Rendkívül profán, de egyáltalán nem száraz témával foglalkozik ezúttal Pierre.

Gasztrostalkerünk egy századokon átívelő furcsa termék, a Tokaji Cognac emlékét idézi fel, ami azért biceg mindkét lábára, mert úgy a mi borvidékünk, mint a nevezetes francia borpárlat szűkebb pátriája is szigorúan védett márkanév.

De mi a különbség a brandy és a cognac között? Pierre elárulja, sőt még a champagne és az aszú összefüggéseire is rávilágít, ráadásul némi történelmi földrajzot, sőt földtant is belecsempész előadásába.

Sajnos a régi görögök nem hagytak ránk olyan eszközöket, melyek alapján feltehetnénk, hogy már akkor konyakoztak volna, és a rómaiak is megálltak a bornál. Az arabok viszont addig keresték a gyümölcsök lelkét, míg el nem jutottak a pálinkáig. Azóta persze nagyot fordult a világ, hiszen a Krisztus születése utáni tizenharmadik évszázadban már Európában is írásba foglalták, hogy 

Az alkimisták persze hajlamosak voltak a túlzásokra.

Bámulatos és szörnyű tények

No de, miként párolják a valódi konyakot? Pierre ezt is elmeséli, és folyamat francia szakkifejezéseit kimondva hallhatóan nagyokat nyel. 

Később borzasztó tényeket is említ, például azt, hogy az érlelési folyamat során több millió palacknyi jobbra érdemes sorsú folyadék párolog el csak úgy, a levegőbe.

Visszatérve eredeti témájához elmeséli, hogy a tokajiak 1887-ben hívták párbajra borpárlatok bajnokát, a francia Cognacot. Nem vették félvállról a viadalt, a legmenőbb francia mesterek segítségével pároltak a kor legmenőbb berendezésein – olvasható egy korabeli PR-cikkben, amin Pierre csak kacag.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Aki lemaradt volna a legutóbbi Pierre-podcastról, amelyben mást is kóstolgat, ide kattintva meghallgathatja.