Egy évet sem élt a Terra, de Gianni Annoni résztulajdonos és Haraszti Zsolt executive chef új helyen folytatja.

Barátságuk egy új kaland kezdetét jelentette. Gianni olasz, valamint Zsolt magyar gasztronómiai tudásából született meg a Terra

– olvasható az étterem ismertetőjében a Facebookon. A barátság és a kaland szombattól azonban máshol folytatódik, ugyanis a páros és csapatuk otthagyta az Oxygen Wellness Naphegyet.

A távozás okát legrövidebben talán úgy lehet összefoglalni, hogy miután nem a megfelelő ütemben faragták le az indulás után szokásos mínuszokat, a hely tulajdonosai olyan vendéglátást szerettek volna tőlük, amit a minőségi bisztrókínálatra építő Gianni és Zsolt nem kívánt vállalni, így elváltak az útjaik. A kicsit hosszabb verzióról pedig elbeszélgettünk a párossal, akiknek már a kilépő stratégiájuk is meglett időközben.

Még azt sem lehetett tudni, hogy a járvány hogyan ér véget, hogyan alakul a hazai vendéglátás, és hozzá még bejött a szomszédos háborús helyzet is az elszabadult energiaárakkal, inflációval. A gazdasági környezet eleve nem kedvezett, de akár alakulhatott volna másképp is.

Nem oda Buda

A Covid közepén kezdtek ugyanis álmodozni egy olyan vendéglátásról, amely kihúzhatja őket a koronavírus-krízisből. Akkor úgy tűnt, hogy a budai oldal éttermi szokásait jelentősen átalakította a járvány. Sok budai ugyanis inkább a lakóhelyéhez közelebb keresett éttermi helyszínt, amire még a Lánchíd felújítása és lezárása is ráerősített. Ezelőtt ugyanis ők jellemzően inkább a pesti oldalon találtak maguknak szórakozási lehetőségeket, és ott ittak, ettek a különböző helyeken. Ennek megfelelően a változással Budán elindult egyfajta fellendülés. Gianniék ezért igyekeztek a Terrát úgy pozicionálni, hogy a wellnessrészlegre járó vendégeknek, az üzleti találkozókat szervező menedzsereknek és a terasszal a családoknak is megfeleljen. Utóbbiakat egyébként a hétvégeken már sikerült is egyre inkább megnyerni. A konzervatív szokásokat azonban csak idővel és türelemmel lehet átváltoztatni. Időközben a járványszabályok feloldásával pedig a visszarendeződés is elindult. A fiatalok és az üzletemberek újra a pesti oldal helyein szervezik az életüket, míg az itt élő idősebbek egyre kevesebbet járnak el otthonról. Az átpozicionálás így egyre nehezebbé is vált, valamint az Oxygen Wellness oldalán is elfogyott a türelem. Olyan vendéglátást akartak, amit Gianniék nem szerettek volna.

Ne érts félre, nekem semmi bajom a minőségi büfékkel, és még arról sincs szó, hogy olyat nem vállalnánk, de akkor eleve így határoztam volna meg magunkat, és az is valószínű, hogy nem ezen a helyen valósítanám ezt meg

– magyarázza Gianni.

Bár egy kicsit több türelmet szívesen fogadtak volna, mert egy év sem telt el a nyitástól, míg egy étteremnek általában legalább másfél évre van szüksége, hogy megtalálja magát, és a vendégeit, de jobbnak látta minél hamarabb lépni, mielőtt kiéleznék a feszültségeket. Itt most ezért lehúzták a rolót, de csak addig, míg hamarosan egy új rolót fel nem húznak együtt. Már az új helyszínt is megtalálták.

Az eltelt időszakot pedig nem kudarcként fogják fel, mert szerintük az üzleti modelljük sikeressé vált. Azzal viszont nem tudnak számolni, hogy milyen tempóban kell felvenni az új embereket folyamatosan a régiek helyére az étterem gárdájában, amelyhez még hozzájött az ukrán háború az energiaárak kilövésével és az infláció megugrásával. Ezeket ilyen mértékben pedig a saját áraikban nem lehet érvényesíteni.

Magyaros kifinomult bisztrókínálat

Amikor belevágtak a projektbe, Gianni számára az is újdonság volt, hogy magyaros ízeket adjon a saját helyén, hiszen Zsolt révén a magyar gasztronómia került a középpontba, persze alaposan kifinomult módon. Azért a teraszon egy jókora pizzakemence is helyet kapott, ahol viszont az olasz vendéglős engedett az elveiből, hogy itt magyaros elemek is kerülhettek a lepény feltétjébe.

Az is kiderült, hogy a Terrában nagy kedvenc volt a kókusztejes madártej, a lúdláb, a hortobágyi, a csirkepaprikás és persze a pizza is,

Ezt egyébként volt alkalmunk megkóstolni: a legjobb talán az ételben az, amit úgy szoktak szakszóval nevezni, hogy szájérzet. A római saláta bébiverzióját pont falatnyira tépkedték, így enni is könnyű, és éppen betölti a szájat. Roppan a saláta, míg máshogyan roppannak a nagy darab morzsák, és közben a száraz elemek éppen megfelelően nedvesednek át. A saját készítésű majonézes öntetben halványan fedezhető fel a fokhagyma, míg a dehidratált tojással, a pankomorzsával és a parmezánnal bőségesen megszórták az egészet, időnként pedig a villára kerül egy-egy sütőben aszalt paradicsom is, amely egészen megédesíti az összképet. Mindez egy egészen nagy tányéron érkezik, ennek ellenére igen könnyen csúszik, és folyamatosan vágyunk a következő falatra, míg azt nem vesszük észre, hogy elfogyott. Akkor viszont rájövünk, hogy tulajdonképpen egy salátával is milyen jól lehet lakni, még csirkemell sem kell mellé, mint ahogy rengeteg helyen kínálják.

Ha ilyen ételek is lesznek az új helyen, akkor érdemes lesz majd kipróbálni.