Milyenek is pontosan a magyarok, és hogyan röhögjünk önmagunkon? Nagyjából erről szól a Kis Hungarikumhatározó most megjelent hat kötete.
Ha már léteznek hungarikumok, akkor fogjuk fel őket viccesen, és röhögjünk rajtuk!
Nagyjából ezt gondolta Szabó Zsófia grafikus, amikor kitalálta, hogy újraértelmezi a magyarság fogalmát és a mostanában oly sokat emlegetett hungarikumokat. Egyrészt azért, hogy tanuljunk meg magunkon röhögni, másrészt hogy a külföldiek se csak annyit tudjanak rólunk, hogy szeretjük a paprikát, és mindig elsőnek jövünk ki a forgóajtón. Mert ez nem is igaz!
Szabó Zsófinak a legnagyobb álma valósult most meg, hiszen a diplomamunkának készült Kis Hungarikumhatározó könyv formában is megjelent. Az alkotófolyamat három évig tartott, ennyi időt vett igénybe, míg megtalálta a megfelelő szerzőket, akik kellőképpen humorosan tudták megközelíteni a hungarikum témáját, és a szövegekhez kapcsolódva jöttek a képek.
Nem ám csak egy, hanem rögtön hatféle Kis Hungarikumhatározó látott napvilágot, és persze nem csak magyarul, hanem angolul és olaszul is hogy ne csak mi röhögjünk, hanem a külföldiek is. Az ötletgazda elmondta, leginkább az motiválta, hogy olyan diplomamunkát tegyen le az asztalra, ami használható és főleg piacképes. És mivel sokat utazik, tudja, milyen nehéz az adott országra jellemző, vicces és kedves ajándékot hozni a barátoknak, családtagoknak. Olyat, ami túllép a csokin és a hűtőmágnesen. A Kis Hungarikumhatározót a szerzők reményei szerint szeretni fogják a turisták, mérete, ára és kedves színe miatt jó ajándék lehet majd.
A magyarság öndefinícióját jelenleg hat kötet segíti:
A szövegek tényleg viccesek, Ughy Szabina például a Piachatározót úgy nevezett makámában írta meg, (arab, rímes, ritmikus próza) és valóban feltérképezi a teljes budapesti piackínálatot, a biopiactól kezdve olyan alkalmi árusító helyekig, mint a Széll Kálmán tér.
„A Széll Kálmán tér, nekem csak Moszkva
hangokkal van felosztva.Száz forint a paprika ára!
Ez most a legeslegjobb márka!”
A végére pedig még a piaci batyuk kategorizálására is futja a grafikustól, így mindenki igazán magára ismerhet, melyik vásárló típusba tartozik, öko-, vagy háziasszony.
A Kis Kocsmahatározót Dezse Balázs írta. Ő ugyan nem rímekben kommunikál, de attól még irtó vicces, ráadásul alapos, az egész országra kiterjedő határozót írt, így megtudjuk milyen hely a késdobáló, a romkocsma, a falusi kocsma, az egyetemi klub a sportkocsma és a kézműves söröző. Így kiderül például, hogy
„A romkocsmát az különbözteti meg a késdobálótól, hogy direkt néz ki rosszul és nagy részben angol nyelven kommunikál”, a falusi kocsma pedig „kisebb településeken található, gyakran a művelődési ház oldalában, de az sem kizárt, hogy a két intézmény egy és ugyanaz.”
Farkas Ádám írta a Kis fürdőhatározót, ebből kiderült többek között, hogy Magyarország egyike a Föld azon 48 országának, ahol nincs tenger,
"de cserébe jön sok víz a föld alól, amit az itteniek megisznak, vagy belefekszenek.”
Pálinka nélkül nincs magyar ember, tudja ezt Áldozó Krisztián is, aki a Pálinkahatározó szerzője, igazán tudományos részletességgel tudunk meg belőle mindent a gyümölcspálinka fajtákról, a pálinkarégiókról és a pálinkakészítésről. De azért az is kiderül, hogy a pálinkára rájár a rúd manapság, és kezd lassan kimenni a divatból, erősen betett neki például, hogy bezártak a bányák.
A Kis Balatonhatározó az egyetlen, ami jelenleg túlmutat országunk vízfején, Budapesten (szöveg: Hanula Zsolt Péter, aki viccen kívül nem azonos az Index Hanula Zsolt nevű munkatársával), kedvesen és szeretettel mutatja be ezt a nagy tavat, amely minden magyar életében oly fontos szereppel bír. Megtudhatunk mindent a napozásról, a kempingekről, a sportolási lehetőségekről, és az egykori NDK-s turistákról. A könyv megemlékezik olyan nevezetes legendákról, mint a 2012-es jeges hummerezés, (beléd estem, mint Hummer a Balatonba) és nagyon helyesen felhívja a figyelmet arra, hogy a Balatont nem csak nyáron lehet élvezni, hanem télen is. Emellett felteszi az örök kérdést:
Észak vagy Dél? Siófok vagy Almádi?
Legvégére hagytuk a legmagyarabb hungarikumokat, a közhelyeket (szöveg: Vígh Viktória, Áldozó Krisztán). Hiszen nézzünk szembe vele: a magyar ember, egy olyan ember, aki zseni, bánatos, alanyi jogon celeb, mindent erőspistával kér, (csípős mehet?), ezoterikus, önérzetes, lóra termett, és legfőképpen is: iszik. 11,5 liter per év.
Ez egy ilyen hely, így kell szeretni.
Nekünk ez a kedvenc részünk, mert ennek a végén egy közmondás gyűjtemény is van. Ennél persze még többet megtudhatunk a magyarokról a teljes kötetekből, amelyekben legalább akkora jelentőséggel bírnak a grafikák, mint a szöveg. Szabó Zsófi rajzai tökéletesen kiegészítik az írásokat, a kettő együtt lesz igazán vicces. A kiadó jól ráérzett, hogy némely grafika annyira ütős, hogy plakátnak is tökéletes, így több rajzból 42x59 cm-es szitanyomatot is vehetünk.
A Kis Hungarikumhatározók egyelőre kijelölt dizájnboltokban kaphatók (infó itt), és természetesen a repülőtéren is, 1790 Ft-os áron. És Szabó Zsófi azt mondja, nem áll le, hiszen annyi minden van még, ami minket magyarokat jellemez. A kutyák, a sport, a zene, és mindenekelőtt természetesen a puszta.