Kukoricás, koktélrákos vagy ananászos pizza ukrán lisztből, litván sajtból és kínai paradicsomból? Azt már nem!

- Valahogy így gondolkodik az a kétmillió olasz, akik aláírtak egy petíciót, azt követelve, hogy a nápolyi pizza legyen a világörökség része. Az egy rész idegengyűlöletből, két rész olaszos kajanáciságból összegyúrt kezdeményezés célja, hogy az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO fölvegye a világörökségek listájára a nápolyi pizzakészítést, így onnantól csak az eredeti dél-olasz recept szerint és lehetőleg eredeti olasz alapanyagokból készült paradicsomos kenyérlepényt lehessen igazán pizzának nevezni.

A kampányt a nápolyi pizzakészítők vagy pizzaiolok szervezete kezdeményezte és azt reméli, hogy az Unesco jövő heti dél-koreai ülésén már föl is kerülhet a pizza a nemzetközi védettséget élvező ételek listájára, a horvát mézeskalács, a török kávé és a tradicionális mexikói ételek mellé. A nápolyi pizzalobbi szerint egy igazi pizza szigorúan bivalymozzarellával, tengeri sóval és durumliszttel készül, amelyet kézzel és nem sodrófával nyújtanak és fával fűtött kemencében sütnek ki. Az így készült pizza az olasz nemzeti identitás része, minden más pedig pizzának csúfolt kulináris kalózkodás. 

Az olaszok amúgy a Telegraph cikke szerint évente 7,6 kiló pizzát esznek fejenként, a pizzasütés pedig nagyjából 100 ezer olasznak ad munkát és 10 milliárd euróval járul hozzá az ország gazdaságához. Nem az olaszok eszik viszont a legtöbb pizzát a világon, az amerikaiak fejenként majdnem kétszer annyi paradicsomos-sajtos lepényt esznek, bár valószínűleg ebből a nápolyi pizzanácik egy árva szeletet sem neveznének pizzának.