Nagyon kevés dolog nyújthat vigaszt a nyár elmúlta fölött érzett fájdalmunkban: jön a munka, a rosszabb idő és a korán kelés. Van azonban egy-két olyan dolog, ami segíthet. Az egyik ilyen hely a Tábla, ami nagyon okos módon éppen az iskola és munkakezdésre időzítve nyílt meg szeptember 5-én. Mivel ez nekem már egy nagyon rohanós hétfő reggel volt, nem reggeliztem, így pontosan 11.30 perckor, nyitásra meg is érkeztem a Dohány utcai helyre. Azt hiszem soha nem voltam még olyan étteremben, aminek én voltam a legeslegelső vendége.

Két dolog miatt néztem ki magamnak. Egyrészt a Tábla az Esca kistestvére, az Esca pedig a 25 éves Fehér Gábor séf egyszemélyes étterme. Az egyik legizgalmasabb projekt idén aki egy kicsit is érdekelődik a gasztronómia iránt, egészen biztosan hallott már róla. Fehér Gábor tényleg egy személyben csinál mindent, egyszer már egyeztettünk is egy nagy beszélgetést, amin csak én jelentem meg, mert Fehér Gábor éppen elugrott a piacra vásárolni. Ezt persze nem szemrehányásból mondom, hanem annak bizonyítékaként, hogy tényleg szinte mindent egyedül csinál, és még a piacra is ő jár.

Az Esca egy erősen fine dining vonalú vacsorázó hely, igen hamar népszerű lett, miden este megtelik. Fehér Gábor azonban szeretett volna egy ennél lazább, kifejezetten ebédelős helyet, és mivel meg tudta szerezni a szomszédos helyiséget, kitalálta a Táblát. A koncepcióért én oda vagyok:

Ebédelni 11.30 és 3 között lehet, illetve amíg el nem fogy a kaja, vacsora pedig már nincs, este a hely borozóvá alakul.

Az első, ami a Táblába lépve feltűnt, hogy ismerve Fehér Gábor és az Esca vonalát, az ebéd feltűnően olcsó: a két előétel, a gombakrémleves pancettával 650, a zöld fűszeres borjúmájas pedig 750 Ft. Nem sok olyan, kifejezetten jó étterem van, ahol 650 forintért lehet levest kapni, sőt ezer alatt bármilyen előételt. De még a spenót lágy tojással, ecetes szardíniával is csak 950 Ft. Nincsenek elszállva a főételek ára sem, a rizottó és a fekete kagyló 1350, a marhapofa pedig 1650 volt. Így gyakorlatilag 2000 Ft-ból lehet enni egy elő- és egy főételt, ami hihetetlen egy ilyen helyen, desszerttel együtt mondjuk 2500-ből kijövünk.

És akkor most lássuk az ízeket: a borjúmájas elmondhatatlan: nem csak szép, és fantasztikus a tálalás, minden hozzákínált apró finomság harmonikus, az ecetes hagyma, a zöldhagyma a kapribogyó és a belekevert fűszerek. Házi sütésű fehér és fügés kenyérrel érkezik, egyszerűen remek. Aztán jön a marhapofa polentával: ez is, hogy úgy mondjam elég jól néz ki, a marhapofa omlós, érezni a bor ízét, a polenta lágy, szinte tejszínszerű, benne egy egészen más textúrájú keményebb kukoricás szelet, hibátlan.

Beleettem azért a rizottóba is: cacio e pepe, azaz pecorino sajt és jó sok bors. A cacio e pepe mártás talán nálunk kevésbé ismert, de most különösen menő, hiszen a jelenleg a világ legjobb éttermének megválasztott olasz étterem, a Osteria Francescana séfje, Massimo Bottura hozta ismét divatba. (Tudják, ő az, aki a szegényeknek is főzött Rióban). Bottura ezt a rizottót is szociális indíttatásból kezdte el nyomni, a szósz eredetileg spagettivel készítették, de a 2012-es modenai földrengés után nagyon sok rizs- és parmezánraktár megrongálódott, ezért Bottura éttermében ebből főzött rizottót, hogy ne menjen kárba a készlet. Na, hát ezt lehet most itthon is kipróbálni a Táblába, ha éppen Fehér Gábor is úgy gondolja.

A Táblát egyébként nem egyedül viszi, itt van egy segítője, aki az útmutatásai alapján dolgozik, az aznapi kínálatot mindig meg lehet nézni előre a Fcebookon. Tényleg miden nap más a kaja, és nehezen hiszem, hogy lehetne hibázni. Szerdára például már sütőtök krémleves volt gyömbéres kacsamellel, füstölt tojáskrém, spenótos rizottó és thai sertésoldalas, - nagyon nagy hangsúlyt helyeznek a vega vonalra. Összesen nyolc asztal van, így nem tudunk garanciát vállalni, hogy biztosan beférnek - meg nyilván egy helynek sem tesz jót, ha megrohamozzák, ezt érdemes figyelembe venni. De az Tábla az a hely, amit mindenkinek ki kell próbálni.

Egyetlen negatívumként sajnos muszáj megemlítenem az adagok méretét, pedig utálom, ha valaki ezzel hozakodik elő. Nem is vagyok a nagy adagok híve, de a májas és a marhapofa után gondolkozás nélkül kértem ki a desszertet, jól tettem: ropogós tésztájú, kifejezetten savanykás, szilvás pite, ami az ebéd megkoronázása volt. A három fogás ellenére úgy éreztem, ha nem ettem volna pár szelet kenyeret az előételhez, azért maradt volna hely a gyomromban, igaz kifejezetten éhesen érkeztem.

Minden más egyszerűen tökéletes a Táblában – a dizájn, a kaja, a hangulat, és a személyzet is, a kiszolgálás pedig nagyon gyors, tényleg igazi menüzős hely. Nagyon hiányzott már.

Márga

Én nagy Márga-rajongó vagyok, imádom a csopaki éttermet, és nem csak a gyönyörű kilátás miatt. Igaz főszezonban eddig nem merészkedtünk el hozzájuk, csak májusban és szeptemberben, de mindig nagy élmény volt, nagyon jó volt a kaja, kedves a személyzet, jó a bor. Így nagyon örültem, amikor kiderült, hogy Pesten is lesz már Márga, és benne ebéd menü is.

Itt fix ára van a menünek: két fogás 2850, három fogás 3450 Ft. Ami első ránézésre sokkal drágább, mint az előző, gondolja rögtön az ember, a valóság azonban az, hogy itt két fogás után már csak azért kértem desszertet, mert iszonyúan kíváncsi voltam a napraforgókrémre.

A pesti Márgának is érdekes a sztorija, az étterem a Lou Lou helyén nyílt meg, az ugyanis bezárt. Deli János tulajdonos azonban - aki a csopaki Márgának is ötletgazdája, oda meg a Mákból került - átvette a Lou Lou séfjét, Horváth Ákost. Ami valószínűleg jó választás volt, hiszen a Lou Lou eddig is nagyon jó étterem volt - nem is olyan régen példáéul mi is méltattuk. Horváth azonban lelkes, hogy most kicsit lazábban, bisztró keretek között mozoghat.

Az ebéd is teljes bisztró hangulatban telik: elsőre gombakrémleves érkezett mandulával. Kifejezetten erőteljes a mandula íz, nagyon jól illik gombához, a leves könnyű habos. Másodikra a stefániát kérem ki, sült burgonyapürével. Bár az árpagyöngyrizottó is nagyon izgatott, de amikor Balatonfenyvesen jártam az angus farmon, felhívták rá a figyelmemet, mennyire finom, ám kevésre becsült része a marhának a stefánia - ami az állat lapockája, és nem egyenlő a vagdalttal! Így itt is meg akartam próbálni.

A stefánia mángolddal érkezik és az említett pürével, finom, a hús talán kicsit sokat állt, de omlós, puha. A menühoz választható volt még az említett árpagyöngy rizottó erdei gombával, illetve harcsa paprika mártással és kukoricával, szerintem ezekben mindenki talál kedvére valót. Mindegyik fogás kiadós, bisztrós ebéd, tökéletesen jól lehet vele lakni, ráadásul az árban benne van egy pohár szörp vagy fehér bor is, így már nem lehet belekötni a 2850 Ft-ba egyáltalán. A narancsos napraforgókrémet már csak mohóságból kértem ki, hozzá fagylalt, ropogós tészta, finom. Egyetlen kellemetlen emlék az ebéd előtt, a kenyérhez hozott vaj, ami némi mellékízzel érkezett.

A Márga persze koránt sem csak ebédelős hely, sőt! Az esti étlap is vonzó, bár nekem talán túlságosan hús központú: kacsamell, házinyúl, bélszín, vaddisznó, húsmentes kajának az árpagyöngy rizottó kérhető, illetve fogas, ami viszont elég különleges: haltejes derelyével adják. Én azért hozzácsapnék még legalább egy hal és húsmentes, vega ételt az étlaphoz.