azonban megkaptuk úgy összességében a tévés Daredevil egyik legbrutálisabb, legmegrázóbb és nem utolsósorban sorsfordító jelenetsorát. Egy olyan tragédiát, amely a főszereplő világát teljes egészében összedönti, köszönhetően annak, hogy a harmadik évad főgonosza, Dex Pointdexter (Wilson Bethel) is váratlanul beállít a már említett partizós estén, és meggyilkolja a Matthez egyik legközelebb álló embert.

A sorozat nagyobbik része egy évvel a kegyetlen merénylet után veszi fel a fonalat, amikor Matt Murdock majdnem teljesen új életet kezdett. Új kollégája van, az egészen kotnyeles Kirsten McDuffie (Nikki M. James) személyében, de a veterán zsaru, immár magánnyomozó Cherryre (Clark Johnson) is nagy szüksége van hősünknek. Már ha lehet így nevezni Mattet, aki kukába dobta a maskaráját, és ahelyett, hogy ártatlanokat mentene és küzdene a New Yorkot terrorizáló gonoszokkal, inkább egy megkérdőjelezhető moralitással rendelkező terapeutára, Heather Glennre (Margarita Levieva) hajt szabadidejében.

És hogy mi van Wilson Fiskkel? Ez az igazán a riasztó a sorozatban, merthogy Vincent D’Onofrio karaktere New York polgármesteri pozíciójára éhezik, azzal az ígérettel, hogy bármi áron, de visszaállítja a rendet a városban, és még az önjelölt igazságosztókat is taccsra teszi.

A Daredevil: Újjászületésben több nagyon szép jelenet is helyet kapott, ahogy a főszereplő elhajítja ördögmaszkját, és a snitt átmegy a főcímbe, ahogy Wilson Fisk karakterét evés közben, fejjel lefelé fényképezett perspektívából legelőször meglátjuk, amint a Kingpin és Matt farkasszemet néznek egymással, előbbi fehér, utóbbi vörös megvilágítással, és a választási győzelmet ünneplő tömeg éppen őrjöng – ezekért önmagában megérte leforgatni a sorozatot.

Üröm azért mindig van az örömben: sajnos érthetetlen, hogy az elején Daredevilt a megjelenését, mozgását illetően miért öntötték nyakon ennyi CGI-vel. A különleges effektek a pilotban rettenetesen festenek többnyire, a karakter épp amikor a leginkább heroikusnak kellene lennie az első megjelenésekor full szerelésben, akkor néz ki a legbénábban. Később kijavítják az alkotók a hibát, de pont akkor teszik mindezt, amikor a hős alteregó épp pihen,

Vannak ráadásul olyan pillanatai a Daredevil: Újjászületésnek, amelyek nemhogy megidézik a netflixes sorozatot, hanem mintha annak a negyedik évadát látnánk, szteroiddal megizmosítva.

Az írást tekintve egyelőre a vallásos szál szinte teljes egészében kimaradt, ami nagy kár, tekintve, hogy a régi széria szerves részét képezte, hogy egy mélyen hívő szuperhőst kaptunk általa, aki szenvedett attól, hogy bosszút áll a rosszfiúkon. Matt alig-alig tudta erőszakos természetét összeegyeztetni a vallásával. Nyilván itt egy még megtörtebb, még rosszabb lelkiállapotban lévő főhőst kapunk, aki Istentől is eltávolodott, de a hithű szuperhőstéma legalább annyira izgalmas volt a szériában anno, mint az, hogy egy vak ügyvéd áll a középpontban. Az új mellékszereplők se annyira izgalmasak, mint ahogy a forgatókönyvírók elképzelték, na és a szuperhősmentes jeleneteknél is kilóg a lóláb. Nem sikerült teljesen elfedniük az új készítőknek, hogy milyen lett volna a sorozat Daredevil nélkül az etap első felében. Nagyon erős tippem amúgy, hogy pocsék, Echo-szinten nézhetetlen.

Ami még mindig a Daredevil legerősebb pontja, az a Charlie Cox-féle Matt Murdock és a Vincent D’Onofrio-féle Wilson Fisk egymásnak feszülése. Amikor az első két részben ők ketten fenyegetik egymást, legyen szó egy kajáldáról fényes nappal vagy egy kaotikus utcáról, az mindig vérfagyasztó. A Kingpin minden eddiginél nagyobb fenyegetést jelent, és nagyon érdekes, hogy újfent egy olyan néznivalót kaptunk, ami egy agresszív, kezelhetetlen politikus által némiképp reflektál a valóságra. Csak kár, hogy nekünk nincs valódi Daredevilünk, aki intézkedne.

Meglátjuk, hogy a maradék hét részben és a majd valamikor 2026-ban érkező második évadban hova kanyarítják el a készítők a Daredevil: Újjászületést, annyi bizonyos, hogy az MCU-féle sorozatok egyik legélvezetesebb darabjáról van szó, majdnem eléri a Loki, WandaVision szintjét, ami a hányattatott készülési folyamatot ismerve szinte már bravúr.

A Daredevil: Újjászületés sötét, drámai, gyomorba vágja a nézőjét, amikor az kell, és ami a legfontosabb, továbbviszi sokak kedvenc Marvel-sztoriját. Vak ügyvédet olyan hihetően, mint Charlie Cox, még soha senki sem játszott, néha emlékeztetnem kell magam, hogy ez az ember amúgy lát, és arra is, hogy valószínűleg Vincent D’Onofrio sem ekkora agresszív állat civilben. De épp ez a szép az egészben. Ők kiélhetik magukat a sorozatban, mi meg fenemód jól szórakozunk rajtuk.

8/10

A Daredevil: Újjászületés szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Disney+-on, folytatás minden szerdán, a sorozat első évada 9 részes lesz.