Ha most fognánk egy csomó embert, és megkérdeznénk tőlük, hogy mi a kedvenc ételük, biztosan rengetegen válaszolnák azt, hogy a pizza vagy a hamburger. És ezzel nincs is semmi gond, ezeket az ételeket azért szeretjük, mert viszonylag egyszerűek, és általában azt kapja velük az ember, amit vár. Az már egészen más kérdés, hogy az elmúlt években az őrült amerikaiaknál hatalmas divat lett ezekből gasztronómiai szörnyszülötteket kreálni – elég megnézni azt a rengeteg cikket (Buzzfeed, Complex, Business Insider, stb.), amik kifejezetten ezekkel a bűncselekményekkel foglalkoznak. Ez az őrület eljutott most Magyarországra is, köszönhetően a Don Pepének, ahol egy ideje már lehet pizzaburgert rendelni. Igen, egy hamburgert pizza közé fogva. Kipróbáltuk mi is, hogy senki másnak ne kelljen.
A 2490 Ft-ért cserébe jár még egy adag krumpli és egy szósz is. Az már tényleg csak részletkérdés, hogy a krumpli megdöbbentően íztelen és rosszul átsütött volt, sajnos még azt a célt sem szolgálta, hogy a pizzaburger leszenvedése után ezzel vegyük el a szörnykaja sokkolóan össze nem illő utóízét.
Mielőtt még valaki félreértené, a pizzaburger nem olyan, mint a burgerpizza, ami egy csomó hamburger pizzaformában. Pont fordítva, a Don Pepe kreálmánya egy olyan hamburger, amin a bucit kicserélték egy-egy pizzaalapra. Istenem, bár ne tették volna.
Először is ott kezdődik a probléma, hogy a pizzaburger pont azt a kifejezetten praktikus jellemzőjét rombolja le a két ételnek, amiért annyira népszerűek a gyorskaják között. A pizzát és általában a burgert is kifejezetten könnyű és általában kényelmes kézzel enni. A pizzaburgert viszont nem, hiszen a kaja teteje egy kolbászos pizza, jó zsírosan, szóval garantáltan tocsogni fognak az ujjaink a zsírban, ha csak megpróbálunk beleharapni. Ami viszont pluszpont, hogy a nagyobb hamburgerekkel ellentétben a pizzaburger nem esik szét pillanatok alatt az ember kezében, hiszen a minipizzák mérete miatt könnyebben benne marad a hús és a többi. A gond csak az, hogy nem véletlenül nem csinálnak az emberek hibrid kaját pizzából és hamburgerből. A kettő ugyanis egyáltalán nem illik össze.
A vastag, rosszul megsütött, kolbászos-paradicsomszószos pizzalapnak alapból annyira erős íze van, hogy jöhet ide serrano sonka, mozzarella meg rukkola, én szinte semmit mást nem éreztem, mint a jó kis kolbászos pizzaízt. Azért csak szinte, mert a kolbászos pizza íze mellé még egy nagyon markáns íz párosult: a marhahúsé.
Valami egészen borzasztó az első pillanat, amikor a kolbászos pizza rágcsálása közben hirtelen megcsap a hamburgerhús íze. Tisztán a hús íze, semmi más szósz vagy fűszer nem jön vele, kizárólag a marhahús adódik hozzá, amitől minden egyes falat teljesen összezavarja az ízlelőrendszerünket. Egyszerűen nem lehet rendesen feldolgozni a két világ találkozását. Mintha Kis Grófo énekelne az Ossiánban. Mintha valahol valami nagyon félrement volna.
Azt mondani a pizzaburgerre, hogy gusztustalan, talán a legenyhébb kifejezés. Nem jó fogni, nem jó enni, nem jó ízlelni, nem jó utána még órákig létezni a kisebb palotaforradalmat tartó emésztőrendszerünkkel. Még másfél-két órával a pizzaburger után is azt érzem: lehet, hogy érdemes lenne ledugni az ujjamat a nyelőcsövemen. A pizzaburger igazából kicsit olyan is, mint a kifutó: szép, kedvelt, jól ismert dolgokat párosít össze azon az alapon, hogy két jó dologból együtt csak még jobb sülhet ki. De a valóság az: ahogy Frankenstein szörnyét sem küldik a kifutóra, úgy a pizzaburger sem való emberi gyomorba. Kizárólag azt tudom elképzelni, hogy részeg férfiak az esti pókerezés vagy meccsnézés közben kedvet kapnak valami újhoz, de egyszerűen kizártnak tartom, hogy hosszú távon emberek rendszeresen pizzaburgert akarjanak enni.
Sosem markoltam még a kezemben harminc deka megtestesült érszűkületet, de a pizzaburgernek sikerült manifesztálnia mindent, amitől megnő a krónikus túlsúly és a táplálkozási problémák aránya az országban. Jó, nyilván ezt a terméket senki sem gondolta komolyan, ez pontosan olyan dolog, ami fut egy kicsit az interneten, valaki hozzárak egy Xzibit-fotót (Yo dawg, azt hallottam, hogy egészségtelenül eszel, szóval raktam egy egészségtelen dolgot egy másikra, hogy idejekorán meghalj!), aztán két hét múlva mindenki elfelejti, mert jön mondjuk a túrós csuszás pizza, vagy a kovászos derelye. De nem, ez a cucc itt van előttem, képtelenség anélkül enni, hogy már az első harapásnál ne legyek könyökig gépzsíros, aztán a második harapásnál ne érezzem azt, hogy leküldtem egy bunkerrobbantó bombát a gyomromba, a harmadiknál pedig megbánjam az erre szánt pénzt. A pizzatészta alkalmatlan arra, hogy buci legyen belőle – főleg ilyen vastagon, tisztességes átsütés nélkül – a két tésztába csomagolt töltelék meg nyilván tök felesleges, ha a tetején alapból van olvasztott sajt és kolbász. Ja, és benne még sonka meg sajt. Pusztító, értelmetlen, és ha tényleg nem gondolták komolyan, akkor el kell keseríteni a Don Pepét, mert nem nevettük rajta egyszer sem. Remélem, aki ezt elolvasta, legalább fog, hogy mekkora pancserek vagyunk. (klág)