Chuck McCarthy, egy Los Angeles-i férfi egyszerűen azt találta ki, hogy embereket fog sétáltatni.
Eredeti foglalkozását tekintve színész, és azért indította el vállalkozását, hogy egy kis plusz pénzt keressen. Elsőre a kutyasétáltatás ugrott be neki, de nem akart kutyaszart szedegetni, ezért inkább áttért az emberekre. Mármint a sétáltatás terén. Az elején még csak viccként gondolt az egészre, de aztán beindult az üzlet, és egyre komolyabban vette, amit csinál.
Egész egyszerűen elmegy az emberekkel sétálni. Közben beszélget velük, és ennyi. A dolog varázsa pont abban rejlik, hogy nincsen szó semmilyen világmegváltásról, szimplán társaságot ad a gyalogláshoz.
Eleinte egy mérföld 7 dollárba került, vagyis 1,61 km közös sétáért picit több mint 1800 forintot kellett fizetni. Azóta átalakult a rendszerük, mert körülbelül mindenki más tempóban teszi meg ugyanazt a távot. Most, honlapjuk szerint 30 perc séta majdnem 3900 forint. Lehet foglalni fél-, egy- és másfél órás sétát. Sőt, még barátunknak is vásárolhatunk "sétálókupont" ugyanilyen időtartamokra. Az viszont, ha egy barátodat is magaddal viszed a sétádra, csak 3895 forintba kerül, a séta hosszától függetlenül.
Úgy tűnik, a szolgáltatás egészen népszerű lett, már több mint 30 sétáltató dolgozik a cégnél, illetve Facebook-oldaluk túllépte a 14 ezres követőtábort, Instagramon pedig 1172-en követik őket. Már 15 helyszínen sétáltatnak Los Angelesen belül, a legtöbb helyen több ember közül is lehet választani. A sétáltatóknak a honlapjukon van egy rövid bemutatkozásuk videóval és leírással, ami alapján eldönthetjük, hogy kivel szeretnénk sétálgatni. A rendszer nagyon egyszerűen működik, a thepeoplewalker.com-on ki kell választani, hogy merre szeretnél sétálni, utána a helyi sétáltatókból kiválasztod a legszimpatikusabbat, időpontot és találkozási helyet egyeztettek, és kész. A The Guardian, a People és a New York Post is nagyon pozitívan nyilatkozik a jelenségről.
A koncepció egyik fő törekvése, hogy több emberi interakciót hozzon létre. A mai világban rengeteg időt töltünk a virtuális közösségi tereken, a telefonjainkon és a számítógépeinken, és egyre kevesebb az időnk arra, hogy élőben találkozzunk ismerőseinkkel.
Faludi Viktória, tanácsadó szakpszichológus, krízisterapeuta (aki többek között a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Szilágyi Áronnal is dolgozott) szerint nagy valószínűséggel komolyabb mentális problémákkal küzdő emberek is vannak a sétabérlők között. Sok esetben, például
az agorafóbiásoknál, a túlzott szorongóknál vagy a pánikbetegeknél nagyon jót tesz a mozgásos terápia.
A legtöbben könnyebben megnyílnak, ha kimozdítják őket egy passzív, statikus helyzetből. A legelső fejlődési szintnél kialakult idegpályáknál sok emlék lehet a mozgással kapcsolatban, többek között emiatt több dolog előjöhet egy séta alkalmával.
Az viszont probléma lehet, ha valaki szakmai segítség helyett veszi igénybe a szolgáltatást. Manapság rendkívül széles spektrumban található meg a szakember és a kuruzsló között szinte minden. A mentális problémákkal küzdő emberek sokszor igénybe vesznek mindenféle áltudományos módszert, ami nem könnyíti meg a pszichológusok és pszichiáterek munkáját és a kezelésre szorulók helyzetét sem. Olyan negatív élményekkel találkozhatnak, amik miatt hosszabb ideig tarthat a gyógyulás.
Az embersétákhoz hasonló szolgáltatásoknál ezért is nagyon fontos a legelején felállítani egy keretrendszert, hogy miért fizetünk, mi a célja az egésznek, mettől meddig terjed a szolgáltatás. Az is veszélyes lehet ha egy mentálisan beteg sétáló olyanban kezd bízni, aki nem tudja kezelni a helyzetet. A sétáltatóknak nagyon oda kell figyelniük arra, hogy észrevegyék, ha egy kliensüknek szakképzett segítségre van szüksége.
Faludi Viktória úgy látja, összességében az ilyen fajta "magánybiznisz" jellegű szolgáltatások mégis sokkal inkább pozitívak mint károsak. Bár arra épül ki a rendszer, hogy az emberek magányából húz hasznot, ez egy válasz egy jelenségre. Kapcsolatok létrehozása, közösségépítés a cél. A Tinder, a Rent a Friend vagy a The People Walker nem a sátántól való dolgok, csak tudni kell őket a helyükön kezelni. Ezek kiegészítő platformok, és nem kizárólagos megoldási módszerek.
A pszichológus szerint ennek a tudatosítását egészen nulla éves kortól kell kezdeni, ha megmutatjuk egy gyereknek a valóságot, a szociális kapcsolatokat, akkor sokkal kisebb eséllyel lehet problémája a "virtuális térben ragadással".
Ne maradjon le semmiről!