Az atlétika idei legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye a kétórán belüli maratonkísérlet volt. Ami végül nem lett sikeres, de Eliud Kipchoge minden idők leggyorsabb 42,195 kilométerét futotta. Az indexes Ultrabalaton-csapatban nincsenek profi futók, a maratoni távval sem tudna mindegyikünk megbirkózni, de eljátszottunk a gondolattal, hogy mi mire mennénk 2 óra 00 perc 25 másodperc alatt, és hogy mennyi idő alatt teljesítenénk a maratont.

Az Ultrabalatonon a 12 futónk különböző távokon és terepen vállalta be az adagját, ezért valójában még magunk között sem teljesen lehet összemérni az időket. Ráadásul különböző napszakban futunk, hajnalban, alvás közeli állapotban vagy tűző napon mi is messze vagyunk a csúcsformától. Ezek ismeretében mindegyikünk megbecsülte, hogy hány perces kilométerekkel tudná végigfutni a távot. Ezek a számok képezték játékunk alapját. Tudjuk, hogy a maraton egészen más műfaj, de nagyvonalúan megengedtük magunknak, hogy 42 kilométeren is pont olyan tempót tudnánk diktálni, mint mondjuk tíz vagy húsz kilométeren.

Azt rögtön tudtuk, hogy Kipchogét nem veszélyeztetnénk egy pillanatig sem, talán az első öt méteren lennék vele versenyben. A többségünknek kétszer annyi időbe telne lefutni a maratont, de úgyis mondhatjuk, fele annyit futnánk két óra alatt, mint a kenyai olimpiai bajnok.