A teljesítménytúrázás népszerűsége nagyot ugrott az elmúlt években Magyarországon, sokan már pont a nagy tömeg miatt ódzkodnak az indulástól. Nekik találták ki az okos-teljesítménytúrázást.
Az első fecske négy éve röppent fel. Ekkor jelölték ki a Vértesben a 77 kilométeres Vérkört, amit egy QR-kód olvasóval rendelkező okostelefonnal az év bármelyik napján, a nap bármelyik percében teljesíteni lehet. Az ötlet hamar követőkre talált, ma már több mint tíz digitális teljesítménytúra közül lehet választani. Mi a múlt hétvégén a (kis) Szénás Kört választottuk a fiammal: közel is van Budapesthez, nem is nagyon megerőltető a 31 km-es táv.
A pár percet igénybe vevő netes regisztrációt és nevezést követően, vasárnap délelőtt fél 10-kor érkeztünk ketten a Szénás Kör honlapján megadott rajtponthoz, Solymár központjába. Némi téblábolás után megtaláltuk a művelődési házat, és annak ablakában a Rajt/Cél QR-kódot.
A telefonunkkal beolvastuk, a megjelenő weblapon beírtuk az emailben kapott kódunkat, és indulhattunk is. Kicsit tartottam az elején attól, hogy nehéz lesz követni az útvonalat, ezért letöltöttem saját Google Maps-re a pálya GPS-trackjét, hogy élőben korrigálhassam az esetleges eltévedéseinket.
Ahogy kiértünk Solymárról, és a vár után elindultunk a Paprikás-patak mentén, rájöttem, hogy úgyis turista útvonalon jövünk, méghozzá a sárga jelűn, amit már ismertem korábbról, ezért eltettem a telefont.
Ezzel követtem el az első hibát.
Ugyanis rajta feledkeztem a sárga turistaúton, ahelyett, hogy a sárga+ és a kék+ jelet követve letértem volna a helyes irány, Remeteszőlős felé. A hibát elég későn vettem észre, ezért rögtön az elején belekerült egy két kilométeres kerülőút a túrába. Innentől kezdve azonban már két térképet használtam a mobilon a biztonság kedvéért: az egyiken a Szénás kör, a másikon a turistaút-hálózat volt rajta. Persze van ennél jobb módszer is, de majd azt a végén elmondom a tippek között.
Szóval a két kilométeres kitérő, meg a szintidős túrákon mindig egy kicsit jelen levő szintidőpara miatt úgy belehúztunk, hogy Remeteszőlősön, az első ellenőrző ponton szinte átszáguldottunk - volna. A QR-kódot ugyanis hosszasan keresgélnem kellett, mikor végre - telefonos segítséget igénybe véve - megtaláltam egy farönkön. (Konkrétan a túra weboldalán rákerestem a szövegben, hogy hova rejtették.) Közben végig kiszűrődött Örkény egyik felolvasott egypercesének a hangja a telefonfülkéből.
A QR-kód olvasás sikerrel járt, rögtön megkaptuk a neten a részidőnket is: 7,9 km-t 1 óra 56 perc alatt gyalogoltunk le. (Ebben természetesen nem volt benne a két kilométeres kitérőnk.) Ez nagyjából 4 km/órás sebességet jelentett.
Ez megnyugtathatott volna, de a következő ellenőrző pontig, az 559 méter magas Nagy-Kopaszig bennünk maradt a tempó. Bár nem kötelező, fellépcsőztünk a Budai-hegység legmagasabb pontján álló, impozáns Csergezán-kilátóba, ahonnan az egyik legszebb kilátás nyílik a közép-magyarországi régió hegyeire.
A kilátótól már abban a tudatban jöttünk el, hogy biztos beérünk 9 óra alatt. Ám ez a magabiztosság könnyű reggeli párafelhőként oszlott el, amikor Leó közölte, hogy levált a kényelmes, de már öregecske terepfutó cipőjének a talpáról egy darab. Aztán később még egy. Szerencsére a többi réteg még tartotta magát az út végéig.
A hegyről a Nagykovácsit is magában foglaló völgybe kocogtunk le. A község határában szorgalmasan kerestem az újabb QR-kódot, de kiderült, hogy amit ellenőrző pontnak hittem a térképe, az csak egy nyomós kút. A kút is fontos volt persze, mert Remeteszőlős óta nem tudtam vizet tölteni a palackomba. A keresgéléssel, szendvicsevéssel sikerült egy 20 percet elvernünk, de tudtam, ha a cipő nem megy teljesen tönkre, akkor beérünk időben.
Nagykovácsiból hosszan meneteltünk felfelé a Kutya-hegy tetejéig, amit félúton egy fából készült forgóajtó szakított meg.
A Kutya-hegy csúcsától alig két kilométerre van a Nagy-Szénás (550 m). Szinte majdnem szintben lehet haladni két csúcs közötti széles és magas nyergen.
A kopár tetejű Nagy-Szénás népszerű kirándulóhely. Amikor felértünk rá, akkor is elég sokan voltak széles kúpján. A panoráma kilátó nélkül olyan, mint a Nagy-Kopaszon. Körben, mindenfelé akadálytalanul ellátni messzire.
Természetesen a QR-kóddal itt is problémánk akadt, de végül megtaláltuk lejjebb, egy erdei rönkasztal lábán. A Nagy-Szénásról a Kéktúra vonalán sétáltunk le egészen Nagykovácsi határáig. Az erdőszéli Fenyveskert büfében fél-fél liter kólát tankoltunk fel a hátralevő 5 kilométerre.
Az utolsó szakasz a Budai Zöld turistaút vonalán haladt lefelé, egészen Solymár központjáig. Itt már nem kellett keresgélnünk a cél QR-kódját, hiszen rajtkód mellett volt a művház ablakában. Ahogy olvasgattuk, megérkezett mellénk Perl Gergely, a túra kitalálója, szervezője, motorja.
Kiderült, aznap – egymástól függetlenül – 19-en indultunk neki a távnak, ő pedig végig követte az interneten, hol járunk éppen. A túra jellegzetessége, hogy Gergely minden teljesítőhöz kijön a célba, és maga adja át a teljesítésért járó medált.
Mint elmondta, budaligeti lévén már régóta tervezett egy saját vonalvezetésű turistautat a Budai-hegységbe, de az adminisztrációs és egyéb okok miatt végül lemondott róla. Amikor beütött az információs forradalom, látta, hogy mégis eljött az ő ideje, és a Vérkör mintájára megcsinálta a Szénás Kör nagy (75 kilométeres) és kis (31 kilométeres) változatát. A pár hónapja indított teljesítménytúra gyorsan az egyik legnépszerűbbé vált a műfajában.
Az időnk 7 óra 43 perc lett, ami egy jó 4 km/órás átlagsebességet jelent. Ezzel bőven a szintidő alatt teljesítettük a 31 kilométert (amin összesen 895 métert kellett felfelé mennünk). A legfőbb tanulság tehát: a túra ráérős tempóban megjárható, kényelmesen lehet táplálkozni útközben, ki lehet élvezni a csúcsokat.
Nekem nagyon jól jött Szénás Kör rugalmassága, nem kellett utazgatni, hajnalban kelni vagy szállást intézni, mégis megvolt az érzés és a teljesítmény. Nevezési díj nincs, a sikeres teljesítés után kell fizetni 3500 forint úgynevezett teljesítési díjat. A díj kicsit borsos más teljesítménytúrák nevezési díjaihoz képest, az összeg viszont egy gyerekeket táboroztató nonprofit egyesülethez folyik be.
A blog korábbi posztjai nehézség és helyszín szerint kategorizálva ide kattintva találhatók . A Facebook-oldal pedig itt: