Márk Szonja egy már más nők által is felfedezett utat járt be: sütni kezdett szülés után, amíg otthon volt a gyerekekkel. Mi is írtunk már olyan nőkről, akik a gyerekkel való otthonlét alatt szerettek bele a sütésbe, majd korábbi munkájukat feladva saját cukrászdát nyitottak. Érdekes jelensége ez a mai Budapestnek,

Márk Szonja azonban elég sokat várt. Legalább hét év telt el úgy, hogy csak otthon sütött, és blogot írt, lázasan kísérletezett, ami saját elmondása szerint tényleg azt jelentette, hogy éjjel-nappal recepteket olvasott és süteményeket sütött, amit leginkább a játszótéri anyukák ettek meg. Majd idén márciusban megnyílt a saját helye, az Édesem. 

„Szorongós típus vagyok, de nem is akartam elsietni a dolgot. Nem jól sikerült házi sütiket akarok csinálni, én tényleg évekig kísérleteztem a répatorta, a sajttorta és a csokitorta receptjével, mire eljutottam oda, hogy most már úgy érzem, nem kell belenyúlni. De még most is sok bennem a bizonytalanság, hogy jobb vagyok-e mint mások, vagy mint egy háziasszony?”

Márk Szonja korábban újságíró volt, majd szakmáját elhagyva sütött a Klasszban, a Pastramiban és Four Season-ban is, tehát tényleg elég sokat mindent megtanult a cukrászkodásról, mire oda jutott, hogy egy saját helyet nyit. Közben folytatja a blogolást is, mert mint mondja, fontos neki, hogy mások is lássák, mi folyik az Édesemben. „A nagyobb cukrászdák nagyon féltik a recepteket, a cukrászok sokszor csak egy poszton dolgozhatnak, van olyan, aki évekig csak krémet kever. Nem láthatják a teljes folyamatot, nehogy ellopják a receptet. Ez borzasztó lehet.

Ez, meg a tányérok, teszem hozzá én. Hitka Viktória tányérjait régóta figyelem, nem véletlen, hogy Szonja vele állt össze, amikor az Édesemet megnyitotta. A cukrászda legmeghatározóbb kellékei a feliratos tányérok, amik annyira népszerűek lettek, hogy Hitka Viktória nem győzi festeni egyiket a másik után.

A legelső tányért 2014 elején festette, Mer' a hülyeség, az megy felirattal. A nyilvánosság elé húsvétkor lépett a De hát alig ettél valamit feliratú tányérral, amit feltöltött az Instagramra. A tányéros képből hatalmas hisztéria kerekedett, attól kezdve mindenki ilyet akart magának, máig ez a legnépszerűbb darab. Viki szerint pont abban rejlik a tányérok sikere, hogy egyszerű, nem drága, de mégiscsak egy egyedi képzőművészeti tárgy, amit használni is lehet, hiszen enni mindenki szokott. Bár hangsúlyozza, ő nem ebből és, nem is akar, ezért nem is fest meg bármit megrendelésre. Úgy fogja fel, hogy ez egy alkotás, olyan felirat van a tányérokon, amilyet ő akar. Számára tányérokat festeni egy önkifejező eszköz.

„Nagyon sok politikai feliratú tányérom is van, ha Orbán Viktor megcsókolja Angela Merkel kezét, akkor én festek egy olyan tányért, hogy Kezicsókolom. Amikor Orbán Ráhel nyilatkozott az életéről, akkor az Az vagy, amit megteszel feliratot festettem tányérra. A tavalyi Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán, ami szerintem az utolsó még független képzőművészeti kiállítás volt a Műcsarnokban, az Anya, hogy írják rovásírással, hogy kortárs? feliratú tányért csempésztem be.” De a sor folytatható, a nők elleni erőszakról egy Mindennap, a Simicska-botrányról pedig egy Egy nagy popkorn, és egy kóla lesz feliratú tányérral emlékezett meg.

A tányérokból egyébként tányérnapló készül, amiből ha minden jól megy, kiállítás is nyílik majd. Addig is a Flatlab-ben kaphatók.

Az első tányérok még falidísznek készültek, Hitka Viki sokáig kísérletezett, milyen technikát és festéket kell használni ahhoz, hogy a feliratok ne kopjanak le mosogatáskor. Most porcelánfestékkel fest, és mindent tányért ezer fokon kiéget, hogy jól bírják a gyűrődést. Ez tehát nem az az otthon barkácsolós kategória. A tányérokat sem az IKEÁ-ban veszi természetesen, egyenként halássza össze a megfelelő, régi darabokat. Az Édesembe pedig saját, egyedi darabokat készített, csak sütikérés után derül ki, milyen felirat vagy ábra jutott nekünk. Talán egy őzikés? Vagy egy Már vártalak? Vagy a legnépszerűbb De hát alig ettél valamit?

Miközben beszélgetünk, az Édesemben éppen az egyik legnépszerűbb süti, a citromos pite készül, amit Szonja csatos üvegben tálal. Én egy rebarbarás-epres pitét ettem, nagy sajnálatomra a rugelach nevű, lekváros-magos-krémsajtos zsidó sütemény még nem készült el. Márk Szonja hétfő kivételével minden napját a cukrászdában tölti, még a hétvégét is. Azt mondja, leginkább a gyerekei miatt nehéz ez az életforma, hiszen keveset tud velük lenni. De egyúttal pont miattuk örül, hogy megnyitott az Édesem. Azt akarta megmutatni nekik, hogy képes megvalósítani az álmát.