Olyan régen vártam rá, egy ideje már minden héten többször a Madách tér felé kanyarodtam, hátha megnyílt, és tessék, itt van végre a Beszálló Food Bar, Huszár Krisztián (MÁK, Zona) legújabb helye. Nem szeretek ilyen mondatokkal dobálózni, mert úgysincs sok jelentősége, viszont nyilván többen megsértődnek, de a Beszálló most szerintem a legjobb új hely Budapesten. Eleve,

Kicsit béna ez így, mert nem tudom egészen pontosan megfogalmazni, miért is annyira más ez a hely, de aki elmegy, az érezni fogja. Pici, sűrű és dinamikus, száll a füst meg az illatok, miközben pörög ezerrel az egész. És mennyire jó név az, hogy Food Bar, pont jól kifejezi a lényeget!

A Beszálló egy kéthetes vietnami utazás eredménye, és pár héttel a nyitás után már slágerhely lett, aki bemegy, azonnal rendeli a vietnami gulyást. Elég ritka, hogy egy kis hely alig egy hónap alatt befut és kinevel egy ikonikus kaját is, mint ez a leves. Mikor megérkezem, Huszár Krisztián kivételesen nincs a pult mögött, éppen a testvére főz, miközben Huszár az utcán próbálja begyújtani a füstölőt, hogy 8-9 órára belezárja a húsokat, amíg azok szépen megfüstölődnek. „Nem olyan könnyű begyújtani egy ilyet” - morog, miközben én elképedve bámulok, hogy ilyet is lehet itthon csinálni, húst füstölni az utcán, és mégsem verte még agyon senki egy tetőcseréppel. Meg is kérdezem gyorsan, hogy szerinte hogyan lett ilyen gyorsan ilyen népszerű ez a hely, mire visszakérdez, hogy

„miért, ettél már életedben ilyen jó levest valahol?”

Oké, ott a pont, a vietnami gulyás azonnal lenyűgöz és felvillanyoz, pedig jó ötperces késéssel kaptam meg a fotózás miatt.

Olyasmi, mint a magyar gulyás paprikás alapon, omlós hússal, gyömbéren futtatott répával, de azért az alaplé teljesen más: sok benne a gyömbér, a csili meg a csillagánizs, olyan az egész inkább, mint egy phó, sok-sok zöld fűszerrel, és hoznak is még mellé kis kosárban, rakjuk csak bele a koriandert a meg a lime-ot, ahogy szeretnénk. Én pont ezt is teszem, mellé veszek kis rozskenyeret, a Pékműhelyből jött. Picike az asztal, picike a hely, meghúzom magam, miközben teljesen egyértelmű, hogy ez itt most valami különleges és ennek az sem árt, hogy hát khm, izé, a gulyásban kissé kevés a cucc, némileg több a húsból meg a csodálatos répából jobb lenne.

Akkor már annyira megjön a kedvem a kajáláshoz, hogy a leves után kissé furcsa módon kikérek egy előételt, egészen pontosan a papajasalátát, már csak azért is, mert Huszár elújságolta, hogy reggel vette a papaját a kőbányai piacon. Azt mondja, most már megtalálta azokat a kínai árusokat, akiktől jó árut tud hozni, de nem drágán.

Olcsó helyet akar, miközben szeretné kipróbálni a bátrabb ízeket, a Beszálló pedig nagyjából erről a szól. A papajasalátának például mindenki édes ízt képzelhet, ehelyett jön egy zöld, és inkább savanyú dolog. Van rajta némi ecetes öntet, meg persze zöldfűszer, de amitől maradandó a dolog, az a pirított mogyoró. Ja, és ne a sárga, érett papaját képzeljük el, ez zöld, állítólag más a fajtája is, nagyobb, és nem is sárgul be, de ezt magyarázza majd el inkább Huszár Krisztián.

Aki egyébként azt mondja, pont ilyen helyet akart, és nagyon elégedett. De azért hamarosan egy másik éttermet is nyit majd, egy fine dining helyet Fáma néven, azt nem Pesten, hanem a budai oldalon. A hosszú távú tervek szerint ő lesz majd a Fámában, a testvére pedig marad a Beszállóban, jó pár éve dolgoznak már együtt és elég jól megy. Huszár egyébként sokáig a tér másik oldalán, a Konyhában főzött, előtte meg a Zónában, ott ismerte meg igazán mindenki. 

Na de térjünk rá a főételekre, én bébikukoricát és sült karfiolt kértem házi thai curryszószban. A hangsúly az utóbbin van, a curryszósz selymes, sűrű és csípős, a karfiolt szeretem, a kukoricát szintúgy, nem is vagyok elégedetlen, sőt. A csalódásokat megelőzendő szólok, hogy ez így egy kaja, rizs nem jön hozzá, sem húsféle. És hogy valami húst is egyek, és önöknek tudjak referálni, legyűrtem azért még némi göngyölt csirkét más tányérjából, sütőtökpürével, céklával és rengeteg zöldfűszerrel.

Huszár azt mondja kifejezetten olcsó helyet akart, ezért minden alapanyagnak alaposan utánajárt, hogy jó minőségű is legyen, de ne is túl drága. Az olcsóság mondjuk viszonyítás kérdése, jóllakni 3-4 ezer körül lehet, de több is lehet, ha iszunk hozzá. Én a saláta, leves, karfiolcurry hármast egy zelleres gyömbéritallal egészítettem ki és így azért 5500 Ft volt a számla, - és lehet, hogy ciki, de simán megettem mindent. Kicsit tudatosabban válogatva, és a 700 forintos üdítőt mellőzve azonban ennél olcsóbban is ki lehet jönni. A kötelező vietnami gulyás 1800 Ft, ez mindig van az étlapon, de a benne lévő hús változik. Amúgy tízféle kaja van, ezek mutatnak némi állandóságot, de sok a hirtelen ötlet is.

Miközben én egyre nagyobb lettem, a hely egyre kisebb, az amúgy is szűkös étterem egy órára ugyanis teljesen megtelt. Előfordul simán, hogy várni kell, vagy beülni más mellé az asztalhoz, de ez egyrészt némileg buli, másrészt meg a Beszálló pörgős műfaj, nem kell félni, hogy éhen halunk. Hogy egy borzasztó büntető szóviccel éljek: a Beszállóból nincs kiszállás. Aki egyszer beszáll, bent is marad.

Kipróbálná a helyet? Gondoljon rá, hogy más is így van ezzel, esetleg várjon egy kicsit!