Davide Deligio tíz éve él Magyarországon, mivel magyar a felesége. Bariból jött Budapestre, szeret itt lenni, és már Dél-Olaszországban is cukrászként dolgozott. Az elmúlt tíz évben sok mindent végigjárt, eltöltött Gianni olasz cukrászatában is öt évet, legutóbb pedig a Jaques Liszt nevű pékségben dolgozott. Ami egyébként az egyik legjobb pékség Budapesten, és garancia arra, hogy Davide tudja, mi a különbség a lisztek között. A croissanthoz nem is használ más, mint olasz lisztet, mert az abból jó.

Egy cukrász azonban a sütemények között tud igazán kiteljesedni, így nem volt nehéz dolga Fahmi Szuzannak, amikor át akarta magához csábítani – így született meg a Dolcissima, egy valóban olasz cukrászda, ami jelenleg Davide Deligio játszótere. A Dolcissima azért tökéletes, mert pont az, aminek mondja magát: egy hagyományos olasz cukrászda. Nincsenek házi piték, magyaros sütik, sem a még mindig iszonyatosan divatos macaron. Csak tradicionális, dél-olasz édességek.

És olyan halál nyugodtan készít mindent, hogy nem is értem, hogy kerül ennyi minden a pultba.

A Dolcissima nem a legjobb helyen nyílt, a Frankel Leó utcában, egy jelenleg kerítéssel lekerített részen. Persze ha egyszer készen lesz a fonódó villamos, akkor könnyen megközelíthető lesz. Az építkezés ellenére az egy hónapja megnyílt helynek már van törzsközönsége. Mint Fahmi Szuzan elmondta, szerencsére nem is keresik a magyaros dolgokat, mindenki az olasz sütikért jön, például a cannolóért, ami a hely egyik specialitása.

A cannolo egy tipikus szicíliai édesség, én mondjuk pont nem szeretem, nekem nem jön össze a kemény, ropogós tészta, az édes krémmel, de nagyon sokan odavannak érte. Az olajban kisütött tésztagyűrűbe ricottás krémet töltenek, a Dolcissimában van kakaós és pisztáciás is (kicsi 300 Ft, nagy 600 Ft). A másik helyi kedvenc, amiért sokan visszajárnak, az a pisztáciás croissant.

Én croissantban is a sima híve vagyok, de azért a főzött vaníliakrémeset kipróbáltam. A Dolcissima croissantja csodás, ropogós, kicsit talán túl zsíros, de ebből látszik, hogy nem spórolták ki belőle a vajat. Ami egyébként francia, a liszt pedig olasz ugye (300 Ft). Aki szeretne tölteléket a croissantba, annak ott helyben töltik bele a krémet, nem azzal sütik tehát. A focaccia a saját készítésű paradicsomszósszal éppel sült, így nem tudtam megkóstolni, sós gyanánt egy kis sajtos rudat ettem, az pont jó volt.

amiből végül három csúszott le (320 Ft), , és a Szicíliából hozott kávé, ami csak náluk kapható Budapesten. Fahmi Szuzan azt mondta, direkt olyan kávét akartak választani, ami a legközelebb áll az olasz ízléshez, az általuk árult kávé főleg kapucsínónak ideális.

Szintén nagyon népszerű náluk a sfogliatelle, amit ricottával és kandírozott gyümölccsel töltenek. Ez is leveles tészta egyébként, kagyló formájúra hajtogatva (120 Ft/darab). Nagyon érdekelt volna még a földimogyorós tart és a vaníliás cristata is, de ezeket nem tudtam megkóstolni. Számomra ezek az aprósütemények tökéletes édességek egyébként, a tortákért nem vagyok annyira oda, de abból is rengeteg féle van, többnyire 600 Ft egy szelet, és természetesen van Tiramisu is. Nagyon sok glutén és laktózmentes sütemény van, illetve közönségnyomásra betört a paleo is, málnás-kókusztejes kiszerelésben. 

Egyik süteményben sincs adalékanyag, se színezék, se térfogatnövelő. A fagyi is házilag készült, ráadásul szentjánoskenyérliszt az alapja, és szintén gluténmentes, édesítésre egy saját készítésű cukorszirupot használnak. Fagyit egyébként a cannolo tésztájába is töltenek, ezt nem nyalni kell, hanem kanalazni, csodálatos ötlet!

Dolcissima, Frankel Leó út 21., Nyitva: 7.30-20.00