Rosenstein Tibor szüleit elvitte a vészkorszak, anyukája a szeme előtt halt meg, így nagyszülei nevelték. Kőbányán nőtt fel, két nagymamájával és nővérével egy bérházban. Egyik oldalon lakott a szigorúan vallásos, a kósert erősen tartó nagymama, Fanni, a másik oldalon pedig a modern, felvilágosult, nagy társasági életet élő, állandóan aktív nagymama, Nádas Árminné, Teca, aki 62 éves volt már, mikor unokái hozzá kerültek. Mindkettő fantasztikusan főzött, ami nem kis szerepet játszott abban, hogy Rosenstein Tibor maga is szakács lett – sőt, azóta már a fia is. 

Egy családi tragédia következtében azonban Nádas nagymama után még egy fénykép sem maradat, amibe Rosenstein Tibor már bele is törődött, ám pár hónapja egyszer csak felbukkant egy távoli rokon, és közölte, hogy nála van a nagymama receptes könyve. Rosenstein Tibor maga sem hitte el, amikor kezébe került a nagymamája évtizedeken keresztül vezetett, kézzel írott receptgyűjteménye, aminek hatására sok gyerekkori íz bukkant fel ismét az emlékezetében.

Mégsem őt, hanem leginkább fiát, Rosenstein Róbertet ihlette meg a kis füzet, és nem csak azt határozta el, hogy mindent megfőz belőle, amit csak lehet, de azt is, hogy nyomtatásban is közzéteszi. Így jelent meg a napokban a Dédi konyhája című könyv – bár nem volt éppen egyszerű a kézírást kibogozni és az alapanyagokat értelmezni. Jó hír azonban, hogy sikerült, és október első két hetében a dédmama szakácskönyvéből sok mindent meg lehet kóstolni az étteremben is – persze erősen újragondolva.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy hagyományos zsidó receptes könyv, hanem egy jómódú, érdeklődő háziasszony gyűjteménye, aki szenvedélyesen szeretett főzni. Rosenstein Tibor elmesélte, hogy a két nagymamája soha nem volt jóban, csak a gyerekek miatt álltak szóba egymással. Mivel a Rosentsein nagymama mélyen vallásos volt és szigorúan kóser étrendet tartott, nem nézte jó szemmel a Nádas nagymamát, aki a főzést elintézte annyival, hogy „minden kóser, ami finom”.

Rosenstein Róbert elmondta, nagyon meghatotta, hogy a dédmamája egész életében, több évtizeden keresztül írt egy receptes könyvet, és ahogy öregedett, a kézírása is sokat változott, egyre nehezebben volt olvasható. A háború előtt komoly gasztronómiai élet folyt a családban, a nagymama nagyon színesen főzött, sok különleges alapanyagot használt, amit a kőbányai téglagyárat igazgató férje mellett meg is tehetett. A háború és az utána következő időszak ennek aztán véget vetett, így sok recept, mint a töltött ananász vagy a libamáj pástétom, amit a dédi egy macaronszerű tésztába töltött, már szóba sem jöhetett. Rosenstein Tibor már inkább csak a bablevesre és a krumplis tésztára emlékszik, ahogy arra is, hogy amikor nagymamája bablevest főzött, nyitva hagyta az ajtót, hogy a környék árván maradt gyerekei bármikor be tudjanak menni enni.

Októberben tehát tematikus hetek lesznek a Rosenstein étteremben a dédmama receptes füzetéből. Szerepel a menün például a tésztába töltött zsidó tojás, az ecetes angol saláta és a borjúnyelv szardellamártásban, kapribogyóval, cickafarkkal. Csakúgy, mint a hamis teknősbékaleves, ami már a dédmama receptes könyvében is hamisként szerepelt, a két világháború között ugyanis már nem nagyon lehetett teknőshúshoz jutni. A dédmama szakácskönyvéből már rendeztek egy tematikus vacsorát a Konyhakör szervezésében, de minden megkóstolható csütörtök óta az étteremben is.