Akárhogy mutogattunk, nem szoktunk rá a lopásra. Hiába ettük ki a főtt répát a levesből, nem attól tanultunk meg fütyülni. Akármennyit rosszalkodtunk, senkit nem vitt el a zsákos ember, de még csak Kun Béla sem. Nem lettünk vakok, amiért magunkhoz nyúltunk, és bátran lenyeltük a meggymagot is, mégis itt vagyunk. Cikkünkben szüleink és nevelőink legrosszabb dumáinak eredtünk a nyomába.
Kollégánknak szörnyű napja volt. Szülei egész gyerekkorában azzal riogatták, hogy fejjel lefelé lógva nem szabad beszélnie, különben elszakadnak a hangszálai, majd nemrég – immár gyakorló apukaként – ismét szóba került a probléma gyereknevelés közben, ezért rákeresett a neten a kérdéskörre, ám letaglózva tapasztalta, hogy semmilyen találat nincs a kérdéskörre. Be kellett látnia: átverték.
Ne vicceljük ezt el! Én egy ötéves gyerek őszinteségével mondtam a páromnak, hogy jó lenne, ha visszafordítaná a gyereket, nehogy elszakadjon a hangszála. Azóta itt ülök teljesen megsemmisülve
– írta.
Természetesen nem ez az egyetlen fals információ, amit anyukák és apukák ezrei táplálnak a csemetéikbe. Az egyik leggyakoribb ilyen bölcselet, amit bizonyára mindannyian jól ismerünk, például úgy szól:
A sárgarépának természetesen semmi köze a fütyüléshez, legalábbis nem született még egyetlen olyan tanulmány sem, amely összefüggést sejtetne a fütyülési képesség és a sárgarépa-fogyasztás gyakorisága között. Vannak viszont olyanok, akik szerint a fütyülés ebben az esetben inkább a pisilésre utal, nagyjából a következő logika mentén:
Ennek hátterében bizonyára a pajzán népi kultúra áll, amely szemfülesen felismerte, hogy a fafurulya és a hozzá hasonló hangszerek az erektáló péniszre emlékeztetnek.
A szerv nemi, és nem vizelési funkciójára utal az is, mikor a gyereknek azt mondják: sok répát kell ennie, hogy jól tudjon fütyülni. Természetesen a répa is formájának köszönhetően kerül a képbe
– írta idén a Nyest is, de azt is hozzáteszik, hogy sehol sem találtak olyan adatot, amely a fütyül igét összekötné a vizeléssel. (Nekem gyerekként egyébként azt is beadták, hogy ne higgyek a répás mendemondáknak, amikor úgyis a görögdinnyétől fogok megtanulni fütyülni.)
Ami viszont nálunk, magyaroknál a fütyülés, az a briteknek és az amerikaiaknak az éjjellátás, az angolszász nyelvterületeken élők ugyanis úgy tartják, hogy aki sok répát eszik, az jól lát majd a sötétben. Az elméletet az magyarázza, hogy a sárgarépa színét adó karotin az A-vitamin elővitaminja, ami köztudottan jó hatással van a látásra.
A téves hiedelem a második világháború idejéhez kötődik, amikor a brit királyi légierő új radarrendszert fejlesztett ki, amit titokban szerettek volna tartani, ezért azzal magyarázták az éjszakánként cirkáló náci repülők tömeges hatástalanítását, hogy pilótáik rengeteg sárgarépát fogyasztanak.
A dezinformáció szülte szóbeszéd annyira meggyökeresedett, hogy azóta tévhitként tartja magát Nagy-Britanniában. Egy MTI által idézett, 2006-os felmérés alapján a brit felnőttek 89 százalékát hitegették hasonló tévhitekkel gyermekként, és 83 százalékuk tovább is adta ezeket. Az ötös toplistán a fogtündér, a hajgöndörítő kenyérhéj mellett a látásjavító répa is az élmezőnyben szerepel
– írja az Urban Legends.
A vaksötétben tehát nem fogunk jobban látni tőle, de azért megéri a továbbiakban is sárgarépát rágcsálni, hiszen tényleg sok A-vitamint tartalmaz, aminek számos kedvező hatása van. Túlzásba viszont ne essünk, mert az A-vitamin túladagolása rendkívül veszélyes: a hányás, a hasmenés, a fejfájás és a homályos látás mellett akár halált is okozhat. Ez akkor derült ki, amikor néhány sarkkutató a jegesmedvék májával lakott jól, ami igen nagy mennyiségben tartalmaz A-vitamint.
"Ne igyál annyit, mert béka nő a hasadba!" – mondogatták a szüleink, és egyrészt igazuk volt, hiszen a túlhidratáltságba, más néven vízmérgezésbe, akár bele is halhatunk (ilyenkor felhígulnak a tápanyagok, és már nem tudják ellátni a feladatukat a szervezetben), másrészt viszont tévedtek, hiszen akármennyi vizet is fogyasztunk, bélrendszerünk sosem fog életet adni egyetlen békának sem. Folyadékra viszont szükségünk van, különösen ekkora hőségben, úgyhogy igyunk rendszeresen!
Bizonyára sokunkat figyelmeztették arra is, hogy ne nyelje le a meggymagot, mert meggyfa nő a hasába. Sőt, akik igazán meg akarták ijeszteni a gyerekeket, azok még azt is hozzátették, hogy:
a törzse kibújik a szádból, a füledből meg az ágai hajtanak ki!
Teljes rémálom, pláne egy gyerek számára. A szóbeszéd még a Fecsegő tipegők című rajzfilmsorozat készítőit is megihlette, igaz őket nem a meggy, hanem a dinnye magja inspirálta, amit a mindig félős Chuckie nyelt le véletlenül az egyik epizódban. A picik a baleset után összezsugorítják magukat, majd magfelderítő expedícióra indulnak Chuckie bélrendszerébe, a gonosz Angelica azonban még locsolókannát és növénytápot is visz magával az útra, hiszen arra pályázik, hogy a dinnye belülről szaggassa szét az egyébként is halálosan parás kisfiút. A kalandok végére kiderül, hogy Chuckie csak álmodta az egészet, az ominózus dinnyemagot pedig jóízűen büfögi fel.
És ha már a nyelésnél tartunk: a rágóval is vigyázzunk, mert ha esetleg leszalad a torkunkon, összetapasztja a beleink! Legalábbis ezzel riogattak bennünket. A túlzásba vitt rágózás idén egy 19 éves lány életét követelte: a boncolás során Samantha Jenkins gyomrában több rágógumiból álló csomót is találtak, halálát mégsem pontosan ezek, hanem a krónikus ásványianyag-hiány okozta. A patológus azt mondta, hogy a létfontosságú só, kalcium és magnézium felszívódását a lány gyomrában lévő akadályok, valamint a rágóban lévő édesítőszerek hashajtó hatása együttesen akadályozta, ami miatt az agya megduzzadt, majd meghalt. A belei viszont nem ragadtak össze.
A felnőttek olykor egészen röhejes indokokkal magyarázzák tiltásaikat. Például mekkora égbekiáltó ökörség már azt mondani egy gyereknek, hogy
Ne mutogass, mert rászoksz a lopásra!
De most komolyan: ismer bárki is olyat, akit a különböző kézmozdulatai és gesztikulációi tettek volna bolti szarkává?!
Szerencsére nem csak az én csőrömet bökte ez a böszmeség, így a Mindenki egyéniség, én nem! nevű mikroblog gazdája is kifakadt:
Függetlenül attól, hogy ez mekkora baromság, mostanság olyanokkal csapom el az időt (és az ismeretséget), hogy összeszorított fogakkal, szigorúan rászólok emberekre, gyerekekre, öregekre:
Ne mosolyogj, mert rászoksz a lopásra! vagy Ne integess, mert rászoksz a lopásra!, esetleg Ne csókolózz, mert rászoksz a lopásra ésatöbbi.
De kezdek kifogyni. Senki nem csinál semmit.
Ugyanígy sokunkat vegzálták azzal, hogy ne játsszon a tűzzel, különben bepisil. Ennek főleg a vén banyák voltak a mesterei, és több olyan esetről is hallottam, amikor végül nekik lett igazuk. Ennek ellenére magával a tűzzel való játszadozás nem vezet vizelettartási gondokhoz, állítólag csupán arról van szó, hogy amikor hátrébb állunk a tűztől, kicsiny, felhevült testünk vizelési ingerrel reagál a hőmérséklet-különbségre.
És ha már a nemi szervek közelében járunk: a legrosszabb szentfazekak arról is szívesen papoltak, hogy ha magunkhoz nyúlunk, megvakulunk. Abba persze valószínűleg nem gondoltak bele, mit szól ehhez az a 285 millió látássérült, aki a Földön él. Közülük 39 millió teljesen vak, 246 millió pedig gyengénlátó.
De ezek az álszent erkölcscsőszök nemcsak a látás romlását kötötték az önkielégítéshez, hanem a meddőséget, vagy a hirtelen szőrösödni kezdő tenyeret, a lerohadó nemi szervekről nem is beszélve. Sőt, a történelem olyan 18. századi esetről is tud, amely során 22 férfit ítéltek csoportos maszturbáció vétke miatt kötél általi halálra. A valóság ezzel szemben az, hogy a maszturbálás oldja a stresszt, jobban alszunk, illetve kevesebbet forgolódunk tőle, természetes fájdalomcsillapító, és a férfiak esetében csökkenti a prosztatarák kockázatát is.
Szinte határtalan egyébként, hogy a szülői-nevelői fantázia mennyi őrült elméletet képes szülni. Olvastunk olyat is, aki azt adta be a gyerekének, hogy:
A Lánchidat éjszakára betolják az Alagútba. Nem, nem hazudok, tényleg meg lehet csinálni. Ha nagyobb leszel, egyik éjszaka megnézzük.
Ám nem csak nálunk megy ez, például az amerikai sajtóban is egészen röhejes példákat lehet olvasni. Néhányat idézünk is:
És akkor még nem is beszéltünk az olyan gyermekijesztőkről, mint a vasorrú bába (egyes helyeken: vasfogú bába), valamint annak férfi megfelelője, a rézfaszú bagoly – utóbbit a kultikus Spatzen Jodler Sextett is megénekelte.
Ezek, valamint a hozzájuk hasonló rémlények, szintén azt a célt szolgálták, hogy befogják velük a gyerekek száját. Hiszen aki nem viselkedik jól, azt majd jól elviszi valamelyik, esetleg ezek egyik variánsa, például a zsákos ember, a török, a tatár, a mókár, a mumus, a kókó (bácsi) vagy a vasas cigányasszony. Sőt, Balázs Géza gyermekijesztőkről szóló írásában még meredekebb példákat is említ: Kun Bélát, zsákos zsidót, aranyfaszú sast és kezetlen, lábatlan Jankót.
A megijesztésben, az ijesztegetésben erő, hatalom van. Aki mást sikeresen megijeszt, abban félelmet kelt, egyúttal annak fölébe kerül. (...) A szavakkal való ijesztegetés a szavak erejének, hatásának (perlokúciójának) a bizonyítéka
– magyarázza a nyelvész, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a rémisztgetések bizonyos esetekben akár traumát is okozhatnak a gyerekek számára.
Hát ennyit a gyermekkorunkat megkeserítő, galád felnőttekről, akik valószínűleg bele sem gondoltak, mennyi sebet okozhatnak az idióta tréfálkozásaikkal, és ahelyett hogy megmondták volna a tutit, inkább mindenféle válogatott ostobaságokkal vezettek meg bennünket. És amikor a bandzsítottunk vagy egyéb hülye pofákat vágtunk, akkor sem maradtunk úgy, hiába figyelmeztettek erre minket.
Ha önnek is vannak hasonló élményei, írja meg nekünk kommentben bátran!