Hosszú évek óta megy az értetlenkedés, miért fizessek borravalót, ha már a szervizdíjat is kifizettem. Úgy tűnhet, mintha két borravalót kellene adni. Sokak szerint a kettő egy és ugyanaz, de ez nem így van. Az igazság az, hogy két teljesen különböző dologról van szó, ráadásul elég bonyolult is a sztori. 

A kérdés, amit a legtöbbször hallani a témával kapcsolatban:

A válasz jellemzően: áh, dehogy is.

Csak épp a megkérdezett felszolgáló nem feltétlenül van tisztában azzal a bonyolult rendszerrel, amiből végül fizetést kap. Mert bizony a fizus elszámolójában ott van a szervizdíj, méghozzá külön tételként megjelenítve – mondják az Eventrend Group szakemberei. A hazai vendéglátó- és rendezvényszervezői piac meghatározó szereplőjének számító magyar cégcsoport két alapító tulajdonosa, Kőrössy Zoltán és Nagy Gábor, valamint a New York Kávéház üzemeltetéséért felelős cég szakmai igazgatója, Szabó Csaba foglalta össze a tudnivalókat.

A szervizdíj nem megtagadható

A szervizdíj megfizetése rögzített tétel, a felszolgált ételek és italok kiszolgálásának díját jelenti, azon vendéglátó egységekben, ahol ezt alkalmazzák. Vagyis ezt mindenképpen meg kell fizetnünk, ha betérünk egy étterembe. Ez valójában a cég bevétele, csak nevesítették, hogy mire kell fordítani a végén és valójában ez okozza a félreértést, amiért sokan azt hiszik, hogy ez egy kötelező borravaló, de nem az!

Amiben különbözik a többi bevételtől, hogy kedvezőbben adózik, mert az áfa levonása után, a 18,5 százalékos tb-járulékot kell csak megfizetni, amit a cégek minden hónap 12-ig meg is tesznek. Azért tud kedvezményesebben adózni, mert az utolsó fillérig ki kell osztani a dolgozók között a fizetéskor. Nagyon szigorú adatszolgáltatás vonatkozik az elszámolásra, éppen ezért nem ebből épül a főnök palotája, ahogy ez a fejekben esetleg megfordul, egyszerűen azért nem, mert a kőkemény ellenőrzés miatt képtelenség „lenyúlni” a dolgozók elől ezt a pénzt. Feltételezzük egyébként, hogy ha nem szervizdíj lenne a neve, senki sem akadna fenn ezen az egész jelenségen.

A Dívány korábban pincéreket és ételfutárokat is megkérdezett a témában. Máté, aki egy Budapest belvárosában lévő kávézóban dolgozik, azt tapasztalja, hogy

A törzsvendégek kivétel nélkül. Aki viszont csak egyszer egy italra véletlenül betévedt, na, az már kevésbé. A külföldi vendégek, főleg az amerikaiak, nagyvonalúbban jutalmaznak.

Farkas egy étteremben dolgozik, szerinte „a külföldieknél nációja válogatja.

Én úgy vettem észre, a németek nem nagyon adnak, az olaszok attól függően, hogy kivel vannak: családosan szinte sosem jattolnak, de ha kettesben vannak, akkor egészen nagylelkűek.

Farkas úgy véli, hogy „a britek és az amerikaiak a legjobbak, ők 15–20 százalékot könnyedén rádobnak a végösszegre.”

Zalán ételfutáros pályafutása során azt szűrte le, „hogy míg a külső kerületekben, Kőbányán, Kispesten, a panelházas környékeken az emberek nagyobb megbecsüléssel vannak a futár iránt, amit forintosítva is kifejeznek, addig éppen a gazdagabbnak tartott területeken, mint egyes budai, zöldövezeti régiók, az emberek szinte semmi jattot nem adnak.

Sőt, néha köszönés nélkül veszik el az ételszállítmányt, míg például egy kétkezi munkásember minimum egyenrangúként kezel, és borravalót is gyakrabban ad. Mindezzel együtt, személyes tapasztalatom alapján, a nap végén az átlag, címenkénti borravaló nem haladja meg a 2-300 forintot.

Miért fontos ez az egész?

Most már ellenőrizhető, lekövethető és a szervízdíj 81,5 százalékát hivatalosan is figyelembe veszik a dolgozó nyugdíjalapjának számításakor és beleszámít a táppénzbe, ha a dolgozót munkahelyi baleset éri. A sima táppénzbe nem lehet beszámítani, mint ahogy nem alapja a GYES-nek vagy a GYED-nek sem. Ha a pénztári elszámolók alapján 1 hónapban 1 millió forint szervizdíj jött be egy céghez, annak az 1 millió forintnak fillérre pontosan ki is kell mennie és meg kell jelennie a dolgozók bankszámláján.

Ha a szabályt úgy foglalhatjuk össze, hogy a kifizetés összegének meg kell egyeznie a nettó felszolgálási díj járulékokkal csökkentett értékével. Ebből a pénzből egyébként azok a munkavállalók is részesülhetnek, akik vendéggel nem találkoznak közvetlenül, így például a konyhai dolgozók. Vagyis: a szervizdíj útjának minden egyes megállója nyomot hagy a pénztárcánktól a vendéglátós dolgozó fizetéséig.

Feltehetjük a kérdést, hogy miért született meg ez az egész szervizdíjas mizéria? Az állam ezt a könnyített adókkal rendelkező bérfizetési módszert azért találta ki, mert a vendéglátásnak jellemzően olyan magas a munkaerőigénye, vagyis olyan alacsony az egy munkavállalóra jutó elérhető bevétele, hogy rendes adóterhek mellett nagyon nehezen lehet a béreket kigazdálkodni, illetve a bérek fehérítése is komoly cél lehetett a jogszabály megalkotásakor.

Mire jó a borravaló?

A borravalóval fejezzük ki az elégedettségünket a minket kiszolgáló dolgozó felé.

Mi döntjük el, mennyit szeretnénk adni, de azt is, hogy valóban szeretnénk-e adni.

Ha adunk, akkor a teljes (szervizdíjas összeg) 10 százalékát „illik” odaadni. És most egy kulisszatitok: ha tényleg jót akarunk a pincérnek, akkor készpénzben tesszük neki az asztalra.

Hogy miért? Mert ehhez a cégnek jogilag nincs köze. A dolgozó ezt hazaviszi, ha akarja, bevallja az adóbevallásában és ha akar, akkor fizethet utána nyugdíjjárulékot, így majd beleszámít a nyugdíjába.

Amikor dolgozók közös kasszájába kerül a borravaló és nem a munkavállalókhoz, akkor az összeg még mindig nem a cég bevétele lesz. Ezt a dolgozók közös megegyezése alapján osztják szét egymás között, általában úgynevezett pontrendszer alapján.

És mi van akkor, ha a borravalót hitelkártyás fizetéssel adjuk. Hát, így már nem tartozik a „vendégtől közvetlenül kapott kis értékű ajándék” kategóriába, hanem azonnal a cég által fizetett munkabér jellegű jövedelemmé válik. Itt nincs áfa, de kiosztani csak az összes munkabért terhelő adó megfizetése után lehet. Vagyis, amit elismerésünk összegéül szántunk, annak majdnem a fele elmegy az adókra.

Mit tegyünk tehát, adjunk vagy ne adjunk borravalót?

• Ha úgy érezzük, a kiszolgálás nem hagy kívánni valót maga után, ha kifejezetten kedves és figyelmes a pincér, akivel dolgunk van, vagy ha törzsvendégek vagyunk egy helyen és annak megfelelően foglalkoznak velünk, akkor is adjunk borravalót (lehetőleg készpénzben), ha van szervizdíj.
• Ha nincs szervizdíj, illendő borravalót adni (lehetőleg készpénzben), ha figyelmes a kiszolgálás, mert a felszolgálók bérébe belekalkulálják a jattot.
• Ha van szervizdíj, de úgy érezzük, nem figyel különösebben ránk a pincér, ne adjunk borravalót.
• Ha viszont nem vagyunk megelégedve a konyhával vagy a felszolgálás minőségével, a borravaló megtagadása a megfelelő eszköz, hogy kifejezzük rosszallásunkat akár van, akár nincs szervizdíj.