Kérdőívkitöltőink 72,2 százaléka mondta azt, hogy legszívesebben bort iszik (nem pedig sört, pálinkát vagy egyebet), ami nem véletlen, minekutána az egész felmérést ezen alkoholos ital kedvelőinek szántuk, és jeleztük előzetesen, hogy főként rájuk számítunk. Ugyanígy csalóka az is – mivel a célcsoportot elég határozottan kijelöltük –, hogy milyen gyakran iszunk. Mondjuk tehát azt, hogy a borkedvelők legnagyobb része hetente fogyaszt (36,6%), sokan vannak, akik két-három naponta (26,6%), és nem kevesen, akik havonta (18,3%) vagy naponta (11,3%).

(ha a kurzort a grafikonok fölé viszik, kiderül, melyik oszlop mit takar)

Ezek után már érdekesebbek a "ha bort iszik, akkor elsősorban milyet" kérdéssorozatra adott válaszok. Amelyekből kiviláglott: a vörösbort sokkal többen kedvelik (53,8%), mint a fehéret (36,4%) vagy a rozét (9,8). Kisebb meglepetés: míg a szuper- és hipermarketekben állítólag még mindig a félédeset és az édeset keresik az árérzékény fogyasztók, az Index-olvasók másképpen állnak ehhez a kardinális momentumhoz. 82,4%-uk a szárazat-félszárazat választja, csak az elenyésző kisebbség édesszájú. Hajthatatlan patrióták vagyunk ráadásul: 95,1%-unk magyar bort választ, ha teheti, és csak 4,9% idegen szívű. Az sem mindegy, hol vesszük, amit veszünk. A kisközért nem játszik (6,1%), a hipermarket (46,4%) és a borszaküzlet (26,5%) igen, de egyenesen a termelőt is szívesen becserkészik önök (21,0%).

Mindezekből érthető módon sok minden következik. Például az, hogy nem a világ legizgalmasabb édesboros vidéke, Tokaj a legnépszerűbb itthon, amelynek be kellett érnie a negyedik pozícióval, olvasóink 38,9%-a említette. (Ebben a kérdéskörben több borvidéket is meg lehetett nevezni egyszerre.) Messze a legtöbben Villányért rajonganak (vörös is, száraz is), úgyhogy sok foganatja nincs a borkedvelői kemény mag markáns kritikáinak, a 64,9% magáért beszél. A második helyre a Balaton általunk önkényesen összevont környéke futott be (42,7%), a harmadik Szekszárd lett (40,1%), és szerintünk különös, hogy Eger csak ötödik (33,2%). Szegény Alföldet (4,5%) még az egyéb sor (7,8%) is megelőzte, amit szomorúan vettünk tudomásul. Hiszen nagyon fontos tudni, hogy az Alföldön nemcsak pancsolt bor van. Amíg ez nem megy át a köztudatba mindenestül, addig hiába beszélünk általános borkulturális felemelkedésről.

Ökör iszik magában, az olvasó nem annyira (8,8% mégis), inkább baráti körben szeret alkoholizálni (51,6%), igaz, a családi kör sem megvetendő számára (39,6%). A kocsmákkal és az éttermekkel valami baj lehet (az árak? a szerény felhozatal?), otthon esik legjobban az ital, 78,1 százalék ezt mondta, hadd nyilvánítsuk ezt az arányt kissé tudománytalanul meghökkentőnek. A vendéglátó-ipari egységekben 15% próbálkozik, borospincékben 3,8%, borfesztiválokon mindössze 3,1%, utóbbi adat ellentmond a telt házas rendezvények látványának. Amelyek közül a szeptemberi várbeli borfesztivált kedvelik a leginkább (23,4%), a balatonfüredi nyári ivászat a második (15,7%), az etyeki pincefesztivál a harmadik (14,2%).

A bort tisztán isszuk (72,5%), esetleg hol így, hol úgy (22,9%), a fröccskultúra kibontakozása odébb van (2,4%), a vbk kora viszont lejárt (2,2%). Persze ki az a hülye, aki kólával rontaná el a jót és a drágát?

Olvasóink messze legnagyobb hányada 1000 és 3000 forint körüli összeget szán egy palackra (58,7%), 1000 alá 32,6% megy, 3000 fölé 4,1%, illetve 4,3%, a 10 ezernél többet költő krőzusok kevesen vannak (0,3%). Ebből is egyértelmű, az alkoholtól nemcsak berúgni lehet, az íze is vonzza a népet, 91,1% (!!!) szerint azért kell meginni őt, mert finom. Csupán 8,9%-nyian vannak, akik szerint fontosabb, hogy oldja a feszültséget. A fesztiválozás mellett a túrázás sem játszik kiemelt szerepet borfogyasztó olvasóink életében (49,9% még sosem indult útnak, és csak 3,7% megy havonta), ez kissé fura ahhoz képest, hogy mint fentebb láthattuk, sokan szívesen vásárolnak egyenest a termelőknél.

Hihetetlen, hogy a borrajongók között mennyivel többen vannak a férfiak: 77,1% kontra 22,9%, de ez azért is van, mert az Index-olvasók, és a kérdőívkitöltők között is jóval többen vannak. Látszik, hogy a 18 év alattiak csak suttyomban vedelnek (0,3%), a tábor legnagyobb része a 26-30 (23,8%) és a 31-35 (24,3%) évesek köréből kerül ki. Az iszákosok 77,8%-a felsőfokú végzettségű, 52,9% Budapesten él (34% vidéki városban, 7,7% falun, 5,3% külföldön), és nem keresnek rosszul. A legtöbben 150 és 200 ezer forint között nettóznak (19,3%), de nem sokkal maradnak el mögöttük a 100 és 150 ezer forint közötti pénzt zsebre tevők sem (18,9%). Bőven vannak olyanok is, akiket saját bevallásuk szerint alaposan kistafírozott az élet, azaz 500 ezer fölött keresnek havonta (8,2%).

Kutattunk mélyebb összefüggéseket is. A fehérbor például a nők és férfiak körében egyaránt kedvelt, a rozéfogyasztók között viszont egyértelműen felülreprezentáltak a nők, a vörösborosok között a férfiak. Adataink szerint az iskolai végzettség és a bor színének kedveltsége között nincs összefüggés, az életkorral annál inkább van. A vörösborozás egyenes arányban lesz kedveltebb az idő múlásával: a 46 év felettiek 62 százaléka, a 18-25 év közöttiek 44 százaléka iszik elsősorban ilyet. A fehérborozás a fiatabbakhoz, a 35 év alattiakhoz köthető, és a falun élők körében is kedveltebb. A rozéfogyasztás az életkort tekintve megoszlik: többen isszák a 30 évesnél fiatalabbak és az 50-nél idősebbek között.

A nők között több az édesborrajongó, a magasabb iskolai végzettséggel a száraz-félszáraz bor fogyasztása jár együtt. Minél alacsonyabbak valakinek az iskolái, annál szívesebben kortyol édeset. Jómódú válaszadóink, akiknek legalább 300 ezer forint a nettó keresetük, egyértelműen száraz vöröset töltenek a poharukba. Kizárólag a külföldön élők vallották be, hogy szívesebben isznak külföldit, mint magyart, a többiek egyöntetűen, mindenfajta szociodemográfiai meghatározótól függetlenül a hazaira szavaznak.

A férfiak 13, a nők 7 százaléka mondta, hogy mindennap megissza a magáét. Azt nem állíthatjuk, hogy a nők teljesen elzárkóznának egy finom pohár italtól, 26 százalékuk mondta, hogy két-három naponta biztosan iszik, a férfiak 27 százalékára igaz ez. Az életkorral egyenes arányban növekszik az ivás gyakorisága. A mindennap borozók csupán 4 százaléka esik a 25 év alatti korosztályba, 40 százaléka 46 évesnél is idősebb. A leggazdagabb kérdőívkitöltők fogyasztása a gyakoriságot tekintve kettős: vagy nagyon ritkán, vagy mindennap megmarkolják a poharukat.

Érdekes eredményre bukkantunk abban a tekintetben, hogy miért issza a magyar a bort. A legfiatalabb korosztály mondta, nem azért, mert finom, hanem mert oldja a feszültséget. 18 évnél zsengébb olvasóink 36 százaléka vélekedett így, illetve a legalacsonyabb, csupán általános iskolai végzettségűek szerint is inkább azért kell a bor, mert elűzi a gondot.

Hogy ezek után mi a helyzet a borkultúrával és hol a helye a magyar bornak a világon? A borkultúra nincs, hanem lesz: 78,2% úgy látja, hogy jön föl a dolog szépen. Igaz, 18,9% már unja ezt az egészet, 2,9%-nyian meg úgy vélik, a kutyát sem érdekli a téma, nem is fogja sose. Az elsöprő többség szerint utóbbiaknak nincs igazuk: 1,9% gondolja úgy, hogy a magyar bor vacak (felejtsük el), 48% ellenben úgy tudja, a legjobb háromban vagyunk a világon, és 47,3% helyezi el viharvert nemzeti büszkeségünket a középmezőnyben. Ehhez képest magától értetődő, hogy bár a legjobb bort a franciák készítik (39,3%), a magyarok ott vannak a nyomukban (38,2%). A többiek futottak még. Sokat kell még tanulnunk, na.

Hogy kitől, az más kérdés. A borírók és a bloggerek inkább ne bízzák el magukat. Az, hogy a kérdőívkitöltők 45,3%-a állítólag blogolvasó, biztató adat, a nyomtatott média 21%-ot érdekel, nemzetközi kitekintéssel kevesen büszkélkednek (4,7%). De a negyedik válasz sem volt népszerűtlen: 29% mondta azt, hogy "nem olvasok borról, minek?"