Cím: Jegenye u. 32/1 emelet, benn az udvaron
Azt talán nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a szecsuáni kacsák, kantoni csirkék és osztrigaszószos marhák világában Kína nem túl erős az édességek terén. Illetve lehet, hogy az, de míg az előbbiek könnyen csúsznak az európai ízeken szocializálódott torkokon, addig a kínai desszertek embert próbáló (gyomorforgató) gasztrokaland elé állíthatják az embert. Aki feltétlenül meg akarja tudni, hogy mi Kína francia krémese, annak a Yi Tian nevű cukrászdába kell elmennie.
Maga a hely nem valami bizalomgerjesztő látvány. Sőt, olyan, mintha a kőbányai kínai negyed egy titkos pályája lenne. A megadott cím alatt (Jegenye utca 32/1.) egy táskákkal plafonig megpakolt bolt található. Egyértelmű, hogy az nem az a hely, ahol speckó kínai édességet lehet enni. Megkerülve a boltot, a Monori Center udvara felőli részen ki van téve egy üvegajtóra egy A/4-es papír, amin egy telefonszám és egy Sweet Home feliratú logó látható. Ez még akármi, egy szexbarlang is lehet, de a kiírás grafikája arra enged következtetni, hogy ez az hely, amit keresünk. Az emeletre vezető lépcső egy becsukott ajtónál végződött, amire a kínai betűkön kívül semmi nem volt kiírva. Ne tántorítson vissza egy gasztrokalandort se, ez az ajtó rejti a kínai desszertek tárházát.
A cukrászdát ne egy beülős Jégbüféként képzeljük el. A Yi Tian inkább hasonlít egy nyitásközeli állapotban lévő panelsor aljában lévő cukrászda raktárhelyiségére, ahol maximum egy asztalnyi vendég foglalhatna helyet. Itt leginkább a rendelésre készült tortákat, sütiket lehet hamar felkapni és elvinni. A helyben fogyasztás nem annyira opció.
Vannak kis teasütemények, édes szószos babbal töltött perec-szerűségek, vékonyra nyújtott ropogós szezámmagos lapocskák, sajtos kenyér – ami olyasmi, mint egy édes, lágyan krémes kuglóf –, illetve a híres 千层, amit nyugodtan nevezhetünk palacsintatortának, merthogy az. Viszont itt nem lekvár, citromos mazsolás túró, nutella, kakaó és más ezekhez hasonló dolgok kerülnek a palacsinták közé, hanem
Az oreo nélküli matcha teás volt csak – amit egyszer már kóstoltam, így tudtam, hogy annak se íze, se zamata –, így a pultos biztató ajánlgatásának engedve elfogadtam a másikat, amire ő csak annyit mondott, hogy „gyümölcsös". Mint kiderült, a duriános ízesítésűt választottam. Igen, ezt tartják a legbüdösebb gyümölcsnek a világon. Ez nem jött le a kis műanyag dobozon keresztül, de tény, hogy a csomagolásból kihámozva a hívogatóan krémes, de fura szagú szelettől némi ambivalens érzések kezdenek el kavarogni az ember fejében. Egyeseknek a gyomrában is.
Látszatra egy fehér krémű palacsintatortáról van szó, illatra, illetve szagra viszont az újhagymás túrós táska aromája kúszik fel az ember agyába, és nem is mászik ki onnan. Ízre viszont egyáltalán nem ilyen durva. Volt a szerkesztőségben, aki egyből kiköpte, volt, aki az édes babos perec és a szezámmagos ropogóssal is tunkolt belőle. Az biztos, hogy nem ez lesz 2019-ben Magyarország palacsintatortája, de a nem reprezentatív körkóstolás végére kiderült, hogy ízre nem olyan borzasztó, mint szagra. De a jótól azért távol van. Ha szaglásunkat kiiktatva esszük, akkor a második, harmadik falatra olyan érzésünk lehet, mintha valami nem túl édes, kicsit vizezett krémsodót ennénk palacsintával.