Sam Smith happolta el a legjobb filmzenének járó díjat Lady Gaga és a többiek elől a 88. Oscar-gálán, a brit énekes pedig a díj átvételekor – James Napier oldalán – arról beszélt, hogy egy nap talán őket is egyenlő félként kezelik majd, illetve egy korábbi cikkre is hivatkozott, amelyben Ian McKellen arra hívta fel a figyelmet, hogy még egyetlen nyíltan homoszexuális színész sem kapott még Oscart. (Erről mi is írtunk.)
Smith azonban hibásan idézte McKellent, aki vállaltan meleg Oscar-díjas színészekről beszélt, nem pedig vállaltan meleg Oscar-nyertesekről. A továbbiakban elmondta, hogy "büszke meleg férfiként" dedikálja a győzelmét az LGBT-közösség valamennyi tagjának szerte a világon. Az persze sokaknak nem tetszett, hogy az énekes ezzel azt sugallta, ő az első nyíltan meleg Oscar-díjas a világon.
Utoljára 2008-ban követte ilyen kevés amerikai az Oscar-gálát a tévében, írja az MMonline. A Nielsen adatai szerint a tévével rendelkező amerikai háztartások 23,4 százalékában nézték élőben a díjátadót. Ez egyúttal 36 százalékos közönségaránynak felel meg, vagyis az éppen tévézők ilyen arányban választották a gála izgalmait.
Mindez nagyjából 34 millió nézőt jelenthet – bár pontos számadatokat még nem tudni –, ami nem kevés éppen, de 2008-ban voltak utoljára ilyen alacsonyak a mutatók: akkor a tévés háztartások 21,9 százaléka, és az éppen tévézők 33 százaléka követte az Oscart.
A KDNP is büszke a Saul fia sikereire, derül ki az MTI keddi országgyűlési tudósításából. Hoffmann Rózsa például arra hívta fel a figyelmet, hogy Nemes Jelesék Oscar-győzelmének köszönhetően világszerte közel egymilliárd ember hallhatta ismét Magyarország nevét. A gratulációja mellett azt is kifejtette, jó érzéssel töltötte el őket, hogy a rendező Magyarországnak is köszönetet mondott a támogatásért.
Rétvári Bence a Népszabadság és a Magyar Idők egy-egy számát felmutatva beszélt arról, hogy milyen ritka alkalom, amikor a két lap ugyanazzal a címmel, ugyanolyan kontextusban számol be egy nemzeti sikerről. Aztán azt is hozzátette, hogy a Saul fia Oscar-díja egyúttal azt is jól jelzi, hogy a Filmalap által létrehozott támogatási rendszer jó úton halad.
Nemes Jeles László hétfő hajnalban a Saul fiával megnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Hatalmas siker ez a magyar filmezésnek, ahogy a fiatal rendezőnek is, akit már hónapokkal korábban leszerződtetett a United Talent Agency nevű amerikai ügynökség. Ez a lépés is jelzi, hogy Nemes Jelesre és munkájára számítanak a tengerentúlon is, de érdemes megnézni, hogy milyen pályát futottak be Amerikában azok a rendezők, akik szintén megnyerték a legjobb külföldi filmnek járó díjat. A legtöbben meg se próbálkoztak Amerikával, akik viszont igen, azok se jártak mindig sikerrel.
Nemes Jeles László, Oscar-díjas magyar rendező
- ezentúl így kell hivatkozni a Saul fia készítőjére, ugyanis hétfő hajnalban Magyarország kapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
Azt a rendező már korábban is többször nyilatkozta, hogy egy ekkora volumenű sikernél elengedhetetlenül fontos, hogy már a tarsolyában legyen a következő film, ugyanis minden gratuláció után ez a következő lépés: min dolgozik éppen, mibe lehet beszállni, miben lehet együttműködni vele.
Nem, nem a Carol, a Brooklyn vagy a Star Wars VII, és még csak nem is szegény Roger Deakins, aki Leonardo DiCaprióval ellentétben hiába sírná tele a médiát azzal, hogy neki még mindig nincsen Oscarja, akkor sem kap, ahogy idén sem kapott ugye, pedig 13. alkalommal jelölték. Egy színésznőből lett konzervatív híradós még nála is sokkal nagyobbat szívott.
Stacey Dash annak idején a Spinédzserek tévéváltozatban játszott agyatlan libát, és nagyjából ennyiben ki is merült a karrierje, mert ugye a Secrets of a Hollywood Nurse és az ehhez hasonló filmeket senki nem tekinti bármiféle eredménynek (legalábbis remélem). Dash az amerikai Fox News konzervatív hírtévé egyik megmondóembereként is ismert, és amikor az idei Oscar előtt elkezdődött a tiltakozási hullám a túl fehér gála miatt, azt bírta mondani, hogy
Döntsük el végre, hogy intergrációt vagy szegregációt akarunk. Ha integrációt, akkor szűnjön meg a BET, a feketéknek szóló tévéadó, és hagyjunk fel a fekete történelmi hónap intézményével is. Amerikaiak vagyunk, nem?
Sipos Gábort, a film producerét már akkor kaptuk el, amikor éppen kijött az Oscar-gálát követő Governors Ballról, ahol a felszolgált homár, szarvasgomba és királyrák mellett az Oscar-szobrokba belegravírozzák a nyertes film címét, a rendező nevét és a külföldi filmek esetében az országot is. (Zányi Tamás hangmérnök részletesen beszámolt a sorban állásról és a találkozásokról ebben a cikkben.) Íme Leonardo DiCaprio szobrának gravírozása ugyanezen a rendezvényen:
.@LeoDiCaprio gets his Oscar engraved at the Governors Ball: "Do you do this every year? I wouldn't know." #Oscarshttps://t.co/3dBRsS1FQ4
— Variety (@Variety) February 29, 2016
Nagy este volt ez, nagy tétekkel: nekünk, magyaroknak a Saul fiáról szólt a gála, mindenki másnak arról, hogy Leonardo DiCaprio és Sylvester Stallone díjat nyerhet, és hogy az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy ki is nyeri a fődíjat. Percről percre közvetítésünket itt olvashatja vissza, a Saul Oscar-díjáról pedig itt írunk hosszabban. Ebben a cikkben a többi, nem-magyar díjazottról olvashat.
Az este házigazdája Chris Rock volt, aki a nyitóbeszédében szimplán fehér emberek választásának nevezte az Oscart. „Ha jelölni kéne a műsorvezetőket, nem is kaptam meg volna meg ezt a melót! De azt gondoltam, egyébként is lesz gála, nem veszíthetek el még egy melót Kevin Hart javára!”
Biztos volt már ilyen máskor is, hogy nem jelöltek feketéket, csak akkor a valódi dolgokkal voltak elfoglalva, ezért nem volt belőle botrány – tette hozzá a komikus. „Ez olyan, mintha én Rihanna bugyiját bojkottálnám – ahova nem is vagyok meghívva!” Majd Will Smithen gúnyolodott sokat, amiért bojkottra szólított fel.
De eleve, miért vannak férfi és női kategóriák külön-külön? „Ez nem futóverseny, nincs olyan, hogy Robert de Niro azt mondja, hogy várjunk egy kicsit, Meryl Streep lemaradt.” A feketék csak ugyanolyan lehetőségeket akarnak kapni, mint a fehérek – foglalta össze. „Van egy fekete Rockynk egy olyan világban, ahol egy fehér sportoló lehet olyan jó, mint egy fekete. Tehát a Creed egy sci-fi.” De nem minden szexizmus, nem minden rasszizmus. „Ma már nem szabad a nőket csak a ruhájukról kérdezni, miközben a férfiakat soha nem is lehet a ruháról beszélni, mert mindig ugyanabban vannak.”
Miután kiünnepelte magát, hogy a filmtörténelemben másodszor is megtörtént az, hogy magyar lett a legjobb külföldi film az Oscar-díjátadón, erősen ajánljuk, hogy ne várjon addig, amíg a Saul fiát az RTL leadja a tévében, vagy a Vodafone online tékájában meg lehet nézni, hiszen még mindig játsszák a mozik. Ha kedve szottyanna azonnal moziba menni és megnézni, akkor itt lesz lehetősége:
Magyar idő szerint február 29-én hajnalban, vasárnapról hétfőre virradóra adták át az Oscar-díjakat: magyar egész estés film 1989 óta nem volt a jelöltek között, utoljára pedig 1981-ben nyertünk a Mephistóval. Most a Saul fia, Nemes Jeles László első filmje nemcsak bekerült az öt legjobb külföldi film közé, de meg is nyerte a kategóriát, azaz:
A díjat Nemes Jeles László rendező vette át a színpadon, az elismerést főszereplőjének, Röhrig Gézának ajánlotta. Egyáltalán nem volt olyan magabiztos, mint a korábbi díjátadókon, kicsit remegett a hangja, látszott rajta, hogy tényleg nagyon megrendült.
A teljes beszédben ezt mondta: „Köszönöm a filmakadémiának ezt az elismerést. Köszönöm a Sony Pictures Classicsnek, Tom Bernardnak és Michael Barkernek, hogy támogatott minket. Köszönöm Magyarországnak, hogy támogatta ezt a filmet. Ezt a díjat a főszereplőmnek, Röhrig Gézának ajánlom, és a hihetetlen stábnak, akik akkor is hittek ebben a filmben, amikor senki más.”
Oscar-gála minden évben van, de utoljára 27 éve fordult elő, hogy magyar filmért is lehet izgulni: idén a Saul fiának lehet szorítani, hogy megnyerje a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat, de ezen kívül még egy csomó másik díjat is osztanak majd: Leonardo DiCaprio és Sylvester Stallone is elnyerheti élete első Oscarját. Ahogyan az elmúlt években mindig, az Index is kiosztotta a saját díjait, mi ezeket a filmeket díjaznánk az Oscaron.
Szeretne még többet tudni a vasárnapi Oscar-gáláról? Ha van 64 perce, hallgassa meg főzés-teregetés-mosogatás vagy autózás-edzés-utazás közben az új podcastunkat, amiben az Oscar-díjátadóról dumálunk egy órán keresztül.
Éjjel fél 3 van. Az ünneplés után végül itt kötöttünk ki egy Taco Bellben, és a helyi mexikóiak itt sorban kérdezgetik:
- Mi az a fényes szobor ott a kezdben?
Zányi Tamást az ünneplés után értük utol. Addigra aznap már két díjátadón is túl voltak: a Saul Fia (első magyar filmként) megkapta a független Oscarnak nevezett Spirit Awards-t, és ami szintén nem fordult még elő magyar filmmel, az amerikai filmes hangmérnökből álló MPSE Zányi Tamásnak és csapatának ítélte a legjobb külföldi filmért járó Golden Reel díjat.
Ha bárki megkérdezett minket az utóbbi hetekben, akkor annak, hogy a Saul fia Oscar-díjat nyer, nagyjából 95-99 százalékos esélyt adtunk. Nemes László filmjének tökéletesre felépített menetelése csak ezzel a szoborral tud méltóan véget érni, kicsit olyan érzésünk volt az utóbbi évben, mintha minden – a Cannes-i díj, az elismerő kritikák hada, az amerikai premier, a Golden Globe-díj – mind ide tudna csak vezetni. Erről egyébként beszéltünk a nemrég indult podcastunkban is.
Habár egyértelmű, hogy az amerikai sajtóban, és az akadémia tagjai között a Saul fia a favorit, még mindig ott van négy másik, saját jogán akár esélyesnek is számító film, amik még jobbról beelőzhetik Magyarországot, és elhappolhatják tőlünk az ország második játékfilmért járó Oscarját.
Hiszen azért kisebb léptékben, de ebben a kategóriában azért voltak már meglepetések a közelmúltban:
Szóval húzhat az Akadémia váratlant, és ha beüt az az 1-5 százalék, akkor érdemes tudni, hogy mi nyomta le a Saul fiát. Bemutatjuk a másik négy jelöltet.
Wolfgang Puck séf készíti az Oscar-gála utáni buli, a Governors Ball menüjét, és néhány napja bemutatta, milyen finomságokat esznek majd a jelöltek és a díjazottak. A magyar film képviseletében Nemes Jeles László Sylvester Stallonéval és Leonardo DiCaprioval falatozgathat majd együtt. Puck már több mint két évtizede készíti ezt a menüt, állítása szerint pontosan tudja, hogy mit esznek a sztárok, hiszen az éttermeiben is rendszeresen megfordulnak.
A Saul fia a szombaton tartott Independent Spirit Awards történetének második magyar jelöltje lett, de rögtön az első nyertese is. Nemes László filmje olyanokat nyomott le a legjobb külföldi film kategóriájában, mint a Csajkor, az Egy galamb leült az ágra és eltűnődött a létezéséről, vagy a szintén Oscarra jelölt A kígyó ölelése és Mustang.
A hét közepén még arról cikkeztünk, hogy Magyarországon először az RTL Klub adja le a Saul fiát (méghozzá reklámok nélkül, mint a Schindler listáját), pénteken pedig az is kiderült, hogy a moziba járók után először a Vodafone Red Mozi előfizetői nézhetik meg Nemes Jeles László filmjét.
Ez azt jelenti, hogy április elsejétől okostelefonon, táblagépen, számítógépen és tévén egyaránt meg lehet nézni majd az akkor már talán Oscar-díjas alkotást a Red Mozi saját alkalmazásán vagy a honlapján keresztül.
A hírek szerint már a rendező is megvan a Disney következő nagy projektjéhez, ami a Deadline szerint Verne Gyula Húszezer mérföld a tenger alatt c. regényének adaptációja lesz. Némó kapitány eredettörténetét James Mangold (Börtönvonat Yumába, Farkas) rendezné, de előtte még leforgatják a Farkas-filmek következő, a hírek szerint a Deadpool sikerét meglovagolva szintén felnőtt besorolást kapó részét.
Nagyjából száz kaszkadőr és velük szimpatizáló filmrajongó tüntetett szerda este az Amerikai Filmakadémia Beverly Hills-i épülete előtt azért, hogy a kaszkadőröknek végre saját Oscar-kategóriája lehessen - írja a Hollywood Reporter. A tüntetők egyik szószólója a veterán kaszkadőr és second unit director Andy Armstrong (a nála is híresebb, Andy Vajnával barátkozó sztárkaszkadőr, Vic Armstrong testvére) maga is a Filmakadémia tagja, de már nagyon elege van abból, hogy a filmszakma elintézi annyival a kaszkadőröket, hogy
tudod, a srácok, akik leugranak a tetőkről.
A reménytelen küzdelmet a saját Oscar-kategóriáért egyébként pont 25 éve vívja a két fél. 2011-ben elutasította a Filmakadémia a kérelmüket, most viszont már közel 52 ezer aláírást is gyűjtöttek a kaszkadőrök, ami mellett már nem mehet el szó nélkül az Akadémia elnöke, Cheryl Boone Isaacs sem.
Szeretne még többet tudni a vasárnapi Oscar-gáláról? Ha van 64 perce, hallgassa meg főzés-teregetés-mosogatás vagy autózás-edzés-utazás közben az új podcastunkat, amiben az Oscar-díjátadóról dumálunk egy órán keresztül.
A ronda rémpofák és sebhelyek mestere a '70-es években kezdett habszivacs szörnyeket gyártani Hollywoodnak. Első munkája egy csápos polipember jelmeze volt az 1971-es Octaman című B-kategóriás sci-fiben, pár évvel később viszont már Saturn-díjat kapott a Csillagok háborúja kocsmajelenetében látható űrlényfejekért. Pedig eredetileg csak azért vitte be a forgatásra a saját készítésű, halloweeni álarcait, mert Stuart Freeborn részlegvezető lebetegedett (érdekesség, hogy az egyik zenész maszkja alatt a fiatal Baker volt).
Baker első Oscar-díját az 1981-es Egy amerikai farkasember Londonbanért kapta. Ez a horror volt az első film, ami győzött a frissen alapított legjobb smink és haj kategóriában, ami 1981 előtt nem is létezett. Az életre hívását pont az indokolta, hogy ekkoriban CGI híján óriási kihívás volt animatronic technikával, azaz távirányítókkal mozgatott, megnyúló gumidarabokkal imitálni egy olyan átváltozást, ahol vicsorgó pofájú, szőrös vérfarkas lesz a főszereplőből.
Ez a nap is eljött: lett podcastunk! Az a neve, hogy KULTROVAT, mert nemcsak filmekről meg zenéről, hanem mindenféle hozzánk tartozó dologról (média, kaja, fesztiválok) fogunk majd beszélgetni, többé-kevésbé rendszeresen. Néha egymással, néha pedig meghívott vendéggel, és ezt a beszélgetést meg tudjátok majd utólag bármikor hallgatni, ezt hívják podcastnak.
De hol? Hogyan? Meg tudjátok majd hallgatni abban a cikkben, amiben írunk róla, de az ITunes-on is megtaláljátok majd, ahol ha feliratkoztok rá, akkor mindig ott lesz az legújabb, legfrissebb adás. Ha RSS-olvasóval követnétek minket, akkor ezzel a linkkel iratkozzatok fel. A podcastok gyűjtőlinkjét pedig majd itt találjátok.
frissítés: A Kultrovat mostantól elérhető az iTunes rendszerében is, csak rá kell keresni a nevére, és már meg is jelenik, fel lehet iratkozni, le lehet tölteni.
Tizenéves voltam, amikor először láttam Az elnök embereit, akkor, amikor - ha jól emlékszem - tűzoltó és/vagy kamionsofőr szerettem volna lenni, esetleg régész. "Woodstein" története láttán meg újságíró, aminek az lett az eredménye, hogy egy kockás füzetbe gyűjtöttem mindenféle infókat a rokonokról, majd a hitelességüket nagyapámmal igazoltattam. Nem volt különösebb tervem az így megszerzett infómorzsákkal, egyetlen kézzelfogható haszna az volt, hogy megtudtam, hol tartja nagyanyám a dugicsokit, viszont a hőseim sorába az újságírók is bekerültek. A Spotlight - egy nyomozás részletei pedig az a film, ami miatt büszke vagyok arra, hogy én is ebben a szakmában dolgozom.
Az oknyomozó újságírókról filmet, sőt, hiteles filmet forgatni nem egyszerű dolog. Pont azért nem, amiért nehéz jól megfilmesíteni egy sakkjátszmát, vagy a gravitációs hullámok kutatását is - istenigazából látványos dolog ugyanis nem történik. Amikor valaki egy füles nyomában elindul, és felgöngyölíti a sztori szálait, akkor leginkább telefonál (sokat), archívumokat búj (még többet), és informátorokkal beszélget nem túl frekventált helyeken, majd leül, előveszi a jegyzeteit, és az adathalmazt érthető, befogadható formába önti. A cikket utána elolvassa a rovatvezetője, a főszerkesztő-helyettese, a korrektor/olvasószerkesztő és adott esetben a főszerkesztő is, majd megjelenik, és vagy lesz következménye, vagy nem. Egy ilyen folyamat a téma nehézségétől, összetettségétől függően akár egy éven át is elhúzódhat - ezt filmen ábrázolni úgy, hogy a néző ne akarjon az első óra után eret vágni magán, sokkal nehezebb, mint megenni húsz deka májat a hóban.
Persze ha a forgatókönyvíró/rendező nem ragaszkodik a tényekhez, esetleg egy kicsit kozmetikázza azokat, és betesz a filmbe sötét sikátorból leskelődő alakokat, autós üldözést és az utolsó élő szemtanút a saját testi épsége kockáztatásával is megvédő újságírót, akkor megoldottuk a problémát, izgalmas, pörgős akciófilm lesz a nyomozásból, amiben az interjú-információ ellenőrzés-írás szentháromságot csak egy flottul megvágott, zenés montázs képviseli, a játékidő java részét pedig a feszült arcot vágó, jóképű újságíró és lengén öltözött kedvesének menekülése teszi ki, az utolsó pillanatban megjelenő cikkel, naplementés dugással és hasonlókkal.
amiben igazi hős sincs, sőt. McCarthy az újságírókat és a szakmát nem misztifikálja túl, egyszerűen megmutatja, hogy ha egy oknyomozó rovatot hagynak dolgozni, akkor annak milyen eredménye lehet, és nem az a célja, hogy piedesztálra emeljen bárkit is - ahogy a film halad előre, sokkal több információnk lesz az ügyben érintett áldozatokról, mint a történeteiket lejegyzőkről. Joggal, persze, mert a Spotlight igazi hősei nem az újságírók, szerkesztők vagy éppen a kiadó, hanem azok a gyerekek és felnőttek, akiket a történet negatív szereplői, a bostoni katolikus papok molesztáltak.
Havas Ágnes és Andy Vajna képviseli a Magyar Nemzeti Filmalapot az Oscar-gálán, írja az MTI. A február 28-án kezdődő Los Angeles-i esemény előtt részt vesznek Colleen Bell amerikai nagykövet fogadásán is, amit külön a Saul fia jelölése miatt tart Los Angelesben. Nem csak ez lesz az egyetlen magyarcentrikus esemény kint, 27-én ugyanis részt vesznek a Saul fia stábjával a Magyarok Hollywoodban elnevezésű programon, ahol megjelenik majd a Sony Pictures Classics két alapítója, Gene Simmons, a Kiss magyar származású frontembere, Csupó Gábor rajzfilmguru, Shannon Tweed Simmons és Tim Dekay színészek, Gazdag Gyula filmrendező és forgatókönyvíró, illetve Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet.
Carl Bernstein, a világ egyik leghíresebb oknyomozó riportere megnézte a Spotlight című, a magyar mozikba ezen a héten érkező, hat Oscar-díjra jelölt filmet, és ezt mondta róla:
A Spotlight az a film, ami végre a Twitter korában is megmutatja, miért fontos a nagyszerű újságírás, és ami ennél is fontosabb, bemutatja, hogyan működik a jó újságírás, mennyire nehéz, összetett szakma ez, és azt, hogy a sajtót milyen erkölcsi és egyéb válaszutak elé állítja mindennapos tevékenysége. A Spotlight egyértelművé teszi, hogy a szabad sajtó az utolsó eszközünk arra, hogy az intézményeket az igazság feltárásával elszámoltathassuk.
Az Oscar még mindig az első számú filmes elismerésnek számít a világon, ami komoly befolyással van filmek bevételeire, az alkotók jövőbeli karrierjére, és úgy általában a filmiparra. És habár évek óta támadás alatt áll a díjakat osztó Akadémia, a tagjai mégiscsak szakmabeliek, korábbi nyertesek, vagy ajánlásos alapon bekerült filmközeliek, úgyhogy még azzal sem lehet megvádolni őket, hogy kóklerek lennének, és például a Mentőexpedícióra vígjátékként hivatkozzanak.
A Saul fia idei jelölése már önmagában hatalmas szó, de érdemes követni, hogy mennyire megdobta Nemes László filmjének nézettségét: a bejelentés óta több ezren nézik meg hetente a sonderkommandóról szóló, nyomasztó és megterhelő drámát, miközben könnyedebb és szórakoztatóbb filmek véreznek el az első hétvégén, töredéknyi nézővel. Azt még érdekesebb lesz nézni, mi fog történni, ha nyer a film, de az már most borítékolható, hogy hosszabb munkával, nagyobb idő alatt, de még az Oscar-díj átadó előtt le fogja nyomni a Coming Outot.
A Saul fia jelölése kiugró pillanat, és hatalmas fegyvertény az Andy Vajna-rendszernek, de egy magyar feltűnése a díjátadón egyáltalán nem az. Az Oscar 88 éves történelme alatt bőven fordultak meg magyar jelöltek és díjazottak is, egészen érdekes nevek, egészen érdekes esetekkel karöltve. Kevésen múlt például, hogy ne O.J. Simpson nyomjon egy szobrot egy magyar nyertes kezébe!
Hétfőn tartották Hollywoodban az ilyenkor szokásos, Oscar-jelöltek részvételével szervezett vacsorát, ahol tradícionálisan elkészül az a csoportkép, amire minden Oscarra esélyes figura rákerül (már persze aki el tudott menni, és ráért).