Megjelent egy magyar fejlesztésű társasjáték, Igen? címmel, ami röviden arról szól, hogy a játékosoknak eldöntendő kérdésekre kell válaszolniuk, a többieknek pedig kitalálni, mi is ez a válasz. Ebben pedig egy csomó lehetőség van.
A jó válaszokért pontokat kapunk, akinek a legtöbb gyűlt össze, az nyer. De alapjaiban véve ez egy partijáték, ami annyit tesz, hogy szinte bármilyen társaságban előkerülhet, nem bonyolultak a szabályai, rövidek a menetek és inkább a szórakoztatásra, mint a nagy stratégiai döntésekre helyezik a hangsúlyt.
És hogy mikor ajánlott ez játék?
Na de nézzük részletesebben.
Az Igen?-t Győri Zoltán találta ki, és alapvetően úgy indul, mint a boldog és bátor emberek egyik legszuperebb játéka, a Felelsz vagy mersz? – annyi különbséggel, hogy itt csak felelés van, és nincsenek húsbavágó szexuális kérdések. Cserébe a kérdéseket készen kapjuk, szóval nem kell órákat ülni azon, hogy kitaláljunk valami frappánsat.
A játék úgy néz ki, hogy kapunk egy kérdést (pl. Alapvetően bízol az emberekben?), amire aszerint, hogy mi mit gondolunk magunkról, meg kell válaszolnunk a kérdést.
Pro tipp: a szabály szerint mi magunk húzunk ki egy-két kártyát, és azokból kell kiválasztanunk egy számunkra szimpatikus kérdést - de ezerszer jobb, ha valaki más választja ki nekünk és ő is teszi fel a kérdést számunkra.
Válaszként fejjel lefelé lerakjuk az Igen vagy Nem kártyánkat. Ezután a többiek is megtippelik, hogy mi lehet a mi válaszunk, fejjel lefelé lerakják maguk elé a kártyájukat. Ebben még van egy csavar, amit mindjárt ki is fejtek, de előtte fontos tudni, hogy van itt még két kiegészítő játéklehetőség:
És ami a lényeg, hogy van egy hatalmas, felfogásbeli csavar a játékban.
Habár azt hittem, hogy képes vagyok értelmezni egy négyoldalas szabálykönyvet, úgy néz ki, ezzel problémáim vannak, amire egy olvasónk, Judit hívta fel a figyelmem. Szóval a játék alapszabályai szerint MINDEN KÖRBEN MINDENKI válaszol ugyanarra a kérdésre, tehát lerakja az Igen vagy Nem kártyáját az önismerete alapján. Az első variáció alapján ezután a dobókockákkal mindenki megtippeli, hogy hány Igen van a játékban, és a másodikban a kezében maradt Igen vagy Nem kártyáival tippeli meg mások válaszait.
Ez a mód így jóval több figyelmet és agyalást igényel, komolyabbá is teszi a játékot, viszont kevesebb egymásraismerős-felháborodós interakciót szül, mert nem mindenki egy játékosra figyel, hanem egyszerre akár öt másikra is.
Szóval az újraolvasás után úgy néz ki, hogy félreértettem valamit, de az a helyzet, hogy az egyéni játékszabályokkal is olyan jól működött a játék, hogy eszünkbe sem jutott még egyszer belenézni a szabálykönyvbe.
A játék logikáján és a felfogásbeli csavaron ez viszont nem változtat.
Az Igen?-ben a másikat nem olyan értelemben kell ismernünk, hogy mi mit tudunk róla, hanem hogy ő mit gondol magáról. Ez pedig egy baromi nagy különbség, például ha Fanni megkapja a Kiállsz az igazadért? kérdést, akkor az egy dolog, hogy mi mit gondolunk róla, de az már egy másik, hogy ő mit gondol magáról – nekünk pedig erre kell figyelnünk.
És akkor a saját válaszunk után még azt is eldönthetjük, hogy inkább Kálmán válaszát tippeljük meg, aki kevésbé ismeri Fannit, ezért könnyen lehet, hogy rossz választ fog adni, és mi eleve erre játszunk, vagy Amadéét, aki meg ugyan sokkal közelebbi barátja Fanninak, ezért biztos jobban ismeri, de mi van, ha pont emiatt rosszul tippel, mert annyira biztos a dolgában, és nem gondolkozik az ő fejével?
Na szóval innentől egy csomó lehetőség van a játékban, meg hatalmas viták, amikor a barátunknak szóló Bosszúálló típus vagy?-kérdésre mi tök egyértelműen rárakjuk az Igent, mert tudjuk, hogy múltkor mennyire haragudott egy fickóra, aki nem szedte össze a kutyája után a cuccot, és legszívesebben megdobálta volna vele, de hát ez valójában csak egy apróság, és a barátunk nem így ismeri magát, és kiakad, hogy mi miért gondolunk róla rosszakat. A hibás válaszunkkal elcsesztük másoknak is a tippjét, akik meg biztosak voltak abban, hogy mi tudni fogjuk a választ, és sikerült egy nagy, nulla pontos kört összehoznunk az egész csapatnak.
De bármennyire idegőrlően és lélekszaggatóan hangzik ez a dolog, ez az este bármelyik pontján jó szórakozás, nagyjából egy órára. A lényeg, hogy jól válasszuk ki a kérdést, amit felteszünk a másiknak: akár úgy, hogy vicces helyzetbe hozzuk őt, akár úgy, hogy mi tudjunk róla valami olyan speciálisat a kérdés kapcsán, amivel biztosan megnyerjük az adott kört.
A játékban van 440 kérdés, és miközben simán lehet, hogy egymás után az ötödik kérdést is eldobjuk, mert úgy érezzük, hogy nem passzol az adott játékoshoz, valaki máshoz meg lehet, hogy teljesen adekvát az a kérdés, hogy Nagy lábad van? Közben persze belefutunk pár olyanba, ami nem nagyon fog érdekes vagy vicces eredményeket szülni (Szereted a telet?), de az olyan, elsőre meglepően fiozofikus kérdéseken is hosszan lehet elmélkedni, mint hogy Ha mesehős lennél, tudnád-e, hogy az vagy?, vagy hogy Könnyebb lenne-e a világ drogok nélkül?
(És persze ha úgy érezzük, hogy már rengeteg baráti felállásban végigkérdeztük mindegyik kártyát, akkor bármikor hozzáírhatunk kétszázötven egyéni kérdést azzal kapcsolatban, hogy ki milyen kínos vagy meglepő szexuális élményt élt át.)
Magyar fejlesztésű, magyar nyelvű társasjáték 6 főig. A tesztpéldányt a Gémklubtól kaptuk, a játék ára 6-7 ezer forint között mozog a boltokban.