Nem csak jó hamburgert tudnak készíteni a Zingnél, úgy tűnik, a marketinghez is értenek, hiszen sikerült megszerezniük reklámarcnak Kenderesi Tamást. Pedig a McDonald's vérig sértődött a riói olimpia alatt, hogy egyes éttermek ki akarják sajátítani a 200 pillangón bronzérmes Kenderesi sajtbureszes nyilatkozatát, egy ideig úgy tűnt, per is lesz a dologból. A Zing aztán  okosan várt, amíg véget ért az olimpia, és meg is kaparintotta a fiatal úszót, aki csütörtökön megsütötte és megette az első wagyu marhából készült burgert a Zing új, még ki sem nyitott éttermében. (A japán marhafajta nevét a magyar helyesírási szabályzat alapján vagjúnak kellene írni, de a cikk kedvéért maradtunk az angolos, nemzetközileg ismert átiratnál – K. Gy.) Kenderesi sütögetése és a wagyu marhás hamburger hírére annyi ember sereglett össze a Nádor utcában, hogy szerintem akkor sem lennének többen, ha a miniszterelnök bejelentené, hogy kiáll a Kossuth térre, és elkezd kérdésekre válaszolni.

Kenderesi egyébként kérdésünkre elmondta, ritkán eszik hamburgert, a gyorséttermi kaja sajnos tilos neki, a sajtburesz csak úgy kicsúszott a száján az úszódöntő után. A Zingnek azonban azonnal igent mondott, mert korábban is evett már náluk, és imádja a hamburgerüket, a wagyuhúsból készült burgernél pedig különösen érzi a különbséget. 

Az angus után tehát újabb magyar tenyésztésű, prémium marhából készít hamburgert a Zing és új éttermet is nyit jövő héten, a Nádor utcában. Az angus marháknak már szenteltünk egy külön cikket, így igazán megérdemel egy kis elemzést a wagyu marha is: ez egy japán marhafajta, a magyar tarkánál lényegesen kisebb, a rizsföldeken igavonásra használt állat.

Aki nem ért a marhához, vagy nem érdekli, az is azonnal látja, mennyire más, mint egy sima marhahús. Először is csíkos, a húst párhuzamosan átszövik a fehér zsírrostok, ami sütésnél kiolvad, és a hús tulajdonképpen ebben a zsírban sült meg.

Csak ő éppen a húsában tárolja ezeket a zsírszöveteket, ezért is olyan puha. A wagyu lágy és porhanyós, garantáltan mindenki érzeni fogja majd a különbséget, és ez nem csak duma.

Egyetlen probléma vele, hogy itthon még valódi ritkaságnak számít: csak Zichy Mihály tenyészt wagyu marhákat Pécs mellett. Jelenleg 15 tehén van vágókorban – ennyi a készlet. Zichyék hetente egy tehenet vágnak, a bélszínt meg a hátszínt eladják éttermeknek, a többi részéből pedig hamburgert és steaket süt a Zing. A wagyu hamburgerhús tehát heti egy vágással számolva maximum januárig tart ki, mivel a húst nem érlelik, nem vákuumozzák, frissen használják, nem árt sietni vele. Ez egyben a biztosíték is arra, hogy garantáltan friss húst eszünk. 

A wagyuburger szerintem a Zing eddigi legjobban sikerült hamburgere, és nemcsak a wagyu miatt, hanem mert az egész kreáció tökéletesen lett kitalálva. Legalulra kerül a grillezett ökörszív paradicsom, kicsit ropogós, de azért már jó krémes. Erre jön rá a 150 grammos, wagyuból készült húspogácsa, amit jól meglocsolnak pecsenyeszafttal, majd szerintem a burger legjobb összetevője következik, a kecskecamembert és svájci Gruyère sajt összeolvasztásából készült grillezett sajt, aztán erre a vaszabis házi majonéz. Volt, aki a helyszínen panaszkodott a sajt erős ízére, szerintem nagyon jól eltalálták. Mindez belekerül a vajon grillezett buciba némi ázsiai szósszal. Én nagyon bírom, amikor valaki kitalál egy kaját, és aztán kiderül, hogy az jól működik. Az angusburger finom, de ezt a harmóniát ott nem éreztem – szerintem a wagyuburger egyszerűen zseniális. Amin dolgozni kellene még egy kicsit a Zingben, az a buci, de most ezzel sem volt baj egyébként, hiszen frissen sült ki.

Susánszky Ádám tulajdonos elmondta, nagyon hisznek abban, hogy a jó gasztronómiához szükség van a fenntartható, jó mezőgazdaságra is, ezért is keresnek rendületlenül új magyar alapanyagokat. Ez nem mindig sikerül, a sült krumplit például nem tudja magyar burgonyából készíteni, mert olyan mennyiségben, amennyi neki kell, nem kap, ezért francia és belga krumplit használ. Télen nem tud hazai lenni a paradicsom sem, viszont ahogyan az angusmarha esetén összeálltak a Terra Pannóniával, úgy most sem gondolkodott rajta sokat, hogy belevágjanak-e a wagyuburgerbe. Még akkor is, ha csak az év egy bizonyos szakaszában elérhető ez a hús Magyarországon. (A japánok egyébként annyira féltve őrzik a marhájukat, hogy megtiltották a kivitelét, máig sem tudni, hogyan került négy állat 1976-ban az Egyesült Államokba, ahol ezután álltak neki a tenyésztésnek.)

Susánszky elmondta, az angusburger szerencsére nagyon bejött, sikerült meggyőzni a vendégeket, hogy megér plusz 250 forintot az, hogy szabadon tartott, sokat mozgó, jó minőségű, vegyszermentes húsból készül az ebéd. A wagyunál mondjuk ennél nagyobb lesz a pluszösszeg, 2000 forintba fog kerülni a hamburger, ami az új, Nádor utcai üzlet mellett a Király utcában és a Széll Kálmán téren is kapható lesz.

Na de mi lesz majd az új étteremben, ha elfogy a wagyuburger?

– kérdezhetnénk, és válaszolunk is: különböző steakek. Ez az első helye a Zingnek, ami nem kifejezetten hamburgerező, hanem Zing Kitchen&Co néven nyílt, és bár a klasszikus burgereket itt is lehet majd kapni, fókuszban a különböző marhából készült steakek lesznek, az ígéret szerint mindennap más, amit éppen jó minőségben be tudnak szerezni. A marhaközpontú étlapon egyéb különlegességek is lesznek, például a marhapofával töltött fánk, barna cukros, füstölt paprikás bundában. Illetve minden délben lesz egy pár fogásos ebéd menü is, levessel, szendviccsel.

Az új Zingben külön kávézórész is van, a Casino Mocca pörkölővel álltak össze, akik kifejezetten Zingnek pörkölnek 100% arabica, kolumbiai kávét, El Sonador néven. Erről különösebben sokat nem is szeretnék okoskodni, nekem a világos pörkölésű kávé nem nagy barátom, bár ők azt állítják, az El Sonador inkább közelít az olasz kávéhoz. Aki szereti a kézműves, gyümölcsösebb kávékat és a jó tejet, annak biztosan bejön majd. Bár előre szólok, hogy a wagyuhoz annyira nem illik. 

A Zing wagyuburgerét november 2-től lehet majd kapni.