Borzasztó látni, amikor felszállok a buszra és egy kislány kérdez valamit az Instagramon lógó anyukájától, az anyukája válaszol valami butaságot és közben rá se hederít. Legszívesebben kikapnám a kezéből a telefont és szólnék neki, hogy a lánya szeretne vele beszélgetni. FELNŐTTEK!!! Ne higgyétek, hogy ez nem zavar minket! Csak nem merünk szólni. Ahelyett, hogy tennénk valamit, inkább mi is elkezdünk gépezni.

Amikor hazaér a gyermek, és azt a kérdést várja, hogy „Milyen volt a napod?”, ez nem történik meg. De a szülőkről sem a család tudja meg először, hogy mit csinált ma, hanem a követők a mindenféle közösségi oldalakon.

Hétvégén menjetek kirándulni a családdal, ne azt lessétek, hogy a barátaitok éppen mit posztolnak. A telefont nem erre találták ki. Telefonálásra való.

Ha meg akarjátok beszélni a barátaitokkal, hogy mit csináltatok hétvégén, akkor menjetek el egy kávézóba. Ha már itt tartunk, akkor azt is megbeszélhetnétek, hogy mikor törlitek le a Facebookot, a Pinterestet és az Instagramot a telefonotokról.

Szeretnénk, ha játszanátok velünk, elvinnétek edzésre, stb. Teljesen elfelejtitek a gyerekeket. Mindig csak a szokásos dumátok: „Dobd ki a szemetet!”, „Vidd ki a kutyát sétálni!” és „Mosd meg a kezed!”. Ez önmagában egyáltalán nem rossz. De az igen, hogy közben nem néztek fel a telefonból. Nézzetek magatokba! Ti ilyen szülők vagytok?

A cikk szerzője ötödikes általános iskolás.  November 20. a gyermekjogok világnapja. Ez az írás az UNICEF  Gyerekhang kampányának részeként született az Index kezdeményezésére.