A kutyaszeretetem miatt nagy lelkesedéssel indultam el a versenyre, de amikor szembesétált velem az első feszült kozmetikus és leginkább egy dísztujára hajazó kutya, elgondolkodtam, hogy tényleg kimerítően ismerem-e a kutya fogalmát.

A versenyen megtudom, hogy kozmetikai szempontból a kutyáknak két fajtája létezik, és ezért a versenyen is ez a két fő kategória van: a trimmelhető, és az ollóval kozmetikázható kutyák. Magyarul azok a kutyák, amiknek durvább a szőrük, ezért egy kőre hasonlító érdes felületű eszközzel nyírják, és azok, amiknek lágyabb, ezért őket lehet ollóval vágni.

A Magyar Bajnokságon idén összesen négy kategóriában lehetett indulni. Délelőtt szerepeltek az uszkárok és szetterek-spánielek, délután pedig a fajtatiszta, ollóval vágott, és a trimmellős kutyák. A verseny tétje a világbajnokágra való kvalifikáció is volt egyben, ahova öt magyar versenyző egy csapatként juthat ki.

A két fő kategóriát megismerve várom a csillag alakra borotvált hátú és a rózsaszínre festett kutyákat, de a Magyar Kutyakozmetikusok Országos Egyesületének elnöke, Kósa Krisztina felvilágosít, hogy ez a verseny nem olyan, mint a klasszikus kutyakiállítások, itt showgrooming zajlik. Ez azt jelenti, hogy fajtastandard szerint nyírják a kutyákat, tehát

mégis a verseny fontos eleme a megjelenés és a kutyával kialakított összhang. Kriszta azt is elmondja, hogy ahhoz, hogy valaki elindulhasson a versenyen, Magyarországon nem kell, hogy kutyakozmetikai képesítéssel rendelkezzen, a kutya szőrére nézve viszont vannak előírások, amelyeket be kell tartani.

„Egy ilyen versenyre nem jöhet úgy kutya, hogy két hete elő volt nyírva, tehát itt fontos az, hogy egy hathetes szőrben lévő kutyáról beszéljünk” - mondja. A pontozásnál az is számíthat, hogy mennyi szőr van a padlón, mekkora változás ment végbe a kutyán a kezelés alatt, tehát ne próbáljunk meg takarítani.

A mezőnyben feltűnően sok a külföldi, van közöttük lengyel, belga, ukrán, francia és olasz származású is, akiket a kutyakozmetikus elnök, Kósa Krisztina szerint azért vonzott hazánkba a verseny, mert az Európai Kutyakozmetikai Szövetség elnöke, Umberto Lehmann és elnökhelyettese, Denys Lorrain alkotja a zsűrit. Ők hatalmas neveknek számítanak a szakmában, Denys Lorrain felsorolta, hogy ő milyen szempontok alapján pontoz:

„A fő kritérium az a fajtastandard szerint való vágás, de emellett természetesen számít a technika, a minőség, a prezentáció – mint látjátok, sokan szép szőnyeget tettek a kutyák alá –, de az is nagyon fontos, hogy mekkora a változás, amely a kutyán végbement a kozmetikázás után. Ha készen jönnének ide a kutyák, akkor nem lenne mit pontozni.”

Az ilyen versenyeken kicsit talán szkeptikusak lehetünk a kutyákkal való bánásmódra gondolva, de Lorrian szerint az a legnagyobb hiba, amit egy versenyző elkövethet, ha rosszul bánik a kutyával, ezért az állattal való bánásmódra is figyelnek a pontozásnál.

Megkezdődnek a verseny előkészületei, felállítják az asztalokat, a kutyákat fésülgetik, de vágni vagy nyírni ekkor még szigorúan tilos. Kiderül sok kozmetikusról, hogy egyben a gazdi szerepét is ők betöltik, de van olyan kutya is, akinek a gazdája csak a kispadról nézi az eseményeket, és onnan próbálja nevelni kutyáját. A kisebb méretű kutyák nyírására két óra van hagyva, míg a nagyobb testűekre kettő és fél. Mielőtt elindul a tényleges rajt még beszélgethetek a versenyzőkkel arról, hogy milyen egy megfelelő kutya egy ilyen versenyre. Az elsődleges szempont az, hogy jó legyen a szőre, szép legyen maga a kutya is, de a habitus már csak másodlagos, éppen ezért kiállítási kutyák mellett kicsit neveletlenebb hobbikutya is akad a mezőnyben.

Amikor elindul a verseny, már nem lehet bemenni az asztalok közé, és csendben kell lennünk. A kozmetikusok gyors és határozott mozdulatokkal esnek neki a kutyák szőrének. Az első egy óra után a kutyák fáradni és mozgolódni kezdenek. Van, amelyik leül, vagy épp menekülni próbál, de van olyan vérprofi is, aki mozdulatlanul állja végig a két órát. A zsűritagok eközben folyamatosan mászkálnak az asztalok között, a feszültség pedig fokozatosan nő, a kutyák egymásra morognak, de a kozmetikusok meglepően türelmesek. Kibontakoznak az első alkotások, a laikus szemlélő pedig a padon ülve sóvárog a puha szőrök láttán, de hozzájuk érni természetesen továbbra is tilos.

Mivel arra vonatkozó szabály viszont nem hangzott el, hogy a versenytérben lehet-e fogyasztani, ezért a bejárathoz félrehúzódva megpróbálkozok egy szendviccsel. A kutyák profik, vagy csak nem működik náluk a pavlovi reflex, ugyanis rám se néznek, békésen megvacsorázhatok. Az idő lejártával a versenyzők az asztalok között cikázó zsűritagok háta mögött még lenyesnek egy-két nem odavaló szőrszálat, de aztán mindenkit figyelmeztetnek, hogy tegyék le az eszközöket.

A délutáni két kategóriából 3-3 eb jut tovább, akik a délelőtti döntősökkel sorakoznak fel egy végső eredményhirdetésre. Itt már mindenki dobogós, a kérdés az, hogy kié-hanyadik hely. Jó hír, hogy laikusként is könnyen meg lehet tippelni, hogy ki számíthat a kupára, de maguk a versenyzők sokszor meglepődnek, a délutáni ollós kutyák kategóriájának egyik döntőse például egy olyan versenyző lett, aki az idő lejárta után azt mondta, hogy neki még kellett volna egy óra, hogy befejezze.

A mezőny mind a zsűri, mind a szervezők meglátása szerint kifejezetten erős volt, ezért nagy dicsőség, hogy két kategóriában is magyar versenyzők végeztek az első helyen. A spániel és szetternyírásban Locskai Gabriella lett az első, a fajtiszták ollónyírásában pedig Plásztán Kata.

(Címlap- és borítókép: Szinok Klára/Index)