Nagyjából mindenki az alig egy hete nyílt új kolbászozóról, a Faszaládéról beszél. Miután hosszú napokig emésztgettünk magunkban ezt a nevet, még mindig nem tudtuk eldönteni, hogy akkor ez most inkább vicces vagy inkább borzalmas (én hajlok az utóbbira). A kolbászokat viszont kipróbáltuk, és nem csalódtunk.

Már csak azért sem, mert a Faszaládé mindenképpen egy új műfajt képvisel a pesti street food palettán, hiába gondolhatnánk, hogy most már tényleg mindent lehet enni a városban. Persze léteznek kolbászozók, de nem ilyen végletekig kigondolt és kifinomult kolbászokkal és hurkákkal, mint itt.

A véres hurkáról többen ódákat zengtek, úgyhogy először ezt próbáltuk ki, és valóban ez volt a legfinomabb. A hurka nincs bélbe töltve, tulajdonképpen egy fekete pudinghoz hasonló dolgot képzeljünk el, ami annyira krémes és lágy, hogy a rápakolt almakompóttal együtt már-már olyan érzésünk lehet, mintha csokoládékrémet ennék. Kurucz Attila, a Faszalédé egyik tulajdonosa (állította, hogy a nevet nem ő találta ki) elmondása szerint a vért zsemlével, tejszínnel és hagymalekvárral turmixolják, a végtelenül selymes állag tehát a tejszínnek köszönhető. A hozzá kínált almával és fenyőmaggal tökéletes párosítás, egyszerűen nem lehet rajta mit javítani. (990 Ft)

Kurucz elmondta, legalább egy hónapot agyalnak egy kolbászon, hogy a tökéletes ízesítést kikísérletezzék, éppen ezért nagyon sok változás az étlapon egyelőre nem lesz, de nincs is rá szükség. A koncepció szerint a Faszaládé kolbászaiban csak színhús, zsír és faggyú van, semmi mócsing, a séfek még az inakat is tökéletesen kivágják a húsból, és a darált húst is még egyszer átnézik. Mindez rengeteg időt vesz igénybe, ezért is az átlagosnál magasabb ár, amit máris sokan felemlegetnek a Faszaládénak.

A véres hurka után a budapesti csemegekolbászt és a kacsamájas csirkekolbászt kóstoltuk meg, talán utóbbiért voltunk a legkevésbé lelkesek, valószínűleg azért, mert a csirkekolbászhoz nem vagyunk hozzászokva. Ez egyébként, mint Kurucz elmondta, darált csirkecombból készül, és nagyon fontos, hogy a húst 3-4 fokon kell darálni, miközben a darálót is fokozatosan hűteni kell, csak úgy lehet elérni ezt a tökéletesen sima állagot. A csirkét ráadásul nem is bélbe töltik, hanem a belet körülvevő vékony hálóba, amit kézzel kell tölteni, és nagyon macerás. A kacsamáj talán nem volt elég domináns a kreációban, de a kolbászhoz szuper körtemustár jár, és persze frissen sült kenyér, a tetejét pedig pecsenyelével (jus) locsolgatják. (1390 Ft)

Kóstoltuk még a csemegekolbászt is, ami szintén olyan pudingszerűre van darálva, hogy nem is emlékeztet kolbászra. Így néha egy picit azért hiányzott is a ropogósság, hiszen mégiscsak mócsingos kolbászon nőttünk fel. Az ízben a kömény és főleg a római kömény dominál, francia mustárt adnak hozzá, mert nem találtak itthon olyan minőségűt, amit szívesen tettek volna a kolbász mellé.

Minden egyes kolbászt frissen, faszénen sütnek, úgyhogy legalább tíz perc, amíg elkészül a kolbászunk. Olcsónak valóban nem mondható a Faszaládé, de mint Kurucz Attila többször elmondta, nagyon jó minőségű kézműves termékről van szó, ami máshol nem is kapható a városban, a kolbászokat saját konyhájukon töltik. Az árakat ért kritikákra amúgy már reagáltak is, ebédidőben, déltől háromig, kedvezményes áron, 1480 Ft-ért kétféle kolbászt lehet választani (2x12 dkg), amivel azért már jól lehet lakni. Mi a két kolbászért és a véres hurkáért 3200 Ft-ot fizettünk, és ketten nagyjából jól is laktunk vele. Természetesen nem ettük végig az étlapot, nem kóstoltuk például a citromdisznót, ami egy fehér kolbász, és reszelt citromhéjjal ízesítik a húst, valamint a hely másik specialitását, a marha-bárány kolbászt sem, utóbbit céklával kínálják.  A hurka-kolbászhoz szörp, sör és almafröccs kérhető.

A dizájn is nagyon jól sikerült, különösen a sütő fölött látható „hús” felirat. A hely egyébként annyira kicsi, hogy én alig találtam meg, de nyáron úgyis a teraszon fog torlódni mindenki.

Faszaládé, Október 6. utca 9.