A Magdas Hotel nemcsak Bécsben, de az egész világon egyedülálló, ebben a szállodában ugyanis a vezetőségén kívül kizárólag menekültek dolgoznak. A jelenleg húsz fős személyzet minden tagja menekültként érkezett az országba.
A Magdas Hotelt egy szociális program keretében azért hozta létre három éve az osztrák Caritas nevű segélyszervezet, mert tisztában vannak vele, hogy menekültként mennyire nehéz munkát kapni az országban. Bárkinek persze ők sem adhatnak munkát, csak azok dolgozhatnak itt legálisan, akik már kaptak menekültstátuszt.
Jelenleg a világ 14 országát képviselik az itt dolgozók, és 27 különböző nyelven beszélnek.
Egy szálloda azért is lehet különösen alkalmas a menekültek alkalmazására, mert itt, ellentétben sok már munkahellyel nem mindig hátrány az, ha valaki nem beszéli a nyelvet, takarítani például anélkül is lehet. Ezzel együtt a meghirdetett állásokra komoly felvételi eljárás van, hiszen nem mindenki alkalmas arra, hogy egy nagy forgalmú szállodában, emberek között dolgozzon, és van, aki csak utólag döbben rá, hogy nem szereti az itteni nyüzsgést.
A hotel vezetése minden téren próbálja megtalálni a legmegfelelőbb alkalmazottakat, van, aki már korábban is a vendéglátásban vagy a szállodaiparban dolgozott. A konyha séfje sem itt kezdett főzni, éttermet vezetett Damaszkuszban is, mielőtt el kellett menekülnie, és a közel-keleti ízeket hozza át a Magdas-ba is. A reggelit egyébként akkor is érdemes kipróbálni, ha történetesen nem itt szállunk meg, mert tényleg jó élmény.
Egy élő, autentikus épületet szerettek volna létrehozni, ezért a szálloda kialakításakor figyelembe vették az épület múltját is, a hely idősek otthonaként működött sokáig, majd az átalakítás előtt pár évig hajléktalanszálló volt. Amit lehetett, megtartottak az eredeti berendezésből, és helyi dizájnerek bevonásával felújítottak, de rengeteg tárgy új funkciót kapott. Bejárati ajtóból tükör, öltözőszekrényből tálaló, törött székből éjjeli szekrény lett, rengeteg bútort pedig lomtalanításból szereztek. Sok berendezést, például a lámpákat önkéntesek készítették a szállodának. Berendezésében, hangulatában és színeiben minden szoba más. A felújítás nem ment minden gond nélkül: kevés pénz volt rá, valamint a környékbeliek ellenállásával is szembe kellett nézni. A Prater környéke egy felkapott, turisták által szívesen látogatott környék, az ott élők nem voltak elragadtatva az ötlettől, hogy menekültek dolgozzanak a szállodában.
A projekt azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a szálloda immár három éve sikeresen, teltházzal működik.
Aki itt száll meg, az nemcsak egy kényelmes szállodát kap, hanem hozzájárul ahhoz, hogy munkát kapjanak olyan menekültstátusszal rendelkező emberek, akik máshogy nem tudnának dolgozni.
Ez a célja a 16 éves Abdulnak is, aki gyalog érkezett Afganisztánból Bécsbe 13 évesen. Néhány másik menekülttel együtt indult el szüleit hátrahagyva, mert úgy érezte, Afganisztánban semmi jövője nincsen, iskolába sem tudott járni. Több hónapig tartott a gyalogút Bécsbe.
A magyar határról nincsenek jó emlékei, bár még bőven gyerek volt, a határőrök erőszakos eszközöket is bevetettek ellenük, végül Szlovénián keresztül érkezett az országba. Írni és olvasni sem tudott, az ábécével is már Ausztriában ismerkedett meg. Szüleit azóta sem látta, és nem tud róluk semmit, hiszen telefonjuk sincs. Bécsben, mivel kiskorúként érkezett, iskolába került, megtanult olvasni, jól beszél németül, és jelenleg vendéglátóipari iskolába jár, a Magdasban a gyakorlatát tölti. Álma, hogy bármixer legyen, aztán rögtön ki is javítja saját magát: nem sima mixer, hanem a világ legjobbja.
"Én akarom készíteni a legjobb koktélokat a világon."
Omid a recepción fogadja az érkező vendégeket, már a hotel nyitása óta a szállodában dolgozik, és nagyon szereti a munkáját, már csak azért is, mert jó a fizetés. Ő is menekültként érkezett az országba, több mint tíz éve, szüleivel együtt. Jól tud németül és más nyelveken is folyékonyan beszél, mivel gyerekként jött Ausztriába, már itt szocializálódott, mégsem kapott munkát sehol, a Magdas az első munkahelye. Nehezebb a helyzete unkatestvérének, Romannak, akik két éve érkezett Ausztriába, és a német még nem nagyon megy neki. Ennek ellenére Omid közbenjárásával már ő is a szállodai recepción dolgozhat, bár egyelőre, a hiányos nyelvtudása miatt még csak éjszaka.
A Magdas-ban sokan vannak, akik már a 2015-ös nyitás óta itt dolgoznak, és azt mondták nagyon szeretnek itt lenni, és jó a fizetés is. A bécsi Social Business csoport keretein belül megvalósuló projekt egyik fontos célja egyébként az is, hogy az itt dolgozók
a piaci viszonyoknak megfelelő fizetést vihessenek haza, magyarán ne kapjanak kevesebb pénzt ugyanazért a munkáért, mint az osztrák állampolgárok.
Másik céljuk, mint azt Martina Healy igazgató elmondta, hogy az itt dolgozók tapasztalatot szerezzenek és profik legyenek a szállodai szakmában, hiszen arra mindig szükség van az osztrák piacon. A kellő gyakorlat megszerzése után tovább is léphetnek más állásokba.
(Borítókép: Omid (j) és unokatestvére, Roman - fotó: Ajpek Orsi / Index)