Utoljára a szombathelyi Garasin-laktanyában vetemedtem arra, hogy több hónap szabadságmegvonás után – egyéb alkohol hiányában – illatszerikummal, konkrétan Barbon-arcszesszel koccintsak Laci tizedes, az UAZ-sofőr születésnapján, de már akkor kijelentettem mentoltól fátyolos hangon, hogy ilyen többet nem lesz. Erre mit sodor elém az élet? Levendulás sörpárlatot, egyenesen Tihanyból.
Ez forgott a fejemben, amikor kézbe vettem az akár a fürdőkád szélén is jól mutató, dizájnos palackot, arra gondolva, milyen fura tréfát űzhetnék a sorssal, ha borotválkozás után az arcomra pacsmagolva tesztelném ezt a méregdrága szeszes italt. Sajnos nem vagyok már ehhez elég nagy punk, így maradt az orális próbálás.
Sörpárlatot kóstoltam már többfélét is, lévén egy csomó elvakult sörgeek haverom. Tudom, hogy most sokan biztos egyből belefojtanának egy hordó bugyborékoló sörcefrébe, de az egyszerűség kedvéért kénytelen vagyok az ízét egy jobban sikerült törkölypálinkához hasonlítani, azaz nem volt sohasem a kedvencem. Na de majd a levendulás!
A tihanyi sörfüm a Kapucinus kézműves sörfőzde, a tihanyi Legendás Ház és a Hegykőn működő Egy Csepp Pálinka manufaktúra szüleménye, az ötlet pedig onnan jött, hogy 2017-es szezon zárásakor megmaradt néhány hordó Levendulás búzasör, ami kísérletezés után kiáltott. Az első főzet olyan népszerű lett, hogy idén már eleve erre a célra is készítenek sört.
Első körben az indexes kollégákkal nyalogattuk meg az üveg tartalmát. A dugót kihúzva egyből a tihanyi levendulamező közepére szédül az ember. Mezei virágos, sőt, gyümölcsös illat kanyarog fel, elborzadva gondolok bele, milyen íze lesz a párlatnak.
A kitöltött ital szerencsére nem lila, ahogy az illata után várnánk, hanem átlátszóan tükrös, ahogy kell. Ízében a sörpárlat inkább malátás jellege érződik, az ízvonat végén egy kicsi kocsiban utazik a levendula.
Határozottan nem kontyalávaló.
Engem összhatásában arra a fügepálinkára emlékeztetett, ami kísérletképpen a kerti fügefánk elhullott terméséből főztem, de miután a gyerekek egy hétig pálinkaszagúan mentek óvodába, letettem róla.
A levendulás sörpárlat megosztotta a kollégákat: egy részüknek határozottan ízlett, mint egy jó pálinka, bár azt mindenki kiemelte, hogy annyira nem pálinkás,
mások szerint pedig az ital fura szintézise a körömlemosónak, mosogatószernek, bútorragasztónak és valami finom íznek.
A sörgeek ismerősök is elismerték, hogy az alap levendulás búzasörből készült párlat rendben van, selymes, jóízű. Két határozott vélemény alakult ki. A konzervatívabb szerint a levendulaíz és a sörpárlatíz nem megy össze: a krumplileves legyen krumplileves, a szappan legyen levendulás, a sörpárlat pedig legyen sörpárlat jellegű.
A megengedőbb felfogás szerint a levendulás sörpárlat fura ugyan, de összességében pozitív. Nem egy tömegtermék, inkább lokális kuriózum. Tihanyban, ahol már a paprikás krumpliba is tesznek levendulát, határozottan helye van.
Ne maradjon le semmiről!