A Mátra az egyik leglátogatottabb és mégis a legkiaknázatlanabb területe Magyarországnak. Pedig minden adott ahhoz, hogy divatos térség legyen: szép, romantikus, nyáron hűvös, és közel van Budapesthez, sokkal közelebb, mint például az évtizedek óta nagyon felkapott Káli-medence, alig nyolcvan kilométer. Az utóbbi időben már kezdett elindulni valami, néhány hatalmas szálloda legalábbis épült, és szerencsére egyre több a hangulatos szálláshely. Galyatetőn épült meg például konkrétan az ország legmenőbb turistaszállója tavaly, ami olyan, mintha egy másik országba csöppentünk volna, és még kajálni is elég normálisan lehet. Ez azt jelenti, hogy nem csak mátrai borzaska van az étlapon, hanem szarvasgulyás, kacsamell meg sütőtökkrémleves is, de ami még ezeknél is fontosabb, hogy van normális kávé.

A Postamester háza pedig pont az a sztori, amit mindenki imád: „A nagymamám bátyjától maradt ránk ez az 1955-ben, vályogból és kőből épült ház. Andor bácsit a Nagyvárad melletti Félixfürdőről telepítették ki a háború végén Kisterenyére, ahonnan az ötvenes években került a mátraszentimrei kétszemélyes postahivatal élére. Innen az elnevezés a Postamester Háza” - mondja a tulajdonos.

És ez a szálláshely aztán tényleg úgy néz ki, ahogy mondjuk egy svéd építészeti magazinban elképzelik a hegyi házakat, és mégis már fejenként 4000 forinttól meg lehet itt szállni. Éppen ezért is több, mint furcsa hogy

Az ország legmagasabban lévő és egyik legromantikusabb régi szállodájában, Galyatetőn például olyan a kaja, mintha maradékokból kapirgálták volna össze és rottyantottak volna rajta egyet, hogy mégse legyen büdös. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy gyakorlatilag nem tartanak helyi bort. A Mátrában.

Ezért is volt nagy öröm, amikor tavaly hallottam, hogy megnyílt Gyöngyösön a Bori mami, rögtön ki is próbáltuk, és bár a kaja a helyi kínálathoz viszonyítva tényleg nem volt rossz, az összbenyomás mégsem volt túl jó. Eltelt egy év, azóta is sokan dicsérték a helyet, így most visszamentünk: megérte. Végre ki lehet jelenteni, hogy ha nem is pont a Mátrában, de a lábánál van már jó étterem.

Hogy miért Bori mami a hely neve, az nekem megtévesztő. A tulajdonos az anyukájáról nevezte el ugyan az éttermet, de az étlap koránt sem a népies vonalat viszi szerencsére, hanem tényleg egy bisztrókonyhával próbálkoznak. Vannak még most is hibák, de az egy évvel ezelőttihez képest teljesen stabilan finoma kaja, jó a kiszolgálás, és jó a hangulat.

Elsőnek marhahús levessel indítottunk (990 Ft). Ropogós répát és házi tésztát ígért az étlap és valóban így volt. A leves erős ízű, finom, a répacsíkok ropogósak voltak, a hús pedig megfelelően elkészített és a tálalásra sem lehetett panasz. Ez egyébként elmondható az összes ételről, míg tavaly az volt a tapasztalatom, hogy még a viszonylag finom kajákat is elég esetlegesen tálalták, rossz volt a tányérválasztás is, addig erre most egyáltalán nem lehetett panasz.

Hogy nem csak véletlenül ettünk jót, azt bizonyítja, hogy háromféle főételt is kipróbáltunk: csirkepaprikást tojásos nokedlivel (2900 Ft), malac hasaalját, ami céklával és lencsével érkezett (2690 Ft), valamint kacsamellet birsalmamás polentával (3990 Ft). Utóbbi volt egyébként a leggyengébb: a hús sajnos langyosan érkezett a kacsa pedig kissé kiszáradva, de annyira jól sikerült a párosítás a selymes birsalmával, hogy az összehatás mégis jó lett. A malac egyértelműen a legjobban sikerült, a hús finom, kellően szaftos, lencsével és céklával klasszikus, de  jó párosítás, a csirkepaprikás esetében pedig a tojásos galuskát emelném ki mindenképpen.

Desszertnek a csilis csokitortát és a sajttortát próbáltuk, egyikben sem volt hiba, és az ebéd legnagyobb meglepetése volt talán, hogy nagyon jó volt a kávé. És még választani is lehet, ha valaki az újhullámos, világos pörkölésű kávé híve, az is van. Majd összesen a levesért, három főételért, két desszertért és két kávéért fizettünk 13 ezer forintot, ami teljesen kellemesnek mondható.

A Bori mamiban szinte teljes egészében helyi alapanyagokat használnak, ami külön örvendetes. Annyira gazdag egyébként ez a tájegység, hogy tényleg rá lehetne építeni több étterem gasztronómiáját is. Van persze alapanyag, amiért messzebb elmennek, de mindent igyekeznek megyén belül megoldani. A sajt például Mónosbélről jön, a pisztráng Szilvásváradról, a mangalica szintén a környékről, az angus marha pedig Pásztóról, ahol a balatonfenyvesi Terra Pannóniának van a húsfeldolgozó üzeme. Róluk már hosszan megemlékeztünk ebben a cikkünkben.

Nagyon ígéretes hely tehát a Bori mami, aki a Mátrában jár mindenképpen próbálja ki, de az autópályáról sem nagy kitérő, ha az M3-on vezet épp az utunk. És reméljük ez még csak a kezdet, és ahogyan egyre több a fiatal borász a Mátrában, úgy beindul majd itt a gasztronómia is.