Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de a növényi tejek fogyasztására valahogy mindig azon dolgok egyikeként tekintettem, ami – akár a Duna – élesen két táborra szeli az országot, sőt, továbbmegyek, az egész világot. Egyrészt ott vannak azok, akik szerint ez valami hülye újgazdag vega-hippi hóbort, és hagyjuk már azt, hogy tej, ami mandulából készül.

A másik oldalt meg azok alkotják, akik vagy önszántukból, elvi okokból nem fogyasztanak állati eredetű dolgokat, illetve közvetlenül mellettük mindazok, akiknél egészségügyi akadályokba ütközik a tejtermékek fogyasztása, mert laktóz- vagy tejfehérje-érzékenyek. Régebben ha az ember szabadkozni akart, nehéz dolga volt, mert a tünetek körülírása nem éppen a leggusztusosabb dolog a világon, de most már mindenki könnyebbségére fel lehet nézni a pincérre, és mennydörögni felé:

Laktózérzékeny vagyok! 

A tejbajosok szerencséjére az utóbbi időben ezek a tejek egyre több helyen elérhetők, sőt már olyan gépeket is lehet kapni, amikkel különösebb időbefektetés és munka nélkül, házi körülmények között is lehet italokat gyártani. A beszerzéssel kapcsolatban nehézség, hogy azért annyira még mindig nem vált általánossá ezeknek a pótkészítményeknek a fogyasztása, hogy tényleg minden közért polcáról le lehessen őket venni, másrészt pedig a sima tejnek akár a négyszeresét is elérhetik árban, cserébe viszont – tekintve, hogy ezeket gyári körülmények között, jó alapanyagokból, egy egész csapat által nüanszonként összerakott receptekről van szó – sokkal közelebb vannak a tejhez, mint amit otthon kotyvaszt az ember. 

A lényeg, hogy még mindig  szükség lenne egy olyan termékre, amelynek terjesztése valóban egy kiterjedt hálózaton keresztül történik, és ami elérhető áron kínálja a termékeit. Ha minden igaz, a Coca-Cola által az Unilevertől nemrég felvásárolt AdeZ megoldás lehet a problémára, aminek örömére Milánóban összehívták a laktóz- és tejérzékeny újságírók növényi krémjét, hogy itt mutassák be a legújabb termékeiket. 

Kénytelen vagyok kitérni a bemutatót övező programra, mert remekül szemlélteti azt a sztereotípiát, ami körüllengi a növényi termékeket. A nap kora reggel indult a szállodánk lenti rendezvénytermében.

Itt kiderült, hogy lesz reggeli jógázás. Abban egészen biztos voltam, hogy ezt kihagyom – egyrészt mert meglepetten, egy farmerben álltam a kávéautomata mellett táskás szemekkel, másrészt meg nekem ezekről a nagy közös, körben elhelyezett jógázásokról mindig az jut eszembe, amikor Jonestownban nagyobb csoportokba rendezkedve várták a szektatagok, hogy beüssön a cián. 

A reggeli jógát tartó oktató megjelent egy csengőt rázva, hogy a testünk tudja, hogy mi kell nekünk, és ha figyelünk, akkor halljuk. Nekem azt mondta, hogy még több kávé és lemezbolt, mellettem álló kollégám szerint neki cigit mondott, így gyorsan leléptünk. Nekem a túlzottan kedves emberek amúgy is furcsák, valamiért az az alapvető vendéglátós igazság jut róluk eszembe, hogy

az alacsony, higgadt biztonsági őrrel ne szórakozz, mert ő a legbrutálisabb mind közül. 

Később ugyanez a spirituális fővezér elkezdett minket átkísérni a fő rendezvényhelyszínre. Rögtön azzal kezdte a sétát, hogy a telefonjaikat nyomkodókat kipécézte, és azt mondta, hogy azért vagyunk depressziósak, mert rosszul tartjuk a telefonunkat. Értem.

Örökölt szorongásos betegséggel küzdök, botrányos a közbeszéd Magyarországon, kilátástalan az életem 35 évesen, de azért vagyok depressziós, mert rosszul tartom a telefonomat.

A későbbiekben egy vezeték nélküli fülessel nyomta a spirituális oktatást, miszerint a piros lámpánál állva érezhetjük, hogy boldogok vagyunk, de ekkor én már a mindent átható, éteri gonoszság legfőbb harsonásait hallgattam olyan finn black metal zenekarok képében, mint az Azazel, a Behexen és a Beherit.

A rendezvényen aztán kiderült, hogy nem csak az én telefonom zenei felhozatalát lengik körül a kozmikus  negatív energiák, hanem a növényi tejeket is, ugyanis az 1988-ban Argentínában alapított és nemrég felvásárolt AdeS nevét azért változtatták meg AdeZ-re, mert

az eredeti név nagyon hasonlított Hádészra, a görög mitológiában az alvilág istenére.

A közel egyórás előadásból kiderült, hogy a szójatejet Olaszországban, míg a többi terméket Csehországban fogják javarészt előállítani. Sok illúzióm azzal kapcsolatban nincs, hogy a Coca-Cola egy erősen növekvő nemzetközi trendre reflektálva pénzt akar keresni, de a céget képviselő Walter Susini elmondta: folyamatosan dolgoznak azon, hogy 2030-ra kiépüljön egy olyan rendszer, ami begyűjti az újrahasznosítható palackokat, valamint az újrahasznosítását is elvégzi, továbbá azt is célul tűzték ki, hogy csökkentsék termékeikben a cukrot, ami – tekintve, hogy az italaik egy része alkalmas a testsúly drasztikus növelésére – valóban szép gesztus. 

Az AdeZ alapvetően két terméket dob piacra. Az egyik egy ízesített, kisebb kiszerelésű növényi üdítőital, mint az epres és banános zabital, valamint a mangó és maracuja ízesítésű mandulaital. Ezek fő erénye, hogy hozzáadott cukrot nem tartalmaznak, és az émelyítő joghurtos üdítőkkel ellentétben nagyobb szerep jut a gyümölcsöknek, valamint nem kergeti az embert leküzdhetetlen cukorkómába, és nem változtatja át gyerekét egy fékevesztett tasman ördöggé, ellentétben mondjuk egy cukros üdítővel. A másik pedig az egyéb növényi italok (zab, mandula, kókusz, rizs, szója ízben), amiket leginkább reggelihez, valamint kávék ízesítésére ajánlanak.

A kávézásról nem tudok nyilatkozni, mert már nem is emlékszem arra, hogy mikor szentségtelenítettem meg utoljára kávét tejjel vagy cukorral, viszont talán a rizstejen kívül minden termékről elmondható, hogy az óriási különbség, ami az otthon elkészíthető variánsok és a gyári verziók között között van, itt is érezhető az AdeZ javára. Hogy egymás között viszont melyik mitől jobb, az egy másik kérdés. 

Bár az elérhetőség és az árképzés a kiskereskedőkön múlik, egyelőre az látszik, hogy azokon a helyeken kaphatóak ezek az italok, ahol amúgy is lehet kapni hasonló termékeket, és drasztikusan nem lesznek olcsóbbak a konkurens termékeknél, így a laktózérzékenyeknek és a spirituális tisztaságra vágyóknak nem marad más, mint hogy a gyümölcsös üdítőkben, az általánosabb italok terén pedig a sokszínűségben lássák meg a termék megjelenésének pozitív hozadékát.