Két napja derült ki, hogy az OMV beújít kajafronton: ezentúl a Michelin-csillagos Costes étterem séfje, Palágyi Eszter készíti a szendvicseket a töltőállomásokon található Viva Cafék részére. A sajtóközleményben azt írták, márciusban négyféle szendvics debütál, a kínálat a tervek szerint háromhavonta változik majd, a szendvicsek ára egységesen 999 Ft.

Az ötlet remek, hiszen aki többször megtette már az utat az M3-as autópályán mondjuk Miskolcig, az tudja, hogy csak előrecsomagolt borzalmakból vagy felmelegített, fagyasztott pékárukból válogathat. Az M1-es autópályán legalább van egy McDonald's, de egyrészt az is csak Győr előtt, másrészt pedig nyilván az sem a gasztronómia csúcsa. Az OMV-ben egyébként ezen a téren jobb a helyzet, nekik eddig is voltak átlagos, de értékelhető, friss szendvicseik.

Az eladók szerint az új gourmet szendvicset viszik, mint a cukrot. Persze folyamatosan készülnek – ami tehát azt jelenti, hogy a szendvicsek frissek, de aki utánunk állt a sorban, annak már nem jutott. Mi vettük meg az utolsó két darabot: a tejfölös csirkepaprikással töltött pogácsát és a sült házi kolbászos sós kiflit.

A szendvicsek elsőre hatalmas csalódást keltettek. Egy hideg sült kolbász néhány csoffadt zöld levéllel, amiből itt-ott kikandikál néhány krumplidarab. Első ránézésre nem adnék érte ezer forintot.

A másik sajnálatos probléma a hűtés. Bár az alapanyagoknak nyilván szükségük van a hűtésre, már csak a százféle előírás miatt is, a pékárunak viszont nem tesz jót, ha sokáig hidegben áll, mert megkeményedik.

A másik szendvics, a csirkepaprikás már sokkal vonzóbban nézett ki, legalább egyben maradt fizetés után is, látszott rajta, hogy egy kompaktul összerakott cucc. A csalódás persze itt is megvolt, hiszen a sajtófotókon a pogácsa majd szétrepedt a hústól, ehhez képest az enyémben nem is látszott .

A hideg sült kolbász továbbra sem az a műfaj, amit szívesen bevállalok reggelire, de például egy ebédet teljesen jól meg lehet oldani vele. Kifejezetten finom volt benne a majonézes burgonya és a tormakrém is, csak a salátát kellett volna egy kicsit jobb alapanyagból megoldani. Tehát ezerszer finomabb volt, mint ahogy kinéz. Ettől függetlenül városi körülmények között nem adnék ki érte ezer forintot, de az M3-as autópályán simán.

Sokkal lelkesebben tudunk beszámolni a csirkepaprikás szendvicsről. Eleve hatalmas ötlet pogácsába tölteni valamit, én legalábbis hatalmas pogácsarajongó vagyok. A paprikalekvár, a paprika, a grillezett újhagyma, a tejföl, a csirke, a savanyú uborka mind friss és finom volt, az összhatás kellemes, a krém selymes, a pogácsa szintén hideg, de jó. Ízre tehát erre sok pontot adunk, itt sajnos a mennyiséggel voltak inkább gondok. Míg a kolbászosba egy jól megtermett grillkolbász jutott, a csirkésről ez nem mondható el. Megfeleztük, hogy ketten is meg tudjuk kóstolni, de a kóstolópartnerem részébe egyáltalán nem jutott hús, csak szósz meg grillezett hagyma.

Szerkesztőségünk egy másik tagja, Földi Gábor a Filatorigátnál nagyobb szerencsével járt, ő el tudott még csípni egy kacsamájas kalácsot is, amiről be is számolt részletesen: „Sajnos a fonott kalácsra különösen igaz, hogy nem tett jót neki a hűtés. Pedig remek ötlet, hogy a négy szendvicshez igyekeztek egyedi pékárukat is találni, a fonott kalácsról kevés embernek jut először eszébe, hogy savanyított káposztával és kacsamájjal egye. Pedig ügyes párosítás, jól működik együtt az édesebb a sóssal, és a patéra sem lehetett panasz, ízletes volt a kacsamáj. Van még benne zöldalma-chutney, amit értem, hogy azért került a szendvicsbe, hogy kicsit lágyítson az ízeken, de számomra inkább csak elrontotta. A vörösmustár-csíra jó választás, de a tesztelt szendvicsben nem volt annyi, hogy igazán érvényesülni tudjon."

A koncepció leggyengébb pontja, hogy nehezen lehet garantálni, hogy a különbözű kávézókban ugyanúgy rakják össze a szendvicseket. Az viszont igaz, amit a marketing állít, hogy ki lehet vele váltani egy teljes étkezést, ugyanis ebédre teljesen elegendő volt a fontott kalács, hiába nem tűnik igazán nagynak a kolbászos kiflihez képest." Kóstolás után egyébént mind a négy szendvicsről azt mondanánk, hogy inkább ebédre, mint reggelire ajánljuk. 

Így van ezzel Pándi Balázs kollégánk is is, aki valószínűleg a legtöbb benzinkutas szendvicset ette életében a hosszú-hosszú turnék alatt. „Folyamatosan rá vagyok szorulva a különböző benzikutak kegyeire. Amikor időben oda kell érni valahova, és persze nem lehetett időben elindulni, az egyetlen módja az étkezésnek az, ha szendvicseket veszünk, amikor épp tankolni is kell. Az évek során eljutottam oda, hogy gyakorlatilag pánikrohamom lesz, ha meglátok bármit, aminek háromszög alakja van, legyen az szendvics vagy triangulum."

A háromszög alakú szendvicsekkel nem is az a legnagyobb baj, hogy drágák, hanem hogy borzalmasan rosszak. Általában valami félig bepálott, két kézzel fojtogató kenyér közé beékelnek pont annyi feltétet, ami kilátszik annyira a csomagolás felé, hogy az ember azt higgye, hogy tényleg kap valamit. Az OMV szendvicsei ugyan drágábbak, mint a rettenetes háromszögek, de a marhaoldalassal töltött burger abszolút meggyőző lett. „Sok összetevőből áll, de a jó alapanyagoknak köszönhetően mégse kaotikus a végeredmény, hanem az elemek jól kiegészítik egymást. A hús omlós és nem csak dekorációs elemként szerepel, a szilvalekvár egyáltalán nem tolakodó, és a zsömle is könnyed és levegős, nem akar az ember reflexből egy kancsó víz után nyúlni."

Összességében tehát a benzinkutas gourmet szendvics ötlete remek, Palágyi Eszter is jó találat, az ár, ha rendesen meg vannak töltve a szendvicsek, reális, ízre rendben van a dolog, a kivitelezésen azonban még erősen javítani kell.

A Palágyi Eszter nevével jelzett gourmet szendvicsek március 1-től kaphatók országszerte 64 OMV-kúton.