Cím: Jegenye u. 27-29, az udvarban, Y23. emeleten

Sosem láttam még annyira badass fodrászvendéget, mint az előttem helyet foglaló középkorú úr a Wen Long fodrászatban, ő ugyanis miközben szárították be éppen a haját, fogott egy fésűt a pultról, és elkezdte saját maga fésülni a haját. Sem a gesztust, sem a helyzetet, sem igazából a háttérben bömbölő kínai tévéműsort nem tudom elképzelni egy magyar fodrászatban, bár valójában az élmény nagyjából ugyanaz, apró különbségekkel. Először is a bömbölő tévé.

A Wen Long amúgy első ránézésre nemigen különbözik a klasszikus magyar külvárosi fodrászoktól: négy szék van, ebből egyszerre kettőnél dolgozott fodrász, illetve volt egy hajmosó is. Apropó hajmosó, az első vicces élmény az, hogy hajmosásnál nem ülni kell, hanem feküdni. A második pedig az, hogy hajvágás után is megmossák az ember haját, ami nekem, aki minden egyes fodrász-időpont után hintőporszagúan, de tele szúros hajszálakkal szokott hazamenni, ez kifejezetten üdítő.

Aztán jön a többi apró dolog: a köpeny amit kapunk ugyan nem kínai különlegesség (konkrétan Toni & Guy márkájú), de van a közepén, nagyjából hastájékon van egy hatalmas átlátszó rész, ami ugyan nem tökéletes, de arra elég, hogy az ember céltalanul nyomogassa a telefonját közben. Amire egyébként a fodrász meg sem mukkan, ahogy arra sem, ha a vendég ide-oda mozgatja a fejét közben, egyszerűen alkalmazkodik hozzá.

Csak a szalonból kilépve jöttem rá, hogy úgy vágták le a hajamat, hogy senki sem igazgatta a fejemet közben. Kaptam zselét és hajlakkot is, de nem néztem ki cifrábban, mint ha borbélyhoz mentem volna, még borotvával metszett választékot is kaptam. 3500 forint volt. Nőknek is vágnak hajat, foglalni nem szükséges időpontot, az én fodrászom beszélt annyira magyarul, hogy el tudjam magyarázni, mit szeretnék.

Persze a kérdés az, hogy a Wen Longba érdemes-e menni célzottan, és a válasz egyértelműen nem: sokkal többet nem ad, mint egy olcsóbb fodrász, az egzotikuma minimális, de mint szolgáltatás, teljesen oké. Délelőtt 10-től 6-ig vannak nyitva.