Szőnyi Anna a MOME építész szakán végzett, de már nyolc éve Abu-Dzabiban dolgozik egy építészirodában. Terveiből most egy komplett utcai bútorcsalád készül Dubajban, a bumeráng alakú, mozgatható padokért az egész világ odavan, hamarosan elkezdődik a sorozatgyártása is. Szőnyi Anna a Design Hétre utazott haza, jött vele a pad is, amit egy hétig meg lehet csodálni Budapesten.
Összefoglalod röviden a pad történetét?
A Dubaji Kulturális Minisztérium írt ki egy pályázatot a Dubai Design District keretében, a közterek megújítására. Ülésre alkalmas installációra szólt a kiírás, tehát nem padot, hanem kifejezetten installációt kértek. Az eredeti ötlet a deformáció volt, hogy legyen egy szürreális pad, ami különböző irányokba elkezd mozogni, és ebből alakult ki a végső ötlet. Közel 130 pályázóból végül hatot választottak ki, és prezentálni kellett, hogy hogyan valósítanám meg. Végül én kaptam meg a megvalósításra szánható összeget, ez volt a fődíj.
Az IDO pad szeptember 25. és október 4. között látható a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Hybridart szervezésében. A Hybridart régóta dolgozik azon, hogy magyar tervezők műveit megismertesse és eladja Dubajban.
Szőnyi Anna padja nemcsak jól néz ki, de hatalmas újítása, hogy ülőrésze mozgatható, így a bumerángszerű fa ülőrészek legyező alakban ide-oda forgathatók annak függvényében, hogy hogyan akarunk ülni rá. A pad maga 3,6 méter hosszú, és ezen 73 darab, bumeráng alakú, tömör fából készült elem helyezkedik el. A tervezőnő szerint a mozgatható pad a városok dinamizmusára reflektál, másrészt az derült ki, hogy az emberek imádják forgatni az elemeket, és a saját kényelmükre formálni a padot. Szőnyi Anna szerint a pad egyszerre esztétikus és szoborszerű.
Dubajban azért jóval kevesebb a köztér, mint nálunk, nem?
Igen, ezt ők is tudják, és ezen szeretnének változtatni, ezért volt ez a pályázat is. Dubaj nagy részén több a külföldi, mint a helyi, egy nemzetközi hely, 4-5 millió lakossal, és próbálják egyre inkább élhetővé tenni a várost. Tény, hogy négy hónapig elviselhetetlenül meleg van, ilyenkor mindenki beszorul a plázákba, de a maradék időben kellemes az idő, sokat lehet kint lenni.
Éppen ezért most már például nem is lehet zárt plázákat építeni, mindennek nyitottnak kell lennie. Elkezdtek kültéri bevásárlóközpontok épülni. Az építészirodánál, ahol én dolgozom, például szintén ez a cél, hogy nem építünk semmilyen beltéri bevásárlóközpontot. Most már szándékosan építik úgy az épületeket, hogy legyen sétálórész, kezdenek szaporodni a kávézók, éttermek.
Én is olyan részen lakom, hogy lehet sétálni, le tudok menni boltba, étterembe, vagy a tengerpartra. Nagyon jók már az éttermek, a helyi konyha a libanonihoz áll közel, de mindenféle étterem van, és a legtöbb ember el is jár enni. A kaja is iszonyú nagy biznisz lett, próbálnak turista programokat tenni az épületek mögé.
DYNAFANNING SYSTEMS - BUMERANG BENCH AT DDD from ANNA SZONYI on Vimeo.
Mi változott, amióta te ott laksz?
Most épült fel az egész város, megépült például a Birdzs Kalifa, amikor jöttem, még semmi sem volt a helyén. (Ez jelenleg a világ legmagasabb épületének számít, 828 méter magas.) Felépült az egész belvárosi rész, ott sem volt még szinte semmi, lett metró, villamos, mindez nyolc év alatt.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy vannak különböző befektető cégek, és övék egy-egy bizonyos városrész, ők fejlesztgetik ezeket a részeket. Van pár olyan tér, ami az önkormányzathoz tartozik, és ők is fejlesztenek nyilván, de az nem olyan magas színvonal. A város állandóan változik, az utak, az emberek is folyton cserélődnek. Ez az állandó változás és folyamatos mozgás ihlette a pad ötletét is.
Sokan szenvednek az ottani élettől, te viszont már nyolc éve kint vagy.
Én szeretek ott lenni, tök jó ott élni, bár nyilván sok minden hiányzik, ami Európában van, főleg a kulturális élet, az is most van még kialakulóban. Szinte mindenki külföldi, ezért mindenki úgy van ott, mint egy látogató, ezért teljesen máshogy viszonyulnak egymáshoz az emberek, nehezebben alakulnak ki barátságok. De az életszínvonal például sokkal jobb, nem is lehet összehasonlítani a kettőt.
Van egy-két barátom, aki ott van, amióta én. Engem a szakmai lehetőségek vonzottak, mindig azt mondtam magamban, hogy na, még ezt a munkát lezavarom, aztán hazajövök, de aztán mindig jött egy újabb kihívás.
Miben mások a lehetőségek, mint egy itthoni irodánál?
Főleg a lépték. Minden sokkal nagyobb és sokkal gyorsabban elkészül, mint itthon, és sokkal nagyobb a szakmai szabadság. Meg lehet álmodni dolgokat, és az meg is valósul.
Mi az, amit a te nevedhez köthető és megvalósult?
Terveztem például modern lakóházakat, kisebb villákat helyieknek meg ott élő külföldieknek is, és azok meg is valósultak, aminek nagyon örülök. De nyolc év építészeti szempontból nem nagy, mert az építészet egy igen hosszadalmas folyamat és nagy csapatmunka. Éppen ezért szeretnék is áttérni a bútortervezésre, főleg hogy a padnak ekkora sikere lett. Vannak új ötleteim, és szeretek buherálni dolgokkal. Fejlesztem tovább a padot is, hiszen van még benne egy csomó lehetőség.
Mi lesz a pad jövője?
Van már hozzá kivitelező és egy francia gyártó, és új nevet is kapott, IDO néven kerül forgalomba, ami a magyar idő szóból jön, - ez is a változásra utal. Lehetőség van sorozatgyártásra, így bárki rendelhet belőle.
Egy rendelés már befutott, egy dubaji bútorgyűjtőtől. De elvileg a világ minden táján fognak árulni, különböző méretekben kapható, a legnagyobb 360 centiméteres, ami most ki van állítva a MOMÉ-n, az 240 centiméter. Nyilván minél nagyobb, annál jobban néz ki. Jó lenne belőle itthon is pár darab, a felújított Széll Kálmán térre képzeltünk el egyet például, majd meglátjuk. Budapest elég jól áll szerencsére közterekkel, csak sajnos nagyon koszos. Ha minden tisztább lenne, már sokat dobna a helyzeten. Dubaj annyira tiszta, hogy nem is összehasonlítható a kettő.
Nem félsz, hogy szétcincálják a padot?
Az a tapasztalat, hogy ha valamin látszik, hogy szép és jó minőségű, azt az emberek is tisztelik, és nem rongálják meg.